La-la-la-laaa!

Somát felvették a kiszemelt suliba. Most már csak a kiszemelt tanítónénit kellene bevonzani.

Mióta megtudta Soma, hogy Ének-zenei általánosba fog menni, egyfolytában dalol és fütyörész... és úgy tűnik a rock-ot szereti.

Ez az új altatója (ő hamarabb tudta mint én):

Gryllus Vilmos:
Kis tücsök

Kis tücsök, kis tücsök,
minden este itt ülök.
Álmosan hallgatom,
hogy zenél a cimbalom:

Harsogón messze száll,
tétovázva meg-megáll,
áradón égig ér.
Minden éjjel elkísér.

Pengenek dallamok,
réten át, ha ballagok.
Halk zenék évszaka:
tiszta, nyári éjszaka.

  

 

Nap

A Költészet Világnapja van ma.
A lelkem meg NAP-ért kiált! Íme:

Kovács András Ferenc
Én, a Nap

Én, a Nap,
Én, a Nap,
hegygerincen üldögélek
néhanap, néhanap.

Én, a Nap,
néhanap
hegygerincről lógatom a
lábamat, lábamat.

Én, a Nap,
Én, a Nap,
friss sugárral csiklandozom
talpadat, talpadat.

http://egyszervolt.hu/dal/en-a-nap.html

(A gyerekek egyik kedvence.)  

Ünnepidő

Tegnap este a belvárosból Deltai (ugye emlékszünk még páran) körülmények között értem haza a délutáni tanfolyamomról. Csak 10 percre álltam meg kenyeret venni, ami után kezdhettem újra jégmentesíteni az autót. Tükör jégen autókáztam haza, szerencsére téligumival. Győrből Győrbe, csigalassan, dobogó szívvel. Márciusban csúszkáltam!
Tavasz kezdett éledezni pár napja a szívemben, erre lefagyasztja ez a cudar tél. Szinte el sem hiszem.
Aztán elkezdett ömleni a neten az infó: Hatalmas a hó körülöttünk. Sorra zárulnak le az utak, rekednek úton autók, kamionok borulnak fel, a szél veszettül fúj és torlaszol, temet be mindent.
Mi meg itthon ülünk. És nézzük, halljuk mindezt. Ma meg már fiainknak mehetnékje is van, hisz ünnepidő van, magyarázza Zsombor. Hát igen, az ablakból úgy tűnik, javul az idő, a nap is kisütött, délutánra már száraz is a beton. Szép havas a táj. A szél viszont még mindig veszettül fúj. Maradunk a fűtött szobában. Barátok jönnek át. A háromévesek kardot rántanak és pöszézve, kissé raccsolva zengik:
"Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!"
Kinn úgy tűnik tényleg kezd olvadni minden... és mi sem leszünk sokáig rabok. Csak aztán mégis rápillantok a facebook-ra (kezdek függő lenni) és látom, hogy látszólagos a nyugalom. Az M1-esen még mindig veszteglő autók sora van. Magánemberek elkezdenek szervezkedni, gyűjteni. Én is összekaparom amink van (reggel úgyis nyit minden) és Jácint elviszi a legközelebbi leadóhelyre. Ennyit tudunk tenni, remélve hogy segít az a kis kenyér, tea, keksz egy kicsikét a bajbajutottakon. Rengeteg család, buszonként 30-40 utas vár megmentésre több mint egy napja. Az utak járhatatlanok, a megmentők is elakadnak. Sok a segítségre váró. Van barátunk aki autóval ment menteni és vitt élelmet, meleg holmikat. Mi erre nem mertünk vállalkozni. Ha a hírek igazak, talán a katasztrófahelyzet nem fokozódik. Sajnos jópáran még a hó fogságában vannak, de mindenki azon dolgozik, hogy senki se maradjon élelem és víz nélkül, és ne fagyjon meg. Lehetőleg szállása legyen az éjszakára minden segítségre szorulónak. Az emberek összefogtak. Magyarország én így szeretlek! Még az osztrák(!!!) hótolók is átlépték a határt, pont ma jön onnan a segítség.
Tényleg zord, de ÜNNEPIDŐ lett ma.
 

Szózsonglőr

- Gyere, öltözz megyünk az óvodába!
- Nem akarok óvodába menni! - már majdnem sír...
- Nagyon jó az az ovi, hiszen szeretsz menni!
- Szeretem az ovit! Veszem a cipőmet.
- Na ez az, vár az óvoda!
- Nem érted, nem akarok óvodába menni!
- És oviba? - jön egy megérzés. :-)
- Ühüm, az oviban nagyon jó nekem! 

Az ÓVODA tabu-szó lett nálunk és vígan megy Zsombor OVIba.
Hát néha ennyin múlik egy gyerek boldogsága.
 

Úgy...

- Úgy szeretlek mint az emberek a nudlit!
- Édes vagy, de mondd sokan szeretik a nudlit?
- Öööö... Úgy szeretlek mint az emberek a levegőt! - vigyorog és pirul a füle.
  

Maskara

Amikor már mindenhol elmúlt a farsang, no akkor tombolnak a mi ovinkban. Szóval nehezen, de eljött végre a várvavárt pillanat és Pókember ruhát ölthetett az én nagyfiam, akarom mondani ő maga lett Pókember. Akiről egyéb információja nem nagyon van (nem látott ilyen mesét még), mint hogy egy pókcsípte hős és minden trendi cuccon ez virít. Minden gyerek vágyálma. Volt is belőle négy a csoportban. Ami egyáltalán nem törte le, sőt! Összedobták pókerejüket, és együtt viháncoltak szupererővel. Soma annyira odavolt önnön magáért (értsd: fürdött a szerepben), hogy még Zsombor csoportjába sem volt hajlandó átmenni, nem akart kizökkenni a szerepből (pedig megmenthette volna a kistesót). Örülök, hogy ilyen jól érezte magát. És annak is, hogy a teljes testet fedő maskara ellenére álcája mégis árulkodóan Somás. A kéztartásra tessék figyelni!

Zsombor aki mit se sejt egy szellem volt. Nagyon készült ő is, de az eltervezett "Mosolygós szejjem leszek, aki azt mondja huhúú." -ból egy anyanadrágba kapaszkodó sirdogáló, nyüszmögő szellemke lett. Azért cuki, nem?

  

Békén szunnyad

Ha egy mód van rá velem (velünk) alszik Zsom, de néha bebüszkül a saját ágyára (merthogy mint mindent, azt is szereti) és akkor ott alszik, persze ott is kell a karom simogatása, a bújás az elalváshoz... és olyankor csak 3 körül jön. Mert jön. Apát rugdalni, Anyához bújni. Igazából én nagyon szeretem, ha ott szuszog mellettem. Apa hozzáállása megosztó, elgyengülve simogatja az álomban nyirkos szöszi fejet és sóhajtoz nagyokat, ha a talpára gondol. Engem nem rúg sohasem. Szóval ÉN szeretek vele aludni. Az elalváshoz vezető simi nem mindig felemelő, néha kicsit csikis, kicsit nemkívánom jellegű - örök lebegés jó és nem jó határán. Pedig nagyon gyorsan eltud aludni, ugyanis egy héten átlagban kétszer alszik délután. Hétvégén pedig sohasem alszik (mert Soma sem), és az oviban is csak kétszer alszik bele a délutáni pihenésbe. Szóval keresi a hajlatokat, most főleg a könyökömre van rákattanva, végigsimítja a karomat, befúrja a kézfejét a könyökhajlatomba, majd átsiklik kívülre és a legnagyobb nyugalommal markolássza a könyökömet. Újra és újra. Nekem jár csak ez a "finom" dagasztás, mert közölte, hogy "Én csak a hideget szeretem!" Apa igazi kályha típus, a nála való önaltatás Apa ujjának csavargatásában nyilvánul meg. Kezdeti kizárólagosságom kezd megtörni. Van, hogy kifejezetten Apa az aki elaltathatja, és akaratgazdag gyerekem amit kigondol abból nem is igen enged. És van érve is: Én CSAK Apát/Anyát szeretem! Persze jó, hogy van is lehetősége válogatni.

Esténként legtöbbször nálunk alszik el... de aztán átszállítódik az ágyába amint álomföldön jár. Somának ez nagy megnyugvást jelent, szereti ha Zsom nem alszik velünk, de mégjobban azt hogy Zsom velealszik. Mindenki tisztában van vele, hogy saját ágyban aludni jó dolog, de megébredés után lehet szülőket célozni. Így a reggeli ébredezés már mindegyikőnket a nagyágyban talál.
Tetszik, hogy így együtt is vagyunk, meg nem is. Van felnőttlétünk, mégis ott szuszognak a porontyok, ha mindenki arra vágyik. Mert igen, néha alig tudok elaludni gyerekszag nélkül. És akkor Zsom is hamarabb jön. Rendes gyerek.

Ha együtt altatom a két gyereket, mindegyiket a saját ágyában, akkor jár ének is, mert Somának mindig van. Te Jóég! Több mint 6 éve éneklem a Csiribiri-t és az Este jó-t minden este! Zsombornak is lettek kedvencei, a Bóbita (Somától örökölte) és a Bölcsődal. >>> 

Bölcsődal
Békén szunnyad a mackóhad, puha párnán alszik a tó.
Lengő hinta is elszunnyadt, sűrű éj lesz, jó takaró.
Kicsim álmodj már, csuda álom száll,
iderepül a szemedre, csitt kicsi, tente.
Csillag gyermeket elringat odafönn a Hold nagyapó.

Ha simogatóközelségbe érünk akkor viszont Csönd! a parancs.

Így alszunk mi. Jól.