Rece

Bal alsó egyes. Van remény, hogy egyszer Zsomborunknak tényleg lesz foga.

Nagyon jól viseli. Vadul rágicsál mindent. Álmában sirogat fel csak néha-néha.
  

Kislovag

Három gyerek (szülőstől) jött vendégségbe hozzánk. Felfordulás, öröm hegyek. Na de ilyenkor tényleg lehetetlen fotózni. Pár kósza kísérlet után fel is hagytam vele. Mégis született a végén pár igazán értékes kép.

Mindig lányt szerettem volna, mert az az ideám volt, hogy csak azok ülnek anyukájuk ölében csupán a jóérzés kedvéért, csak azok szorítják arcukat szorosan az anyukájukéhoz, csak azok cuppantanak puszit szíre-szóra. Aztán megismertem Zsombort. Ő márpedig fiú, igazi, erős, vasmarok, de ilyen bújós-érintős. Amint lehetőség adódik (úgy ülök le), már jön és élvezettel bújik belém. Hozzámdől egész testtel, és fúrja a fejét csukott szemmel. Mmm. Amikor észreveszi, hogy ez nagyon tetszik nekem, akkor vigyorogva további ráadást ad, szinte bohóckodásba torkollóan. És nem csak hozzám ilyen kedves, hanem mindazokkal is akik áttörték a bizalmi kapuját.

Juli a maga hét hónapjával pedig rendesen levette Zsombort a lábáról. Juli ült a kezemben, amikor a Kislovag megjelent és csillogó szemekkel, vigyorogva dugta a fejét a kiscsaj bucijához - újra és újra. Juli sem tiltakozott.

Lesznek itt még sajgó női szívek, az enyém az első.

  

Kukuccs!

  

Göbösmajor

Van a közelben egy lovastanya, ahol nyáron lovas táborokat is rendeznek. Mindig tervben volt a kilátogatás. De most végre alkalom is adódott, és az ott dolgozó vadász ismerősünk, Robi révén - családostól (az ő családja is) - sikerült felfedeznünk ezt a sok lehetőséget magában rejtő jó kis helyet. Soma és Orsi (majdnem három) kézenfogva gondolták ezt. Zsombor a maga lábán. Máté (4,5 hónappal idősebb Zsombornál) meg a maga útján(-módján). A lovakon kívül láttunk nyuszikat (a gyerkők jól megsimogatták őket, Máté vezetésével), gyöngytyúkokat, pulykát és bárányokat is. És végül egy (szabad) szarvast is, jó messziről. Jól ránk is esteledett a nagy mókában.

 

  

  

Zsibong

Zsibong, jajong az egész belsőm egy (két) gyerekért, egy nőért, egy családért. Nem velünk történt, de nem hagy nyugodni. A sohanemgondolt rettentőn tud fájni. Túl közelről érint ahhoz, hogy minden porcikám sajogjon bele. És még csak most kezdődött minden...
Bizalom! Bizalom. Bizalom? Remény.
 

Cirkusz az egész világ

Soma tegnap volt először cirkuszban. Márti nagynéném vitte el egy Soproni vándorcirkusz előadásra. (Amíg mi sétáltunk egyet Zsomborral.) A gyerkőcből nemnagyon tudtunk kihúzni semmit, de Márti elárulta, hogy szájtátva bámulta végig a produkciókat. Az előadás fényét egy utána kisírt ("nagyon kérte") fénykard is emelte. Most ez a mindenkellnekem korszaka van Somának, és az esdeklő tekintetnek olvad szívű nagynénik nem is tudnak ellenállni. Mondjuk jó Somával lenni, teljesen partner, okos, megértő, kedves, vidám gyerek (ha épp nem hisztizik), és amiket mond - őrületesen gesztikulálva - tényleg szívet olvasztó.

Ma Helga barátnőmék jöttek és csináltak házicirkuszt, no csak jó értelemben. A négy(!) gyerek nagy egyetértésben döntötte szét a lakást. S amikor már a játékok alól alig látszott ki a szőnyeg, Zsoltin mutatott be világszámot a három Horovác.

Ettünk-ittunk, beszélgettünk. A nagy forgatagban Zsombor még aludt is. A gyerekek teljes csapatban voltak zabálnivalók. Zsombor meg legyőzve a kezdeti riadalmát, barátkozott, kacatkodott, ahogy azt a többitől látta (és ment, és ment....). Nagyon ügyes volt az összes résztvevő. Ezennel e találkánkat mintavendégeskedésnek kiáltom ki. Így kell ezt gyerekek! Mikor ismétlünk?

 

11 hónapos