Fekete Cica

Szerintem senki sem találja ki, hogy kit takar a fenti név. Nem is bocsátom szavazásra: Zsombor az. Egyértelmű. Ő mondja magára, simogat, bújik, nyávog, lefetyel, kakaót iszik (sokat, pedig nem bírja a pocakja), simulékony-akaratos, és simán lekarmolja Somát, ha úgy hozza a szituáció, talán ez utóbbi benne a "fekete". Igazi cicagyerek.

Amennyire nem akart beindulni a beszéde, úgy most le sem lehet lőni. mondja, mondja... Nála nincs olyan, hogy egyszavas lenne egy válasz. Pl.: Kérsz kenyeret? A. minimál: Nem, köszönöm szépen nem kéjek. B. általában: Nem, inkább szajonnát kéjek, kenyejet köszönöm szépen nem kéjek. Ez az én helyem, idecücöjök. Mikoj lesz máj kész a szajonnám? Nagyon szejetem a fiom huszikát. Kéjek vajot (vajat) is, küjön tányéjba. Én máj nad vagyok. (Mutatja is a székén egy lábon állva, felfelé nyújtózva.) Játod, hod mednőttem. Nadfijú vagyok. (Oldalra biccenti a fejét és mosolyog.)

Szóval megérte ennyi ideig néznie/hallgatnia a világot maga körül, most kombinál, megjegyez, emlékszik, viccel, huncutkodik, ötletel, kitalál dolgokat, mesél, teljesen öntudatosan. Ja és persze tud olvasni és ő a legerősebb a világon. Mondjuk estimeséi igen édesek, Boribont egészen jól eltudja mesélni a képek alapján (Soma kívülről tudja a szöveget), de ismeretlen képeskönyvből is simán ledob bármilyen mesét. Az r-jei nincsenek meg, és a g sem. Szerintem érthetően beszél. Van aki szerint nem. Abban mindenki egyetért, hogy folyamatosan nyomja és hogy übercuki bármilyen megnyilvánulása. Például tud mégpöszébben is beszélni, ha szerepe (épp kisdínó mondjuk) úgy kívánja meg. Sokan sóhajtanak fel (persze inkább anyukák), hogy micsoda jópasi lesz belőle! Én is így érzem. Hisz amikor szoknyát veszek fel, ő rohan Somához újságolni, hogy: Gyeje Soma, Anya kijájlány lett! - majd hozzám bújik, buksit belémfúr, olvadón néz, karomat cirógatja.

Persze még mindig a kis (cumis) hálótársam. Jó ideig (mióta Győrben lakunk) a saját ágyában aludt el, és csak éjjel kelt vándorútra. De a nyáron elromlott. Illetve annyit jöttünk-mentünk, hogy úgy gondoltuk az anyával elalvás minimum jár neki biztos pontként. Igényli is. És mivel ő velünk alszik, Soma is ráneveli(!) magát a bújásra, így ő is csatlakozik hozzánk hajnalban. Fáj minden porcikám, mégis jóérzés a fiúbuksik ide-oda belémfúródása.

Nem mondhatnám, hogy jóevő, de mégis az. Mivel Soma a példakép, ezért mára ő is választódiétát tart. Mindent külön eszik. Rizst is külön a husitól, még véletlenül sem egy tányérban. Egymás után minden elfogy. A rántotta tojás-t is kenyér nélkül nyeli, de így rögtön 4-et. A hurtya (hurka) és a sültkrumpli is toplistásak. A vaj a nagy favorit, és mint a május-t (májast) egymagában eszi kanálszám, nem is bírjuk nézni. De becsületére legyen szólva, hogy utána megeszi a kenyeret is, csak nem egyidőben a kettőt. Soma mára már kicsit javult, erre Zsombor így utánozza a formáját.

Egyébként mindent úgy csinál amit a Soma, így ő is duplózik/legózik, olvas, mindent megépít, mindenre felmászik, mindenhonnan leugrik és persze ebből adódóan gyakran Foltoska is lesz. Nincs olyan játék ami nem neki való.

Ma a fekete macska csizmáskandúrrá változott, felpróbáltattam vele a téli csizmáját és úgy maradt. A játszótéren is rövidgatyában és téli csizmában flangált a 30 fokban. Kitartott és nem engedett.

Na ki szereti a (fekete) cicákat?

Öcsisajt oviba megy... majd

Zsombor BARNA SÜNI kiscsoportos (majdnem egyéletkorú) lett az oviban. Titkon ebben a csoportban szerettem volna látni őt. A dadus és az egyik régi óvónő (Marika) mellé egy fiatal, kezdő (remélem lelkes) óvónénit (Nóri) kapott. Már voltak családlátogatni is (Soma ovis pályafutása során még nem volt ilyenhez szerencsénk). Nyíltnap előtti napon jöttek. Kedves, gyors, célratörő kedvemrevaló látogatás volt. És tényleg a gyerek érdekelte őket. Róla kérdezgettek, őt kérdezték. Megnyugtatták Zsombort, hogy a cumijától nem kell megválnia az oviban sem. (Jó kis ügy lesz majd ez is!) És végül megkérdezték, hogy milyen jelet szeretne. Én ezt már előtte megtudakoltam tőle, és kapásból rávágta, hogy: SAJT! De sajnos ilyen jel nincs a választhatóak között (előre felmatricázott öltözőszekrényük van), így almát javasoltam neki. Mire ő: Aama, jó jesz, aszt isz szejetem! Szóval az óvónőknek már ez az alighallható cumimögüli szöveg ment: Szajtot szejettem vóna, jó jesz aama isz. Óvónénik értetlenül álltak(ültek). Soma - a kis segítő - teljes magyarázatot adott a dologról: Az én kistestvérem nagyon szereti a sajtot, legfőképpen a reszeltsajtot... stb. Másnap érkezési sorrendben lehetett választani a jelek közül, de nekünk elrakták az almát az óvónénik. Így lett ALMA a jele Zsombornak.
A nyíltnapon a kis Piros Alma jól felfedezte a csoportszoba játékait (Soma szintén). Játszott, pakolt, bár mindent nekem mutogatott. A leválás is érdekes lesz az én Anyamadzagom számára.
Persze Zsom majd csak októberben kezdheti az ovit, ha betöltötte a hármat, illetve ha már szobatiszta. Mindkettőig van még egy kis ideje. Az elsőt biztosan sikerül teljesítenie, a második kritérium teljesítése viszont jelen állás szerint még nagyon kétséges.

[A Narancs Sünis kistesók mind a Barna Sünibe kerültek. Patrik öcsije Peti (körte), Vivi öcsije - Donát is. Hurrá!]

A fiúk unokatesója, Csenge is most kezdi az ovit (Koppánymonostor - Napsugár óvoda), ő már régóta szobatiszta. (Majd csak januárban lesz 3 éves, de beveszik mert ott nincs annyi gyerek, mint Győrben.) Az ő jele a PIROS ROLLER lesz. Saját kérésre, naná.
  

Minden mindenhova

avagy Zsombor szobatisztaságra érlelődik...

A nyár alkalmas lett volna a (teljes) szobatisztaságra, de az úrfi nem akarta. Pláne, hogy a megújult L pelus is beleköpött a levesünkbe. Tényleg jobb lett, mert az érintett észrevette a különbséget! És szép mondatban közölte is. Anyja csak a pelus árát (jujj!) és méretét érzékelte (jé, ez kisebb!).

Valahogy így volt két hónapja:
Én: - Anya már nem szeretne neked több pelust venni!
Zs.: - Jó. (Kezdek örülni.) Akkoj majd magamnak veszem pejuszt! Új fiom pejuszt! - nem is tudom mire számítottam.

Most azonban már nem kell Zsombornak pelus, csak bugyi. Bugyibetyár. Akarat az van, kérem! Viszont minden mindenhova megy. Tuti móka. Jácint totál ki van akadva. Én még bírom (az anyai hormonokat - és szaglószerveket - jól kitalálták). PiciMama partner az ügyben. Kitartás a jelszó! Valahol még jófejnek is tartom a gyermeket, mert látom rajta, hogy mókázik velünk. Tud bilibe is, wc-be is, büszke is rá. Mégis felavat ágyat, szőnyeget, parkettát, bármit. Telivigyorral. A Bilikönyv "nagy segítség"! Jókat lehet rajta röhögni. És utánozni az önelégült gyerekfejet.
Vannak jobb napok. Volt hogy délutáni alvását is pelus- és pisimentesen abszolválta. Az ovis nyíltnapon is a "kiswc"-be pruttyantott. Játszótéren lelkesen fátpisil, Soma vezényletével. Szóval van remény.

A gyerkőcök most a héten utónyaralnak PiciMaméknál, ma kaptam egy sms-t, hogy Zsom bilin ül és kakil, valamint ma egyáltalán nem pisilt be. Anyai szívet dobogtató szavak!

Lehel, lehel, életrekelt

Már régóta érlelődik bennem, hogy újra életet kellene lehelnem ebbe a blogba. Egyszerű oka van: hiányzik. Nem azért nem írtam, mert nem lett volna mit, inkább azért mert sok minden történt és kinek a papíron, kinek önmagában kell megküzdenie a dolgaival. Ez utóbbit tettem én is.

Szóval: hhhhhhhh.... (veszettül lehelek és ütöm a billentyűzetet)

Zsom köddé vált

Nem kell sok gyerek az ilyesmihez. Kettő is elég. A kétésfél évesem veszett el egypár kemény percre. Csak annyi kellett, hogy Somához odaforduljak. A Vaskakas bábszínház szülinapi (20) bulijának a végére sikerült odaérni. Már nagyon pakoltak, de még lehetett csúzdázni. (Meg akciós Vaskakas bérletet venni.) És csúzdáztak is, közel a soksávos úthoz. Nagy lecsúsz, valami problémája akad. Addig a kicsi csúsz. Mire visszafordulok Zsomborhoz, az már sehol. Egy vödör víz folyt le rólam, és Soma is nagyon megijedt, merthogy miatta van ez az egész. (Dehogy!) Mindig kibukkan az érzékeny kisszive csücske. Pedig Zsombor csak meglátta a szökőkutat és uzsgyi. Amikor megtaláltam Zsomot, épp úszni készült. Mondtam neki, mennyire megijesztett, hogy így elveszett! Erre vigyorogva közölte, hogy ő megvolt! Na persze, magához képest.
 

A név kötelez

Vasárnap Soma barátja Soma (a továbbiakban BarátSoma, mert a vezetéknevük kezdőbetűjével sem tudnám őket megkülönböztetni, mert az is ugyanaz :-)) egyik pillanatról a másikra megtanult biciklizni. Judit (az anyukája) telefonon értesült a hírről, és hitte is meg nem is. Aztán persze látta, hogy BarátSoma úgy teker mintha biciklin ülve született volna. Mindezt elmeséltem énSomámnak, akiben halvány érdeklődés ébredt. Soma eddig olyannyira kerülte a veszedelmes 12"-os vadállat kitámasztóst a pincében, hogy kinőtte anélkül, hogy a hátára pattant volna. Nagyon korán kapta, amikor még a lába sem ért le róla, akkor ülte meg néhányszor, azután a vágy egyetlen szikrája sem pattant meg benne, hogy tekerje. Pedig a lehetőség adott volt. DE MOST megcsillant Soma szeme, amikor meglátta BarátSomát a biciklin. Merthogy BarátSomának még az ovi elé is elkellett hozni a biciklijét - mert aki tud, az ugye minden lehetőséget kihasznál, hogy a tudását gyakorolja, még ha az csak 50 méter is. Szóval látta Soma Somát, és elkérte a bicót. Soma tekert, én fogtam/tartottam azon a bizonyos 50-en (oda és vissza) és néha-néha elengedtem, közben pedig mantráztam neki: Te vagy, az út, meg a bicikli! Te vagy, az út, meg a bicikli! Te vagy, az út, meg a bicikli! Nem nézel sehova, koncentrálsz!... Soma pedig tekert és hagyjámá' nézett rám. Aztán leálltam beszélgetni Judittal a Somákok szokásairól, jókat rötyögtünk azon, hogy sohasem csinálnak (igen, mindkettő!) addig semmit, amíg agyban el nem döntötték, hogy ezt már tudják. Így kezdtek el járni is, falat mászni és még sorolhatnám, hogy mit. Aztán már csak azt hallottam: Nézd a fiad biciklizik! Micsinál? És tényleg ment, egyedül, ügyesen. 5 perc alatt megtanult biciklizni. Az ötödik perc végére már fékezni is tudott. Aki látta, el nem hitte, hogy most ül életében bringán. Én sem. Körtelefon, és csuhajja!

Az egész délutánt biciklizéssel töltötte, csak rótta és rótta a köröket (a panelkaréj mire nem jó!) a saját maximumra állított minibiciklijén. És egyszer sem esett.

5,5 évet kellett várni rá, hogy kimondjam: Soma tud biciklizni!
Büszke vagyok rá! És még mindig tologatom felfele a leesett államat. 5 perc! Bi-cik-li-zik! Hihetetlen!

    

Rendicsek!

Avagy "Jendicety!" - ahogy Zsombor nyomja. (Elvis mondja a Sam a tűzoltóban)
Igazi tűzoltókért fiktív párbeszédeket telefonál, segélyt kér és indít. Bárhonnan képes megmenteni. Átölel a szőnyeg közepén és közli, hogy megmentett. Igéretes.

Hintázik.
"Magasra szejetnék szá'nni!" Lököm.
Összevonja a szemöldökét ahogy felém lendül: "Gojosz vagy te anya!" (Gonosz...)
Erre én: Akkor nem löklek.
- "Jécci!" - kék könyörgő nézés
- Tényleg gonosz vagyok?
- "Csak picity vagy gojosz." - mutatja is a két ujjával. És megint pajkos-morcosan néz.
-  Kitől tanultad ezt a nézést?
-  "Fa vót! Fátó' tanútam." - és nézi a mellettünk lévő fák lombját.

Keres valamit bőszen a szobájában. Odamegyek.
"Játod, nem játom!" (Látod, hogy nem látom!)

Apa meséli: Amikor sétáltunk akkor láttunk...
Zsom közbevág: "Nem!" - mondja ellentmondást nem tűrően, majd rábök az apjára: "Te sétájtáj! Én motojoztam!" (Te sétáltál! Én motoroztam!)

"Ezt nem hiszem ej!" (...el) - mondogatja

Nagy rajzmán Zsomborom. Mindenhova mindennel mindig rajzolna. A kádban is rajzol. Ott született ez az örökbecsű: "Csúnya beszédet jajzojok!" (...rajzolok)

Zsombort felvették az oviba, pont erről beszélgetünk. Erre megszólal.
"Tizenójája megnöjök. Ejőszöj mászik oviba medek. Aztán iszok kájét." (Tizenórára megnövök, Először másik oviba megyek. Aztán iszok kávét.) - Érti a lényeget.