Sziréna-fülek

Mindig azon imádkozik egy anyuka (és apuka), hogy csak a gyereke ne legyen beteg. De most már tudom, hogy a szülő se legyen! Amikor a gyerkőcök születésnapja előtt és valamelyest még alatt is fülgyulladás okán megjártam a pokol bugyrait (Jácintnak volt már ilyen, nekem nem, és eddig elképzelni sem tudtam ezt a fájdalmat). Fájt a fülem, ez egy dolog, több mint két héten át, ez kettő, és nem is hallottam semmit a bal fülemre ezalatt, ez három. Szóval szenvedtem, de kibírtam. A legrosszabb az volt az egészben, hogy az egyensúlyvesztés és nemhallás hatalmas korlátozást okoz a gyerekekkel való foglalkozásban. Egy sima várépítés se ment simán. Az csak hab a tortán, hogy pár nap csúszással Jácint is ugyanabban a bugyorban bukdácsolt. Ha a mamák nem lettek volna, nem is tudok belegondolni mi lett volna. Ezer köszönet így utólag! Az utolsó leheletünk egy-egy nap végén az volt, hogy jajj, csak a gyerekek el ne kapják! És nem kapták. Szóval jól imádkoztunk (mi lenne, ha még vallásosak is lennénk).

Aztán egy hete Soma fülei megduzzadtak, piroslottak és tele lettek viszketeg dudorral. Az egész gyerek - a fülein kívül - maradt a régi. Se láz, se nátha, se levertség. Csak sziréna-fülek. Az első ijedtség után, allergiára gyanakodtunk, amit a doktornénink megerősített. Csakhogy semmi különös dolgot nem tudtunk találni, ami a forrás lehetne. Mindent kimostunk ami a fülét érhette. Evését meg figyeljük. Nem nehéz, mert még mindig nagyon kevés fajta ételt eszik. Perpill a tej a fő gyanúsítottunk. Svédcseppel meg balzsammal kenegetjük, calcimuscot és fenisztil cseppeket kap belsőleg. A hét végére nagyon szépen letisztult, pedig már kezdtek a hét közepén az arcára is rákúszni a pöttyök. Aztán a hétvégén megint visszatértek. Most a pofik piroslanak pöttyösen. Apa Halicar-t vetett be ezügyben. Szépen hat. De engem inkább a galád okozó kiléte aggaszt. Azt kellene megtalálni. Soma mehet oviba. Szóval nem beteg, vagy mégis?