Édesz kenyéj!

Zsombor elkezdett beszélni. Azaz: BESZÉL! Mondatokban. Sokat. Ragozva. Érthetően.

December 13-án mondta először az első ragot. Épp altattam. Felkönyökölt és közölte: 'ömpej... 'ömpe t (dömper... dömpert). A kétszótagos szavak próbálgatása volt ezidáig terítéken, többnyire az első hang elhagyásával. Ment a tej, de a tejcit már ejci-ként ejtette. És persze mindig megértette magát így is.
November közepén elkezdte magát nevén nevezni, pedig senki sem kérte rá. Játék közben egyszercsak kinyilvánította, hogy ő (H)öffej Baba. Valószínűleg a költözésből adódóan sokszor hallott Hogy hívnak? váltotta ki belőle, hiszen Soma mindig tisztességgel válaszolt is a kérdésre. Majd ebből lettünk mi: (H)öffej Oma, (H)öffej Ácint és persze (H)öffej Anya. :-)

Attól az ominózus Luca naptól fogva pedig beturbósodott a gyerkőc, csak mondja, mondja. Alig telt el egy hónap és Zsombor ott tart, hogy ő már Omboj, illetve az imént alig tudott elaludni, mert azon dolgozott, hogy a zs betűt is kiejtse a következő mondatban: Ez szoba Zsombojé. Szép szoba. Somájé. (Ez hány mondat is?)
Délután a konyhában uzsonnáztunk, Soma megsértődött és elviharzott. Zsombor kiabált utána: Szoma gyeje vissza ide be, ki, be, ki. Igazán eltöprengett, hogy végülis mi a helyes ki vagy be?

Rengeteg szó van még a repertoárban, és már a hosszától sem retten meg. (pl. hó embej)
A kedvencünk - Jácint örökérvényűje - az Ésszej fijam! (Ésszel fiam!), amit önmagának is szokott mondani.

A színekkel is kezd tisztába jönni: pijosz, kék, ződ... Ez fijom spejót pijosz. (Ez a finom spenót piros.) Szóval csak majdnem.

Szilveszterkor a korai tüzijátékozásnak köszönhetően a fiúk is hangulatba kerültek. Ablaktól ablakig rohangáltak, hogy lássák a rakétákat. Zsombor kiabálta is: Hujjá, űj hajó! (Hurrá, űrhajó!) Valószínűleg a rakéta szót hallhatta tőlünk és így fordította le magának a sohasem tapasztaltat.

Január elsejei meglepije pedig a következő volt: Szejet... - mondta életében először és cirógatva hozzámbújt - engem Anya. Tegnap pedig már a szejet em-el is megpróbálkozott.

És persze: én, engem, enyém, nekem. Az én vizem viszi nálam a prímet. Öntudatra ébredt a kincsem. De senkitől sem sajnálja a jelzőket: szép, jó, okosz, ügyesz...

Az meg csak hab a tortán amikor a kenyeret simogatja meg, hogy Édesz kenyéj! (Édes kenyér!)

Szerintem meg Zsombor az édes és gyakran simogatom is!
  

Eltettük Kapuvárt

... avagy, hogy ne mondhassuk, hogy dunsztunk sincs Kapuvárról. Hát van.

Somával gyűjtöttük minimál stílusban, a Szállás-Ovi-régiOtthon háromszögben.

Érdekes hogy egyébként Soma képes velem több mázsa követ, botot, miazmát hazacipeltetni, de amikor most feladathelyzetbe került, megelégedett a két kavics, három gesztenye mennyiséggel.

Az üveg most ott áll a polcon, számomra megtöltve érzésekkel és gondolatokkal - a tapintható dolgokon kívül -, de a többieknek egyenlőre nem több mint látványelem.
 
(2011 okt. 31.)

Mineve?

(2011 nov. 18.)
 

Mindenkinek szeretettel!

 

Betlehemi királyok by Manka

Családilag rajongunk a kiscsajért, aki még ezen a videón nincs is két éves. (Mellesleg és nem mellesleg nagyon hasonlít Manka a keresztlányomra hasonló életkorból.)
Ennél jobb karácsonyra való hangolódást nem is tudnék kívánni magamnak és nektek sem! :-)

BETLEHEMI KIRÁLYOK

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

(József Attila)
 

Születésnapomra

Egy nap. Nem több és nem is kevesebb. Nem jó és nem rossz. Nincs súlya, nincs terhe. Gyerekmosollyal kibélelve. Így van ez jól. Csak egy nap.
 

Levegő kifúj

Ma vagyunk itt két hete. Soma a héten kezdte az ovit, minden nap ebéd után elhoztam. Pityergés minden egyes nap volt, kicsit nehezen oldódik, pláne hogy a "Hősemberét", nevén nevezve Bucu-t (valami a pók és ember között) nem engedik bevinni neki az oviba (csak plüsst és autót vihet, amiket eddig sohasem akart). Fájlalja, hogy nem tudja a gyerekek nevét. Persze az övét mindenki tudja. :-) Nekem helyes csapatnak tűnik, az óvónők is első benyomásra teljesen rendben vannak. Az ovi kb. 3 perc tőlünk.

A fiúknak lett homeos dokinénijük is (bár ez inkább nagy mák, mint a nagyváros előnye). Most vett át egy körzetet, úgyhogy tudott fogadni minket. Egyébként saját természetgyógyász központja van. http://www.maramed.hu/

A lakás olyan mintha mindig a mienk lett volna, minden kézre esik. Sohasem tévedtem el még benne. (Szállásunkon ez gyakorta előfordult.) A spájz hiányzik egyedül. De nagy és kényelmes tereink vannak. A gyerekek is hamar belakták. Kész öröm a saját hálószobánk. A fiúk egy szobában alszanak mióta beköltöztünk, szinte teljesen zökkenőmentesen abszolválták a változást. Ez Zsom részéről nagy eredmény, mert eddig köztünk aludt. Most is oly édes, néha kel csak éjjel, akkor is a kiürült isziüvegét hozza, kómában a folyosó közepén megvárja míg teletöltjük, aztán visszadöcög a helyére, majd tovaalszik.

A környék remek. Sok zöld-narancs fa, sok játszótér, jó pékség a közelben. Boltok is belátható távolságban, bár ezek feltérképezése még kisérleti stádiumban van. A múlt hétvégén amerikai focit nézhettünk a lépcsőházból (a mi ablakunkból a fák kicsit betakarták). http://sharks.hu/

Féltem a paneltől, de lakva már nincs ellenemre. Kellemesen meleg van. Szép a kilátás, és senki nem bámul be a szembeni házból, mert olyan nincs. A szomszédok nem hangosak, csak mi. A gyerekekből folyamatosan kifakad minden eddigi bizonytalanság és uralják a teret. Bár mostanra kezdenek kicsit lenyugodni. Örültünk, hogy eddig balesetmentesen őrjöngtek. Ám ma Zsom lefülelte az új nappalibútorunkat, szépenmetszett füle lett, és a vér szót is megtanulta.

PiciMama első próbaútja is sikeres volt. Annyira cidrizett, hogy napokig aludni sem tudott. Aztán felült néhány buszra és leszállt a házunk előtt (majd vissza). Simán. Kár hogy visszafelé idegen (anyu) segítségére szorul, mert Tőzeggyárba olyankor már nem jár egyetlen teremtett lélek busz sem.

Már elég jól állunk berendezkedésileg - hiszen szégyenkezés nélkül megtartottunk egy lakásavató-szülibulit a fiúknak (írok is róla majd) - úgyhogy ha a testem után lassan megérkeznek az agyamba is a gondolatok, akkor minden a helyére kerül. Hiszen megérkeztünk! Otthon vagyunk. Minden porcikám ezt súgja.

Szeretettel várunk Mindenkit, hogy saját érzékszerveitekkel is tapasztaljatok! Jöhettek egész napra (játszani), de beugorhattok, ha épp útbaesünk! Gyertek! (E-mail cím az oldalsávban, aztán röpül az igazi is.)