Megint

Már megint cipő... már megint nőtt Soma lába. Most már a 26-27-esek jöhetnek szóba. Jön az ősz, és újakat kellett venni neki. Már csak azért is, mert az oviba is kell váltócipő-tornacipő, szandi, udvaron fetrengeni való. Szerintem cipőt kötni még ráér megtanulni, így a tépőzáras és cippzáras fajtákból válogattunk. Egy egyszerű benti cipőt már előzőleg vettem neki. És tegnap beszereztünk egy csizmafélét és egy félcipőt is. Som egyáltalán nem volt közreműködő. Úgy tűnik nem örökölte a cipő (táska, sál, melltartó) gyűjtő szenvedélyt az anyjától. Bár a szekrénye roskadozik a cipőktől, mert persze az anyja most neki gyűjt, kényszerből. Csak az vigasztal, hogy ezeket a kinőtt cipőket mégegy gyerek is fogja majd hordani.

Így utazott a büszke (igen, később már az volt) tulajdonos.

Meg kell írnom, hogy: Megint tudok fényképezni! Hurrá! Történt egyszer, hogy az egyszeri leány leejtette a fényképezőgépét, s az kissé összetört. Jobbanmondva a gép teljesen működőképes (ez aztán a méreg!), csak az akkutartó fedelét tartó pöckök törtek le, de mind. Tehát a gép tudna fényképezni, de az akkuk hogyan maradnak a helyükön kérdéskör következett... Cellux? - csak egyszer tapad, nem lehet elemet cserélni. Szigetelőszalag? - nyúlik, nem tartja meg a 4 ceruzaakkut. Gumi? - szintén nyúlik. Nem jó egyik sem. Nos, mi a megoldás? A tépőzár (5 hetembe telt az ötlet - kissé le vagyok lassulva.) Szóval úgy nézzétek a képeimet, hogy egy tépőzáras fotoaparáttal készülnek. Az az igazság, hogy ha ránézek a gépre mindig kacagnom kell, de legalább működik!

Ödönke?

Ma voltak tesómék 4D-s ultrahangon.... és nagy az esélye, hogy Ödönke Lujzi lesz. Nagyon fiút akart az öcsém, de így is megtartják és nem cserélnek. :-) Mondjuk mi sem. Szóval náluk lesz kislány, nálunk kisfiú (cirka két hónap különbséggel). Tréfás kedvű az élet. Tehát mégiscsak megvehetem a csudaszép kislány dolgokat... nekik.

Utolsó simítások

Itt az ideje, hogy összepakoljam a cuccomat a kórházba... nehézkesen megy. A fáradtság és a folytonos gyomorégés nagyon megkeseríti a napjaimat (bár ez utóbbira kíváló homeokat kaptam tegnap, és úgy tűnik hatnak is). Érdekes, hogy bármilyen rosszul is vagyok, úgy vágyom erre a babára. Hihetetlenek ezek a hormonok! Soma is egyre többet foglalkozik vele... Jó feszülős pocakom van, és néha akkora a ramazuri odabenn, hogy Somához nem is merem odaértetni, nehogy megijesszem vele. Ma szedtem elő a csörgő-zörgőket kimosni.. Som jól kijátszotta magát velük, de végül azt mondta, hogy "Megolvasom majd őket a Kistesónak." és bedobálta az összeset a mosógépbe. Az utolsó dolgokat ma rendeltem meg a neten a babócának, tulajdonképpen szinte mindenünk van, csak van néhány apróság ami elhasználódott és ami kölcsönbe volt nálunk. Valamint Zsombor is kap saját borostyánláncot PiciMamáék jóvoltából. Talán egy testvérfellépő még elkelne, de az ára miatt lehet, hogy ezt most kihagyjuk. Mindenesetre jó készülődni, és jó látni, hogy Soma is készülődik a maga módján. Tegnap például jól összecsókolt egy párhónapost a játszótéren, annak ellenére (vagy tán pont azért), hogy sirdogált is a kismanó.

Folyó ügy

Som nappalra szobatisztának mondható, a délutáni alvása alatt sem volt még balesete (pedig volt hogy 3 órát is aludt). A bekészített bilibe önállóan levetkőzve pisil mikor felébred és már felöltözve (bugyi, rövidnaci) sétál ki hozzám. Viszont a mesenézés alatt a nagy izgalomban sikerült párszor bepisilnie. Ez viszonylag későn derült ki, mivel van hogy egy hétig sem néz dvd-t (mi lenne ha még tévézne is?). Szóval tud alvás közben uralkodni magán, de a rajzfilmek (unalomig ismert részei) annyira hatásuk alá kerítik, hogy teljesen elveszti a kontrollját a teste felett. Úgy döntöttünk, hogy nem a mesemegvonás a jó döntés itt, hanem nézzen mesét, de igyekezzen szólni, ha pisi lesz. Életemben ennyiszer nem utaltam még folyó ügyre, mint egy Findusz alatt. És úgy tűnik kezdi összeegyeztetni a külső koncentrációt a belső figyelemmel. Ez bármilyen elmélyült játék közben is jól jöhet még.

Kokasos nyalóka

Soma megkapta élete első nyalókáját a fertődi búcsúban... és sajnos ízlett neki.

Szösszenetek

Kintről sírás hallatszik, amikor altatom Somát. Soma tágra nyitott szemmel hallgatja.
- Hamarosan nálunk is lesz bőven gyereksírás, ha megszületik a Kistesó. - mondom én
"- Majd én megtanítom nevetni. Megtanítom játszani, antózni. Meg legózni is." - sorolja Soma

Játszunk:
- Jónapot! Hogy hívják magát?
"- Lek vagyok."
- ???
"- Ezzel az úszó vizenjáró hajóval jöttem."
- Tud egy Lek beszélni?
"- Nem."

30. hét

Pocakkerület: 108 cm
Súly: +7 kg
Vérnyomás: 125/80 körül (gyógyszer nélkül)

Vagyis:
Új fejlemény, hogy állandó jelleggel mindentől ég a gyomrom, gondolom a mérete miatt. Az alfelem régen láttam. Soma játékai sincsenek látótérben, így millió sebesülés látható a lábamon. Soma készséges a felsegítésben, de inkább darura lenne szükségem hozzá. De nyápic is vagyok én. Érdekes viszont, ha magamra gondolok, régi önmagamat látom, se korom nincs, se pocakom.
Babám változatlanul hozza a formáját, remélem stramm kiskölyök lesz. Még 10 hét... rengeteg. Mindenki mondja, hogy: már csak. Szeretném én is így gondolni...