Lassan itt a hajnal

azaz Soma 4 éves lesz

Egy angyal volt ma (egy reggeli hiszti után).
Itthon maradt, mert tegnap az oviból hazajőve alig volt pár pillanat amikor nem köhögött.
Aztán persze egész nap nem köhögött szinte semmit.
Holnap megy oviba. Immár 4 évesen.
Ó nem is hiszem, hisz tegnap született. Na jó, az talán inkább Zsombor volt.
Akkor sem hiszem, hisz tegnapelőtt született.
Olyan édes egy vacak tud lenni, ha nem a dac/düh munkál benne.
Tán Zsombor még életében nem kapott ennyi puszit és ölelést Somától, mint ma.
Ma nagyon jó akart lenni. Pedig nem tudta, hogy délután megköszöntjük.
Úgy tud, ha akar! Na akarat az van benne.
Sajnos délutánonként már aludni sem akar, sohasem, ma sem. Aztán végül mégis. És két órás alvás után én ébresztettem fel.
Még barátja nincs. Egyedül játszós, de bárkivel jól eljátszik.
Néha felkönyörgi magát más (alig ismert) gyerekekhez játszani.
A játék a lényeg, no meg a könyv. Könyvtári tag.
Utálja a hideget. Otthonülős fajta.
Pedig imádott gépei odakint dolgoznak. Na meg a könyvekben.
Én azt mondom rá Kacamaca. Az oviban azt, hogy csibész.
Mindent megmagyaráz, bár a fele érthetetlen szakszavas katymasz.
Mosolya lehengerlő. Az óvónéni azért könyörög, hogy puszit adhasson neki.
Nagyon szerethető. Nagyon kezelhetetlen. Kismacska.
Kicsi még az én Nagyfiam.

Szeretem.