Múlik az idő

Soma megint egy hófordulóhoz ért. 2 éves és 7 hónapos. (Lassan átkellene térni a félévenkénti fordulókra.)

Egy kicsit piros szemű (valószínűleg allergiás valamire) élénk kisfiú. Bár a játszótéren lefagy, ha túl sok a gyerek, csak áll és néz akár fél órán keresztül is. De ha eloszlik a gyerekcsapat, akkor megjön a bátorság és most már mindent ki akar próbálni. Nem vág neki egyedül a dolgoknak, szereti ha a közelben van valaki, aki reményei szerint elkapja. Én ezt annyira nem díjazom, ülnék az árnyékban a méretes pocakommal (sokan azt gondolják, hogy a nyáron már meglesz a baba, vagy tán ikrek - hát egyik sem). Messze van még november 12, pláne egy ilyen aktív manóval.
Mindig csak kimenne, amit őszintén megértek. Soma aktivitása legtöbbször irányítható, ha itthon vagyunk, szívesen segít öntözni, törölgetni, takarítani, teregetni - a csipeszek még most is nagy kedvencei. Nagyon vonzzák a gépek és szeretne is velük ügyködni, úgymint pl turmixgép. Csakhogy a múltkor is az történt, hogy ő darabolta a banánt (minden vágás után kéztörlés - remélem nem lesz kényszeres), öntötte a tejet, nyomta a gombot, és örült a sikerének és én is. De nem lett sima a pép és én újra elindítottam a turmixot (szóltam, hogy indítom). És Soma sírva fakadt: "Megijedtem tőle." Az ilyesmi szituk gyakoriak.
Most már próbálkozik a vetkőzéssel, egész ügyes, zokni, cipő, pulcsi, body, nadrág levetése megy már neki. A felöltözés terén a cipőbe lépésig jutott. Nagy eredmények ezek, mert egy hónappal ezelőtt még semmilyen hajlandóságot nem mutatott ezeken a területeken.
Most bújik a 17. foga (bal alsó hátsó rágó).
Szobatisztaság elnapolva.

Reggel nagy a csend a gyerekszobában, benézek, Som a földön fekszik és vigyorog: "Anya gyere, cukor vagyok. Egyél meg!" - Ez többszörösen érdekes, mert cukor nálunk igazából csak a teába kerül. Cukorkát pedig Soma még nem fogyasztott. De igaza van, Ő egy ennivaló cukorfalat!