Gyereknap

Szombaton délután a helyi gyereknapra igyekeztünk Somával kettesben. Vagyis az hogy igyekeztünk az azért túlzás, a fiatalember nemigen akart elindulni otthonról, míg én sem nagyon vágytam egy újabb kapuvári "nagyszerű" rendezvényre. Az érzésem beigazolódott. A gimis sportcsarnok volt a rendezvény helyszíne, ahol azóta nem is jártam mióta lefutottam utolsó gimis köreimet a pályán (15 éve), és szerintem karbantartók sem (mocskos, beázott-repedezett falak). És ami a legszebb: a gaz-fű is ókori időket idézett. Az épület már annó is unmodern építmény volt, de ez volt a legkevesebb! A gazban botorkáltunk... jajj. Vagyis botorkáltunk volna, ha Som olyan típus lenne, de nem, a dzsindzsáson túlra ő egyáltalán nem akart kerülni. A tűzoltóautókat megcsodálta, és egy vállalkozóbb szellemű tűzoltónak feltehette véget nem érő kérdéseit is: "És az a kompresszor mi ott?" x 100. A parkolóban elektromos járművekre lehetett felülni (dzsip, kvad, kismotor) ezek voltak a slágerek Sománál. Alig akarta otthagyni őket. Mindegyikre felült és nyomta a gázt kormányzás nélkül... isteni volt (jajj a derekam!). Amikor próbáltam elkerültetni vele a gazban landolást, akkor meg rém sértődött volt. A többi esemény feledhető volt. De a célunkat elértük: rettenetesen fáradtan zuhantunk ágyba mindketten. És kettőnk közül legalább egyvalaki jól érezte magát.