Omm...

Nagy szükségem lenne az elvonulásra. Egyedül. Míly isteni volna! De ez a poszt nem erről szól. Hanem hogy ehelyett ehelyütt meditálok morgok nyugtatom magam. Omm. Soma KatiNagyinál aludt az elmúlt éjjel. Som alig várta az alkalmat. Tegnap délután és ma egész délelőtt tévét nézett nála. Omm. Omm. "Olyan jól elvolt." - mondá anyám. Na persze. Omm. Mikor megérkeztünk sem kapcsolta ki a Tesz-vesz várost. Bár az momentán nézhető. Hagytuk. De aztán kegyetlenül lekapcsoltuk a dobozt. Aligtiltakozás volt Soma részéről. Jöhetett a játék. De mivel Soma alvás helyett is tévén bambult, hamar kezdett befáradni és önkontrollt veszteni. Tudom, ez máskor is előfordul, de itt nincs vége a dolognak. Amikor hazajön, akkor kezdődik igazán a móka. Teljesen megőrül a sok látott vacaktól. Fél. Mindenféle marhaságot fantáziál. És segíteni sem tudok neki (csak próbálkozom) a feldolgozásban, mert azt sem tudom, hogy mimindent kellene feldolgoznia. Omm. És hiába próbálom Anyut győzködni, hogy ez így nem jó, ő büszke arra, hogy a "Maminál lehet tévét nézni!" a sanyarú sorsú unokáinak. Ommm...

Tévedés ne essék a televíziót nagyszerű találmánynak tartom. Imádom az értékes filmeket, meséket, riportokat. Bár nálam a könyv áll az első helyen, de a másodikon a film (a színházzal karöltve). És hirtelen populáris példát is tudok mondani arra a ritka esetre is, hogy a film jobb, mint a könyv. Aki látta és olvasta a Forrest Gumpot az tudja, hogy miről beszélek. (Megfilmesített könyvről van szó.) Szóval nem irtanám ki korunk eme vívmányát a mindennapokból. Soma nézhet meséket, nekivalókat (de erről már sokszor volt szó). Például Mirr-Murr képernyőn és könyvben is teljesen elvarázsol mindegyikünket. De vannak olyanok, mint a közkedvelt Bogyó és Babóca, amitől mindkét műfajban enyhe rosszullét kerülget. És szerencsémre Soma sem nagy rajongó. Aztán meg én is szeretnék több filmet nézni (de perpill nemnagyon jutok hozzá), akkor a gyerektől meg miért vonnám meg? A vizuális információ/élmény ilyen formája is kell, gazdagít, amíg az ténylegesen is az. Én már tudok szelektálni, és távirányítóként funkcionálni. Soma még nem. És persze még így is bele tudok nyúlni. Mert ami nekem "sima ügy", gyermekemnek trauma (de ott ülök mellette és megmagyarázom). Nagy felelősség ez. De vállalható.

Eltalált egy könyv

Ízek, imák, szerelmek

Elsőre könnyednek ígérkezett, ugyebár aminek a címében szerepel a szerelem szó... De már a második szakaszon vagyok túl és nem vagyok biztos benne, hogy mindent értek is. (És most nem az általánosan használt agyi kapacitás, minusz hosszú itthonlét, minusz dögrovásosak romboló szférájára gondolok.) És ez nemhogy nem szomorít el, hanem agyam kiskapuját döngetni látszik. Élvezem. Remélem a szerelem szakasza nem szúrja el nekem ezt a kirándulást. (Nem, a filmet nem láttam.)
   

Flatley nyomában

Tánc a mélyből, avagy egy(két) gyerek, nem mindig az, aminek látszik.

 
(Cím utalása: Michael Flatley)
  

Hó le, láz fel

Ez a cím igazából téli mottónk is lehetne. Még nem szánkóztak egy igazán jót a gyerekeim. (Soma egy picit igen, de ő fázós, úgyhogy kiadósnak nem mondhatnám.) Most meg ahogy reggel megláttuk a 3-4 centis havat a teraszunkon, úgy vettük észre, hogy Zsombor is csatlakozott a család két nagyobb férfitagjához, vagyis belázasodott. Szóval már ki sem mondom a nevét (Tudjukki), megszállta a családot. Jácint nem érzem, hogy javulna (bár ő bizonygatja), Som meg fergeteges köhögéseket zavar le, talán a javulás jeleként. Én még talpon vagyok. De már nem járok angolra. Pedig jó volna, de nem megy. A spinninget még nyomom, az tartja egyben a testem és talán egy kicsit a lelkem is. Nem is vagyok annyira ki, mint ahogy ilyenkor elvárnám magamtól (nyűgös-depis-tél). Mondjuk Jácintot száműztük a múlt héten PiciPapához, szombaton hoztam haza. Addig PiciMama meg bejött hozzánk. Csere-bere. Akár akartam, akár nem. Mivel Soma akarta... De bevallva, nagyon jó volt a segítsége (és örök hála érte). Amíg Zsombor nem volt beteg, addig ezerrel növesztette az összes fogát. Nem durva a dolog, csak kissé nyűgös, ha nem lát-érez engem. Még az álmát is őriznem kell, hogy megaludja legalább a háromnegyed óráját, mert képes 30 perc után kipattanó szemekkel, bűbájosan felébredni. Most meg ugyebár ő is kezdi...

Legtöbbször azon húzom fel magam, hogy szinte már minuszban közlekedünk, alig érintkezünk. Isszuk a gyógyteákat, esszük a megelőző homeokat, vitaminokat, bevetjük a csodacuccainkat (Herbanet balzsam, Flavobrill). Párásítunk, bioptron lámpázunk. És mégis romokban a banda. Már az abnormális határán lebeg ez az egész. Na itt beletudnék merülni a cifra káromkodások - pillanatnyilag örömöt okozó, de sajnos megváltást nem hozó - erdejébe. De úrilány vagyok. Azt a nemjóját!
  

Na neeee!

Jácintot elkapta TüdőGyula.
 

Elindult valami

Múlt héten voltunk háznézőben. Jácint unokahugának megszületett a kislánya és elmentünk (gyerekmentesen) megnézni. És ha már ott voltunk, akkor... Két új építésűt és két használtat néztünk. A használtak eleve kiestek. Az egyik új ház szupernek tűnik, de nem vagyunk kibékülve a helyével, túl közel a vasút. Nem túl nagy (82 nm), de minden van benne ami nekünk kellene (nappali + 3 szoba, kamra, gardrób) és kis saját udvar is tartozik hozzá. Szóval sajnálom, de keresgélünk tovább. Kicsit könnyebben mozgunk most már, hogy Zsombor nem szopizik nappal, Soma oviban, na és persze az utak is jók.

Jó volt megtudni, hogy magyarországon, ha két különálló házat egy gerenda összeköt (értsd: a házfalakon egy-egy 20x20 cm-es helyet foglal el) mondjuk a kerítés vonalában, az már ikerháznak számít.

Kezd körvonalazódni, hogy milyet szeretnénk. Nagyon furcsa érzések kavarognak bennem. Egyrészt az ittenitől való elválás kezd kicsit nyomasztani (pedig sosem volt a szívemcsücske). Tudom, hogy mi az ami jó az ittlétben, és azt keresném máshol is. A rosszakat meg kompenzálnám, de egyenlőre egyiket sem lelem. És hiába jó egy lakás-ház, ha nem szívesen élnék azon a környéken. A másik morfondír oka meg az, hogy hogyan lehetek ennyire igényes pénz nélkül.

Meghírdettem a Milakásunkat is.

Drukkoljatok!
     

Az a bizonyos "hajszál"

Nem szoktam ilyet, de ez most érzékenyen érintett és ilyen szépet, megrázót rég láttam.
Amióta gyerekeim vannak én mindig bekapcsolom. És indexelek a parkolóházban is.