szombat, január 30, 2010

3 hónapos


Érzékeny, összerezzenős, anyaradaros, fejetsimogatvaelalvós, gurgulázós, kalimpálós-hadonászós, követősfigyelős, sokat csukló, kék szemű, fejet tartós, hason nemszeretős, vízben elernyedős, már meztelenkedős, kevesebbet rotyizós, mégmindigsokatszopizós, éjjel alvós, tesóra koncentrálós, visszamosolygós, kezetcuppantgatós, kéznemnézős, cumizó erőművész.

Hasonlítgatós

Van egy családi mondás nálunk... Velem egyidős barátnémat tologatta még annó babakorában az anyukája az utcán. A szomszéd néni odament megnézni a kisbabát. És némi csönd után csak ennyit mondott: Tiszta apja, de azért szép! Hát igen, a kislány az apja fehér bőrét, nagy fejét és karvaly orrát örökölte, az már csak később derült ki, hogy az anyukája filigrán alkatát sem.

Szóval:

Tiszta apja, de azért szép!


péntek, január 29, 2010

13 hetes


A kedvenc mutatvány: Nézni mindegy, hogy mit, csak egy a lényeg, hogy a feje felett legyen és kitörjön bele a nyaka/teste. Ha elforgatom, akkor más látnivalót keres, amihez ugyebár ugyanez a testhelyzet szükségeltetik. Hátról indított csuka-hara. És persze mindez a pelenkázón a legtutibb, mert onnan még le is lehet esni. Nem pont ezért, de imádjuk.

csütörtök, január 28, 2010

Leamortizált

Hogy már ne legyen minden happy. Mi jól megfáztunk Jácinttal. Én vagyok ramatyabbul. Fáj a fejem, sebes az orrom, és folyik is, állandóan aludnék, alig tudom nyitvatartani a szemem. Soma ügyes óvodás, bár a tegnapi napot végigpityeregte és ma is volt egy kis sírás (elkiabáltam a múltkor), szerintem most jött rá az ovi végleges voltára. Egyébként ő jól van. Remélem nem kapja el tőlünk a náthát. Gyanús, hogy tán vírus (tágabb környezetünkből is hasonló hírek érkeztek), mert mindketten egyidőben betegedtünk le, pedig alig dugjuk ki a csőrünket a hidegbe. Merthogy baromi hideg van! Úúúútálom. Tavaszt akarok!

kedd, január 26, 2010

Aranyélet

Anya szoptat, Apa főz. A lakás mosott ruháktól illatos. Anya, Apa itthon a kicsivel, aki mintha egyke lenne reggeltől háromig, minden figyelem az övé. De aztán utána is csudajó, mert hazajön a nagytesó, akit tágranyitott szemmel lehet bámulni. Pislogni is tilos, mert ha megteszed, félő, hogy szem elől téveszted. Csak akkor lassul le kicsit amikor Zsombor felé közelít, simogat, puszil. "Ne nyúlj hozzá! Az a mi Zsomborunk!" - kapják sokan az intést. Soma reggelente egy kis nyikorgással indul oviba (tessék lássék megadja a módját - mégiscsak így való), de a lépcsőházban már vidám. Mire odaér az oviba és átöltözésre kerül a sor, addigra már oviváró ovissá vedlik át. Jókedvűen, játszva tölti a napját - amit nem velünk tölt -, hogy aztán örömmel jöjjön haza. És hogy itthon tovább pörögjön-ugráljon, egyen(!!), olvasson, és velünk legyen.

Miért ne lenne mindkét gyerekem kiegyensúlyozott, jókedéjű? Aranyélet ez mindannyiunknak.

Ciklikus

Egy év nehéznap mentességet kaptam Zsombortól, ugyanúgy mint három éve Somától. Tehát visszatért a ciklusom. Ami önmagában is kellemetlen, de nem ezért írok róla. Sajnos Zsombor is érzi a változást. Nem ízlik az anyatej... más lett. Erre sajnos Sománál csak a 4-5 keserves nap elmúlása után jöttünk rá (Nincs elég tej? Fáj a hasa? Beteg lesz?...stb). Szóval Zsombor enne is meg nem is. Szegényt még nem láttam ennyit sírni, főleg hogy pont szopi közben teszi. Szív, mert élteti a remény, hogy a következő korty más lesz, de nem. Itt jön a bömbi. Addig szív és sír, amíg jól nem lakik. Szerencsére nem egy feladós fajta.
Pluszban még meg is fáztunk Jácinttal, így ha nem azért sír a babóca mert szopizik, akkor azért mert megijesztettük egy-egy orrtrombitával vagy tüsszentéssel.

Tessék minket picit sajnálni!

szombat, január 23, 2010

Szakvélemény

Vagyis egy mozgásterapeuta - gyógypedagógus lány megnézte Zsombort. Soma egykori babauszis oktatója, Hajni révén jutottunk el hozzá. (Ezúton is köszi!) Most ők együtt tartanak babauszit Sopronban és Mosonmagyaróváron. Berni nagyon kedves volt és ennek megfelelően Zsombor is hozta a formáját. Aki akkor ébredt fel és így egy jókedvű babát tornáztathatott meg Berni. Nagyon édes volt ahogy hajtogatva, léptetgetve, ültetgetve volt. Egy nyikk nélkül, mondogatva "végezte" a feladatokat. A végeredmény: aggodalomra nincs ok, de tényleg egy kissé letapadt a bal oldala. Nem csak a lába/csípője kötött, de a válla, karja, fejbiccentő izma is. De szépen kilazíthatóak egy kis tornával. Ami még jó, hogy Zsombor teste szimmetrikus, szépen tartja a fejét, és egyáltalán nem sír, tehát nem fáj neki a mozgatás. A feszítések meg részben még a korával is együttjárnak. Ő is Dévényt javasolt. No meg babauszit. :-) Megnyugodtam, bár ezek szerint jól ítéltem meg a dolgot. És persze jöhet a következő lépés az ügyben, mert így már nem csak egy sima anyuka nyavajog.

A babauszi egyébként is tervben volt. Csak szeretnénk még egy kicsit várni vele (tavaszig - márciusig - kicsit jobb időig). Van Kapuváron is foglalkozás. Itt egyedül van Hajni, mert kicsi a medence. Somával is ide jártunk (kb másfél éves koráig). Aki a mai napig imádja a vizet, bár víz alá nem szívesen megy. Szóval jó tapasztalataink vannak. Nekünk jó volt arra amire szerettük volna. Megmozgatta a gyerkőcöt, tetőtől talpig. Élvezte, és ezáltal meg is szerette a vizet. (Na és ki van még mindig a weboldal főoldalán?) Szóval Zsombor is vizipocok lesz a terveink szerint.