Rágó

Sokat rágódtam rajta, hogy kinek mit mondjak, amikor az állapotomról kérdezősködtek - ma töltöttem be a 10. hetet. Jól esik hogy kérdezősködnek, mégis igyekszem visszafogottan, tőmondatokban lezárni a témát, mivel nem jellemzőm a sopánkodás. Csakhát amikor ramatyul van az ember lánya, akkor néha nehéz ez, és dafke kifakad, ha pont akkor és ott éri a kérdés... Egy frontot (ez a mélypontom - és elég gyakori manapság) átfetrengő napot követően a szomszéd csajszi tette fel nekem szolid kérdését... és hát én megmondtam. És ő is megmondta. Mármint, hogy barátnőjének is pont ilyen tünetei voltak és ő megoldásként az éjjel-nappali émelygésre: rágózott. Igen, ez az a RÁGÓGUMI, amit még Soma sohasem látott (még az én számban sem), és a Kisvakondos mesék közül is nem nézhetőnek ítéltünk. Most azonban kipróbáltam, és a hatása szuper. Nem mondom, hogy minden bajom elmúlt, de a tüneteimet nagyon jól tompítja. Azthiszem úgy működik a dolog, hogy becsapja a szervezetemet, olyan mintha ennék, de nem. Most már ott tartok, mint Gombóc Artúr a csokival, minden jöhet: gömbölyű, lapos, málnás, epres, töltött... mindent kipróbálok. Jácint már röhög rajtam, amikor új zsákmánnyal térek haza. Már tudok rágóval a számban aludni is. :-)

Tanulság: panaszkodni jó dolog (mégha nem is akaródzik), pláne ha érkezik a nemvárt segítség.