Zsom köddé vált

Nem kell sok gyerek az ilyesmihez. Kettő is elég. A kétésfél évesem veszett el egypár kemény percre. Csak annyi kellett, hogy Somához odaforduljak. A Vaskakas bábszínház szülinapi (20) bulijának a végére sikerült odaérni. Már nagyon pakoltak, de még lehetett csúzdázni. (Meg akciós Vaskakas bérletet venni.) És csúzdáztak is, közel a soksávos úthoz. Nagy lecsúsz, valami problémája akad. Addig a kicsi csúsz. Mire visszafordulok Zsomborhoz, az már sehol. Egy vödör víz folyt le rólam, és Soma is nagyon megijedt, merthogy miatta van ez az egész. (Dehogy!) Mindig kibukkan az érzékeny kisszive csücske. Pedig Zsombor csak meglátta a szökőkutat és uzsgyi. Amikor megtaláltam Zsomot, épp úszni készült. Mondtam neki, mennyire megijesztett, hogy így elveszett! Erre vigyorogva közölte, hogy ő megvolt! Na persze, magához képest.
 

A név kötelez

Vasárnap Soma barátja Soma (a továbbiakban BarátSoma, mert a vezetéknevük kezdőbetűjével sem tudnám őket megkülönböztetni, mert az is ugyanaz :-)) egyik pillanatról a másikra megtanult biciklizni. Judit (az anyukája) telefonon értesült a hírről, és hitte is meg nem is. Aztán persze látta, hogy BarátSoma úgy teker mintha biciklin ülve született volna. Mindezt elmeséltem énSomámnak, akiben halvány érdeklődés ébredt. Soma eddig olyannyira kerülte a veszedelmes 12"-os vadállat kitámasztóst a pincében, hogy kinőtte anélkül, hogy a hátára pattant volna. Nagyon korán kapta, amikor még a lába sem ért le róla, akkor ülte meg néhányszor, azután a vágy egyetlen szikrája sem pattant meg benne, hogy tekerje. Pedig a lehetőség adott volt. DE MOST megcsillant Soma szeme, amikor meglátta BarátSomát a biciklin. Merthogy BarátSomának még az ovi elé is elkellett hozni a biciklijét - mert aki tud, az ugye minden lehetőséget kihasznál, hogy a tudását gyakorolja, még ha az csak 50 méter is. Szóval látta Soma Somát, és elkérte a bicót. Soma tekert, én fogtam/tartottam azon a bizonyos 50-en (oda és vissza) és néha-néha elengedtem, közben pedig mantráztam neki: Te vagy, az út, meg a bicikli! Te vagy, az út, meg a bicikli! Te vagy, az út, meg a bicikli! Nem nézel sehova, koncentrálsz!... Soma pedig tekert és hagyjámá' nézett rám. Aztán leálltam beszélgetni Judittal a Somákok szokásairól, jókat rötyögtünk azon, hogy sohasem csinálnak (igen, mindkettő!) addig semmit, amíg agyban el nem döntötték, hogy ezt már tudják. Így kezdtek el járni is, falat mászni és még sorolhatnám, hogy mit. Aztán már csak azt hallottam: Nézd a fiad biciklizik! Micsinál? És tényleg ment, egyedül, ügyesen. 5 perc alatt megtanult biciklizni. Az ötödik perc végére már fékezni is tudott. Aki látta, el nem hitte, hogy most ül életében bringán. Én sem. Körtelefon, és csuhajja!

Az egész délutánt biciklizéssel töltötte, csak rótta és rótta a köröket (a panelkaréj mire nem jó!) a saját maximumra állított minibiciklijén. És egyszer sem esett.

5,5 évet kellett várni rá, hogy kimondjam: Soma tud biciklizni!
Büszke vagyok rá! És még mindig tologatom felfele a leesett államat. 5 perc! Bi-cik-li-zik! Hihetetlen!

    

Rendicsek!

Avagy "Jendicety!" - ahogy Zsombor nyomja. (Elvis mondja a Sam a tűzoltóban)
Igazi tűzoltókért fiktív párbeszédeket telefonál, segélyt kér és indít. Bárhonnan képes megmenteni. Átölel a szőnyeg közepén és közli, hogy megmentett. Igéretes.

Hintázik.
"Magasra szejetnék szá'nni!" Lököm.
Összevonja a szemöldökét ahogy felém lendül: "Gojosz vagy te anya!" (Gonosz...)
Erre én: Akkor nem löklek.
- "Jécci!" - kék könyörgő nézés
- Tényleg gonosz vagyok?
- "Csak picity vagy gojosz." - mutatja is a két ujjával. És megint pajkos-morcosan néz.
-  Kitől tanultad ezt a nézést?
-  "Fa vót! Fátó' tanútam." - és nézi a mellettünk lévő fák lombját.

Keres valamit bőszen a szobájában. Odamegyek.
"Játod, nem játom!" (Látod, hogy nem látom!)

Apa meséli: Amikor sétáltunk akkor láttunk...
Zsom közbevág: "Nem!" - mondja ellentmondást nem tűrően, majd rábök az apjára: "Te sétájtáj! Én motojoztam!" (Te sétáltál! Én motoroztam!)

"Ezt nem hiszem ej!" (...el) - mondogatja

Nagy rajzmán Zsomborom. Mindenhova mindennel mindig rajzolna. A kádban is rajzol. Ott született ez az örökbecsű: "Csúnya beszédet jajzojok!" (...rajzolok)

Zsombort felvették az oviba, pont erről beszélgetünk. Erre megszólal.
"Tizenójája megnöjök. Ejőszöj mászik oviba medek. Aztán iszok kájét." (Tizenórára megnövök, Először másik oviba megyek. Aztán iszok kávét.) - Érti a lényeget.
 

Át/meg/kigondolva

BEÍRATVA.

Zsombort beírattam a Sün Balázs oviba, ahova Soma jár, de nem abba a csoportba (NarancsSüni) kértem, hanem a másik vegyesbe (KékSüni). Az óvónők győzködtek, hogy legyenek együtt, de nem hagytam magam. A NarancsSüniben az óvónők nem túl sok erőfeszítést tesznek és nulla a kreativitás. Nem mennek sétálni, nem használják a sószobát (pedig időpontjuk is van rá). 8-tól 9-ig van kézműves foglalkozás, amire mi (és még rengetegen) alig érünk be, így munkái is alig vannak Somának. Meg valahogy nem figyelnek túlságosan oda gyerekekre, olyan mintha mindig máshol járnának. Pl. nem vették észre Som kétkezességét sem. A gyerekektől viszont elvárják, hogy a szabályaikhoz igazodjanak. Az "asztali játék" ennek a legjobb példája, amit ébredés után(!!) csak és kizárólag asztalnál lehet játszani (kirakó, rajzolás, építés...), de már a megépített/meghajtogatott repülőt nem lehet megreptetni a terem közepén. Pihenés a pihenés után. Jujj! Egy aktív fiúnak ez milyen rossz érzés lehet. Zsomnak nem kívánom ezt. Soma is nehezen viseli, de ő benyeli. Főleg, hogy most már alig akar hazajönni az oviból (jó benn játszani, jó kinn játszani). Nem hinném, hogy a pedagógusok miatt, inkább a kezdődő barátságok, együttjátszasok miatt. Őt - eszem szerint - elvinném máshova, viszont a szívem azt súgja, hogy maradjon. Elég volt a sok változásból, kicsi lelke kezd lenyugodni. Az ovis hisztik teljesen eltűntek. A gyermeki kapcsolatok fontosabbak számára mint bármi más. Az óvónők meg már nem szólnak rá annyit (hogy ne sírjon, hogy ne szopja az ujját, hogy ne hurcolja a takaróját, hogy ne vigyen semmit, hogy ne ugráljon... - szinte minden idegesíti őket). Mióta örömmel megy oviba, azóta ezek a nem tudok mit kezdeni vele dolgok minimálisra csökkentek. Tudja, hogy teljes a bojkott ilyen téren. Meg akar felelni. Büszkén mondja, hogy ma nem szóltak rám az oviban. Édesem. Remélem eljön még az az idő is, ha elmúlnak a zavaró körülmények, hogy még a végén oda is figyelnek rá. Szóval nem a legcsúcsabb neki a hely, de mégis kezdi megtalálni a helyét. Zsombort nem vihetem máshova, ha Soma marad. Így csak egy másik csoport maradt mint választási lehetőség. Tehát a papírra az került: NE a tesóval egy csoportba.

Egyébként Zsombor is járt már kicsit oviba, mivel Ringató-szerű foglalkozások voltak az oviban, hogy bemutassák kicsit az óvónőket (minden alkalommal más és más óvónő tartotta). Zsom örömmel ment, és most is minden nap oviba készül. :-) Kíváncsi vagyok kitart-e októberig.
  

Bevetésen

 



Képek Anyu kedvéért... :-)
Mert az igazán jó képek azok lennének, amit mobillal fényképeztem (később talán ide is teszem őket), mivel a gyerkőcök a futóbringán ill. kismotoron is alapfelszerelésnek tekintik a szemüvegeket - "Motojozom szemüjegge!". Nem kis döbbenetet és mosolyt kiváltva a járókelőkből. Meg belőlem.
  

Itt is Bababörzét szervezünk

Gyertek! Gyertek! :-)

 

Ninja GO2!

Van ám Jég Ninja-nk is (kis infásnő beütéssel)!

Tűz és Jég... hümm, két különböző elem, akárcsak a gyerekeim. Bár a tűz mindegyikben lobog rendesen.