Folyó ügy

Som nappalra szobatisztának mondható, a délutáni alvása alatt sem volt még balesete (pedig volt hogy 3 órát is aludt). A bekészített bilibe önállóan levetkőzve pisil mikor felébred és már felöltözve (bugyi, rövidnaci) sétál ki hozzám. Viszont a mesenézés alatt a nagy izgalomban sikerült párszor bepisilnie. Ez viszonylag későn derült ki, mivel van hogy egy hétig sem néz dvd-t (mi lenne ha még tévézne is?). Szóval tud alvás közben uralkodni magán, de a rajzfilmek (unalomig ismert részei) annyira hatásuk alá kerítik, hogy teljesen elveszti a kontrollját a teste felett. Úgy döntöttünk, hogy nem a mesemegvonás a jó döntés itt, hanem nézzen mesét, de igyekezzen szólni, ha pisi lesz. Életemben ennyiszer nem utaltam még folyó ügyre, mint egy Findusz alatt. És úgy tűnik kezdi összeegyeztetni a külső koncentrációt a belső figyelemmel. Ez bármilyen elmélyült játék közben is jól jöhet még.

Kokasos nyalóka

Soma megkapta élete első nyalókáját a fertődi búcsúban... és sajnos ízlett neki.

Szösszenetek

Kintről sírás hallatszik, amikor altatom Somát. Soma tágra nyitott szemmel hallgatja.
- Hamarosan nálunk is lesz bőven gyereksírás, ha megszületik a Kistesó. - mondom én
"- Majd én megtanítom nevetni. Megtanítom játszani, antózni. Meg legózni is." - sorolja Soma

Játszunk:
- Jónapot! Hogy hívják magát?
"- Lek vagyok."
- ???
"- Ezzel az úszó vizenjáró hajóval jöttem."
- Tud egy Lek beszélni?
"- Nem."

30. hét

Pocakkerület: 108 cm
Súly: +7 kg
Vérnyomás: 125/80 körül (gyógyszer nélkül)

Vagyis:
Új fejlemény, hogy állandó jelleggel mindentől ég a gyomrom, gondolom a mérete miatt. Az alfelem régen láttam. Soma játékai sincsenek látótérben, így millió sebesülés látható a lábamon. Soma készséges a felsegítésben, de inkább darura lenne szükségem hozzá. De nyápic is vagyok én. Érdekes viszont, ha magamra gondolok, régi önmagamat látom, se korom nincs, se pocakom.
Babám változatlanul hozza a formáját, remélem stramm kiskölyök lesz. Még 10 hét... rengeteg. Mindenki mondja, hogy: már csak. Szeretném én is így gondolni...

Alszunk?

Amikor Jácint dolgozik éjjel, akkor hagyom, hogy Soma az ágyunkban aludjon. És akkor tud is, mert legalább 1 méter távolság van köztünk. :-) Mint most éjjel is. Néha leellenőriz, hogy megvagyok-e, érzem a meleg simítós tenyereket a vállamon. Mmmm. Szerintem az a jó hogy van saját ágya a gyereknek és abban alszik, de nem bánom ha hajnalban mondjuk nálunk folytatja az alvást ha megriad az anyahiánytól szenvedve. De először megpróbáljuk a saját ágyában elaltatni, és ha huszadszor is jön, akkor is visszaviszük. Apa viszi. (Mindig vannak az embernek elképzelései-elvei a mikénttel kapcsolatban, amiket aztán elsöpör az a tény, hogy a gyerek a fontos!) Az lenne a legjobb, ha egy légtérben alhatna velünk, de külön ágyban, de ez helyhiány miatt nem kivitelezhető. Így marad a vágy az együttalvásra. Amikor ketten vagyunk, akkor tehát alszunk. Lehet, hogy az a gond, hogy olyankor megengedem a velem alvást? Nem érti, máskor miért nem lehet. Bár a válasz könnyű. Éntőlem aludhatna mellettem. Hagynám is, csak nem bír. Patthelyzet. Zsombor megérkezésével ez az édeskettes állapot is elmúlik. Az első időkben szeretném, ha a baba mellettem lenne, a saját kiságyában. Elképzelni sem tudom mi lesz akkor. Som nagyon érzékeny típus. Talán már most féltékeny? Bár egyéb helyzetekben nem jellemző rá a féltékenység. Csakhát ez extrém eset. Érzi, hogy nagy változás lesz itt ami folyamatos, és állandó lesz. Megviseli, mégha nem tudatosan is...

Türelmet akarok!

Már a cím is ellentmondásos... Kifogyott a türelemládám. Pedig csurig volt valaha, és a gyerkőc sem nagyon szolgált rá a tetteivel, hogy kifogyjon. Mégis. Sokszor emelem fel a hangomat. Néha már azt érzem, hogy szegény Somának semmitsemszabad. Tudom, hogy nem jó ez így, és mégis újra és újra ugyanazok a jelenetek játszódnak le. Olyan tehetetlennek érzem magam. Fáradt-nyűgös vagyok, ami a gyerekre is átragad. Aludni szeretnék éjjel, ami szinte lehetetlenség Soma állandó éjszakai túrái miatt, és maga az elaltatás is több órás meló. Most próbáljuk ki a Nux Vomikát, hátha segít egy kicsit Soma alvásán. Persze a fő oka a nagy jövés-menésnek, hogy a közelemben legyen. Agyon puszilgat, simogat olyankor. "A bújást szereted? A simogatást? A puszit? Itt van az én anyukám! Ne féljél, itt vagyok veled! ..." Mindent értek én, csak változtatni nem tudok. Brühühü. A mamás segítséget nagyon köszönöm (elképzelni sem tudom mit csinálnék nélküle), de lehet, hogy Soma szempontjából perpill többet árt mint használ. Náluk a "mindent lehet" elve uralkodik, itthon meg ugyebár vannak korlátok. Ezt feldolgozni egy majdnem háromévesnek szinte csak a hisztiben lehet, amit szintén nehezen viselek és persze a kialvatlan gyermek is. Hát itt tartunk. Brühühü.

Ovi várás

Nagyon menne már Soma oviba. Pedig hol van még az október vége. "Lesz tortám, elfújom a gyertyát és mehetek oviba, ugye?!" Hiányzik neki a gyerektársaság. Bár lehet, hogy a kistestvér érkezése majd átírja a dolgokat. Mindenesetre beszereztük az oviszsákot (buldózeres-dömperes mintával). Váltóruha lesz, váltószandi van. Ágynemű és valami tornacipő-féle kellene még neki... Amin meglepődtem, hogy tisztasági felszerelést egyáltalán nem kell vinni, fogat még nem mosnak, csak öblögetnek(!). Soma úgy készül, hogy amióta nem kért pelust a délutáni alvásához (1 hete) azóta nem pisilt be semmilyenkörülményekközött. Sőt várni is tud a dologgal. Ígéretes. Varrhatom a süni-jeleket...