Rózsaszín köd

Tavaly ilyenkor tudatosult bennem, hogy van - és mindig is lesz - két gyönyörűséges fiam. Addig az agyam vitte a testem, tettem amit kellett. Aztán ilyentájt elérte a lelkemet is a bűvös tudat, hogy immár mégegy buksiért lehetek úgy oda. És még mindig ebben a varázslatos buborékban lebegek. Ha a fiúkra nézek vagy gondolok a legnyálasabb szappanopera is kutyafüle hozzám képest. Ez van. Nem lehet annyira rossz a kedvem, pocsék az idő, vagy bármi nyavajám, hogy ez a módszer ne rángasson fel a rózsaszín ködbe. Soma sokszor mérgesgomba és nem mindig a legkedvesebb Zsomborral, de meg van az a képességem, hogy egy Soma-vigyortól a fennen említett állapotba kerüljek egy kiadós hacacáré után kb 5 másodperccel. Szerintem Soma már tudatosan használja az eszköztárát, pláne amikor beveti a simogatok-bújok (rá nem épp a legjellemzőbb) verziót is. Egy kistesó pedig akinek alapból ez a beállítódása, hamar ráérez a dolgokra. Zsombor direkt mosolya a Shrek-Süti szájformáját idézi, és a vicsorgás határát súrolja (három foggal - isteni!), nyaka megfeszül, pofiját előre tolja, szeme huncutul csillog. És nekem annyi.

Soma téliszünetel (17-én volt utoljára oviban). Karácsony előtt is volt két napot a PiciMamáéknál és most is ott van. Kikönyörögték a nagyszülők. Nehezen adtuk. Pedig csudajó neki ott. De rettenetesen hiányzik. Holnap újra együtt leszünk. Így most Somáról egy álomképem van: tüsihajú csupavigyor jóevő szófogadó csudagyerek (ilyen híreim vannak), aki "gronináter"ekről (saját kitalálmány - valami gép) beszél és csodálkozik, hogy senkise érti. Szóval rá gondolok, a hátam mögül meg Zsombor édes szuszogását hallom és jön is a rózsaszín lebegés.
 

SZÍVesen!

Somával közösen alkottuk ezeket a karácsonyfadíszeket, ajándékba. Ő festette az alapot (már maguk a lapok is csudásak voltak, csak sajna nem fotóztam le őket), a többi rám jutott (élvezet-meló). A Gyereketető-n találtam az ötletet, csak Somához igazítva a papírra fektettük a hangsúlyt. Szerintem csodaszépek lettek, és mindenki nagyon örült nekik.

És itt ragadom meg az alkalmat, hogy ilyen virtuális szívvel köszönjem meg minden ismerős és ismeretlen olvasónknak, hogy nyomon követnek bennünket! Akár állandóan olvasnak, hozzászólnak, vagy csak időnként ránk pillantanak. Jól esik ám! Köszönjük!

  

Karácsonyi bekukk

Anya gyermekeivel. (Családi fotó is volt, de azt inkább most nem.)

Mifánk. Ezüst törhetetlen gömbökkel. (És senki nem próbálta ki, hogy ténylegesen is azok-e.)

Táncol, akár a Mennyből az angyalra is.

Nemfotózkodok, de a géppel mégis.

A hőn áhított lego ásókarom (power miners).

  Szeretet, vidámság oda-vissza. Mikor máskor.

  

Szívből!

  

Mézes

Soma minden éven PiciMamával süt mézest (ilyenkor azért sajnálom, hogy nem vagyok konyhatündér). Mama fotóz (egész ügyes), Som meg buzgólkodik. Határozott céllal: "Ez Jézuska váró mézes, ki kell rakni az ablakba, hogy idetaláljon a Jézuska, és legyen már karácsony." És persze ajándékozza és fogyasztja nagy bőszen. (Ezt kaptak az óvónénik is.) Zsombor is rákapott. Finom puha, hamm!

 

Minden így teljesüljön

Hétfőn Zsombor háromfogúvá vált (éjszakai kis álmában sirogatásokkal). A bal felső egyes rohamszerű növekedésbe kezdett. (Kösz Jézuska!) Immáron az 1/6-a kinn van. És a gyerek harap vele. És piszkosul élvezi. Ma egy egész banán esett áldozatul a harapás örömének. Eddig is hihetetlen dolgokat nyammogott el, no de harapni, az igazán a tuti találmány! A jobb felső egyes erre aszonta, na ezt már én is megnézem, és ma reggelre kidugta egy picikét a csücskét.
 

A két fiú...

...Helga szemével:

  
Egyébként hűtőmágnesek. (Laminált rajzok, körülvágva. Hátoldalukon egy-egy mágnessel, amik kétoldalú ragasztóval vannnak rögzítve. És ezért nem kell a reklám-mágneseket (bank, étel, párt.. stb) eldobni, ilyenre is felhasználhatóak, csak fel kell aprítani és ragasztani.) Zsombor különösen oda van a figuráktól. Nagyon jó ötlet, és imádok rájuk nézni. Köszönjük!