A tizenkettedik heti ultrahangra ma este került sor, miután reggel a védőnőnél jártam. Minden rendben. A vérnyomásom nagykönyvbe illő (120/80) és a közérzetem is (lekopogom) egész jó. Na de, ma végre megláttam ŐT. Nagyon mozgékony volt, alig lehetett "elkapni". Sőt a karocskáit is a fülére rakta, mintha nembírná a zajt és a macerálást. Édesem... Nagyon hasonlított Somára, pont ebben a korában. :-) Határtalanul jó érzés, hogy van nekem. Remélem a továbbiakban már könnyebb lesz nekünk együtt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése