Zsibong, jajong az egész belsőm egy (két) gyerekért, egy nőért, egy családért. Nem velünk történt, de nem hagy nyugodni. A sohanemgondolt rettentőn tud fájni. Túl közelről érint ahhoz, hogy minden porcikám sajogjon bele. És még csak most kezdődött minden...
Bizalom! Bizalom. Bizalom? Remény.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése