Hazajött, meg nem is

Hazajöhetett ma Soma. Vagyis majdnem. Még nem gyógyult meg teljesen. PiciMamáékhoz ment, és úgy kell érintkeznünk vele, mint eddig. Sehogy. Zsombor közelébe még nem mehet, 2-3 napig. A kórházat elözönlötték a betegek... (Gyerek-anya-apa-nagymama hányás-hasmenés-láz brrrr!) Szóval jobban megtud gyógyulni itthon, mint benn. Talán kicsit kivételeztek is vele, mert olyan jó gyerek volt. Büszke vagyok rá. De nagyonnagyon beteg volt, tegnap mondta a nagyviziten a doki. Nem mondták ki, de PiciMama úgy érezte, hogy már szerdán hallania kellett volna a zörejt a doktornőnknek... Talán nem fajult volna így el a dolog. Na mindegy. Gyógyul, ez a fő. Egyik szemem sír, a másik meg nevet (igaz közhely mostan), mert Soma még beteg, bár láza nincs, antibiotikumot kell szednie és nem mehet emberek közé. Ez alatt főként Zsombor értendő. Meg persze én, mert Zsombor nélkülem nem létezik. Ez a hazajövés annyit jelentett számomra, hogy egy futó puszi-öleléssel további útjára bocsátottam a ház előtt. Majd a szívem szakadt meg (nincs más szó rá). Láttam, hogy gyógyulófélben van. A kocsiból nem szállt ki, de a belső teret bezizegte. Azonban láttam beesett arcát, karikás szemét (a most mégdúsabbnak ható szempillarengeteg mögött), és hallottam köhögését, zihálását is. Ó kincsem! Anyai gyógyító puszijaimmal most mi lesz? Talán a mamaiak/apaiak is hatásosak lesznek. Nagyon lassan cammognak a napok... És még Zsombor is zörög-szörcsög néha.

Nem tudom mikor jön el a családegyesítés ideje, de már nagyon várom. Olyan régóta vagyunk kettesben Zsomborral, hogy már nem is emlékszem a közös napokra. (Jácint PiciPapánál aludt míg Soma odabent volt, mert aki nem lát, nem hall, az fél és nem eszik, nem alszik. Mégegy gyerek-kategória a családban.) És persze ma is ketten vagyunk, mert ma végre Apa ringathatta álomba kicsi fiát, ha nemis itthon, de valami ahhoz hasonló helyen.

Süt a Nap!

Nálunk mindig süt a Nap, ha Hajni barátnőm jár mifelénk. És ez ilyen göthös világban igencsak vidámító. Zsombor is és én is jól éreztem magam, feltöltött, jólesett. Köszönöm! Gyere máskor is!

Soma így látja

Soma nem jeleskedik a rajzolás terén, általában nem a formák, hanem csak a színek érdeklik. Most mégis rajzos késztetés érte. A körfélék a kórházat és az őt körülvevő embereket jelentik. A piros, hangsúlyos rész pedig Soma vére. Keserves tapasztalat. De absztrakcióból ötös.

Locsolkodós

Rózsa, rózsa, szép virágszál,
szálló szélben hajladozzál,
napsütésben nyiladozzál,
meglocsollak, illatozzál!

Soma ezzel a versel "locsolt" meg engem telefonon keresztül. Amit Zsombor aláfestett némi ogli-ogrevel. Jó csapat.

A kis locsolómnak tegnap délután óta nincs láza. Végre. Kapja az antibiotikumot. Szépen gyógyul. Örülök.

Tüdő Gyula kilakoltatása folyamatban

Soma jó beteg, ha van ilyen. Még mindig a láz az úr, sajnos. De Soma jól viseli. Már nem mindig olyan levert. Vág, ragaszt, rajzol. Irdatlan feladat lehet lekötni egy ekkora gyereket. Látogatni KatiNagyi és Apa jár, egyik délelőtt a másik délután, ekkor tehermentesítik kicsit a PiciMamát. Én csak telefonon beszélek Somával, nem akarjuk megzavarni azzal, hogy bemegyek, valamint bacit benyelni sem szeretnénk Zsomborral. Márti nagynénémnek nem volt ilyen szerencséje, a Zsomborlátogatósdi kiütötte őt a nyeregből. PiciMama hangja sem tetszett nekem, már megijedtem, de kiderült, csak fáradt és berekedt a sok meseolvasástól. Most milyen jól jön, hogy imádja a gyerek a könyveket! Van egy szobatársa Somáéknak, egy hasonló korú, azonos betegségű kislány, Bogi. Vele már nehezebb, mindenért hisztizik. Soma gyógyulni akar, egyetlen félelme, hogy fájni fog, pedig nem fáj, mert mindent a kanüljébe kap. Csak nyugton kell maradni, nem ugrabugrálni. Már nem olyan beteg (szerencsére), hogy természetéből adódóan ez utóbbira ne áhitozna, de megérti (jajj, ez olyan jó!), hogy nem szabad. Így készségesen tartja, rakja, fekszik, pihen, bármi is a kérés. Csak szóljon a mese...

A láz

Tegnap egész délután/este Som lázának lekűzdése volt a cél, immár a kórházban. Mindent megpróbáltak és a gyerek még mindig lázas volt. Az infúzió meg csöpögött (mert nem evett semmit). Algopirin injekciót kapott, de nem hatott. Hűtőfürdőzni akarták (Soma nem reagál jól a hűtőfürdőre), de az sem jött be. Krumplit kötöttek a talpára, még ennek volt valamicske hatása. Éjjel volt mire kapott valami lórugás gyógyszert amitől végre láztalan lett és eltudott aludni. Este lázasan (mesét hallgatva), infúziósan, összeesve, karikákkal a szeme alatt, az volt az első kérdése a telefonba, hogy "Zsombor hogy van?". Hát ilyen ő. Lehet ennél kívánni jobbat? Nem. Csak egészségesebbet.

Tüdő Gyula nálunk lakik

Somának tüdőgyulladása van (vírusos), irány a kórház. Melegváltás. Én nemtudok velemenni, mert szoptatok. Apa, mert férfi, nem lehet vele (nem tudják elhelyezni). PiciMama megy helyettünk. Sírhatnékom van. De nem teszem, mindkét gyereknek egy (látszólag) kiegyensúlyozott Anyára van szüksége. Pakolásba folytottam bánatom. Raktam Somának egy-két mázsa elfoglaltságot és ugyanennyi ruhát. Itt már az ünnep sem számít. Soma a fontos, csak gyógyulna gyorsan meg. Nagyon vele lennék. Pláne, hogy hétvégén kórházban lenni a legpocsékabb dolog a világon (sajnos nagyon jól tudom). Útálom ezt a helyzetet, de legfőképp a tehetetlenséget.

Kértem Somát, hogy hagyjon nekem itthon egy mosolyt. Ez látható a képen.