Hóhelyzet

Sehol sincs hó, ami hullik rögtön el is olvad. Hidegnek viszont hideg van, így a régen esett havak dermedtek csak rá mindenre. Nagy hóakadályok, mesebeli tájak nálunk nincsenek, nem is voltak. Ezt az országrészt kikerülte Holleanyó. Sokan örülnek neki. Én annyira útálom a telet, a zimankót, hogy csak az a kis hó és annak látványa miatt szoktam némi bizalmat szavazni a télnek. És most ez sincs. És talán pont ezért, rettenetes hideg van. Soma alig akar kimenni. Fázós. Én is az vagyok. Én se nagyon mennék sehova. Zsombor tiltakozik a kinnmaradás ellen, pedig napközben szinte csak kinn tud(ott) hosszabbat aludni. A rigók uralják a teraszon a madáretetőt. Kis cinkék hol vagytok? Ennyire fáztok?

Légyszi légyszi Tavasztündérek gyertek már és legyen végre tavasz!

Olvadoz...

Meglátogattuk tegnap Csengét, aki immár elmúlt 1 hónapos. Minden tesóm általi intés (Neee, mert szétvakuzod a gyerek agyát! - ebből is látszik milyen kemény legény is ő) dacára, fotóztam. Na és ki volt a legjobban pózoló egyén a képeken? A tesóm. Persze Csengével. Így is kell ezt egy ujdonsült apukának! És tényleg. Jó nézni ahogy Gábor hozzányúl, megfog, büszkül, ránéz, olvadoz...

Íme elkészült Csenge és Zsombor az első közös képe. A különbség színben, súlyban és hónapban is szemmel látható.

14 hetes

Ezek a képek önmagukért beszélnek. Ritka pillanatok, de árulkodók. Gyengéd érintések. Kölcsönös imádat. Tökéletes hétfordulós ajándék. Nekem.

Cifrakék

A fényképezhetetlen

1. Soma
2. Zsombor mosolya

1. Soma. Eddig hihetetlen aktivitása-bohóckodása miatt nem tudtam lencsevégre kapni. Vagy csak simán elszaladt a gép láttán. Most azonban már hangot is ad annak, hogy ne fényképezzem őt, mert nem szereti. Hatalmas a tiltakozás (pedig magát viszontlátni fényképen szereti). "Fényképezd inkább a Zsombort!" És persze azt teszem. Ezért van tele a blog Zsombor fotókkal. Somáról meg szinte semmi. Vagy ilyenek: a legsikerültebb nemsikerült fotó...

Aztán amikor már-már feladnám, sikerül egy-egy lesifotó, amikor nem számít rá:

2. Zsombor mosolya. Ugyebár nekem szól, és nem annak a nagy fekete vacaknak, ami beúszik a látóterébe. Pedig a vaku ekkor még szóba sem jött. Amint meglátja a gépet elkomorul. És ez így van jól, mert nekem örüljön a gyerek, ne holmi kütyünek. Mégis sajnálom. Remélem azért hamarosan kitrükközöm.

Hathatvan

azaz 6,6 kg a kisebbik gyermekem. És 60 centi hosszú. Ma voltunk védőben. Doktornéninknek a legédesebb formája volt fenn. És/de simán hessegette el minden aggodalmamat Zsombor kötöttsége felől. Hiába próbálkoztam, hogy de így, meg de úgy. Ő kitartott amellett, hogy szépen fejlődő gyerekről van szó, sokszor kell hasra tenni és kész. Szóval masszírozgatom tovább, és tornáztatom amennyire tudom (jó lenne találni valakit aki ebben segítségemre lehet). Aztán a babauszi talán segít a dolgon. Azt látom én is, hogy tényleg minden porcikája mozgásban van. Nagyon figyelős is. Fejét is mozgatja rendesen, pláne hangok, fények (már most lámpaimádó, mint Soma picinek) irányába. Feje szép formás emiatt. Alváskor sincs egyhelyben, még akkor is rúgja magát, fordítgatja a fejét. Reggelre általában keresztbe fekve találom az ágyában. A hasról hátrafordulások szinte minden hasratételnél előfordulnak (jobbra). De hátról is jópárszor átfordult már hasra (szintén jobbra). A hátról jobb- és baloldalra fordulást már nem is jegyezzük, olyan gyakoriak. Csak biztonságos (nagy) felületen hagyható magára (a pelenkázó nem ilyen). Szóval nem lehet okom panaszra. Zsombor fejlődik rendesen, köszönet a két óránkénti szopinak (az íze is rendeződött időközben). Van rendszer is a napunkban, már majdnem napirendnek is mondanám. Este 8 körülre (max 9) már alszik. Az esti nyüglődést szorgosan tartva. Aztán már csak legközelebb 5-kor ébreszt. Reggel fél8-8 körül ébred újra. Semmi sírás, csak mondja, mondja, amíg éber állapotra hozom magam (jó hosszú ideig). Aztán szopi, majd egy kis nézelődés után megint alvás. Szopi - kis fennlét - alvás (olyan óra, háromnegyed óra körülieket ezek). Ez a ritmus jószerivel kitart egészen délután fél5-ig. Ekkor van fenn egy kicsit huzamosabb ideig (ilyenkor itthon van már Soma). Fél6 - 6 fürdetés, majd szopi. És kezdődik a ramazuri. (Pont akkor amikor Soma is igényelne engem. Ezt nagyon sajnálom.) Napközben magától alszik el. Egyik pillanatról a másikra nudlisodik be (résnyire szűkül a szeme és a szemkörnyéke piros lesz). Majd elkezdi dörzsölni a szemét és hozzá mantrára kezd: gajgajgaj. Ilyenkor hagyni kell és szépen álomba énekli magát, vagy még az elején egy kis buksisimogatással, odaszuszogással felgyorsíthatom a folyamatot. Olyan jó ez, babaillat, selymes bőr. És persze ébredéskor teliszáj babamosoly. Szeretem.

Megérkezett

Anna. 4008 g, 51 cm. Zsófi kistesója. A fiúk másodunokatesója.
Üdv itt köztünk!

Egy kis számmisztika:
Csenge - 2010. 01. 01.
Anna - 2010. 02. 02.
A következő hónap harmadikára nem várunk senkit. Ugye Gyöngyi?!