Másfél

Zsombor anyamatricából jelenleg anyatetkóvá avanzsált át. Lemoshatatlan. Nem mintha annyira le is akarnám. Pláne ha rám emeli azokat a nagy kék szemeit. Vagy tisztán ejti, hogy Azt ott! Ezt itt! se többet, se kevesebbet, de azt álmában is. És simít, és bújik, és furakszik, és ölbe tolat. Elmegy mellettem, de megtorpan és visszasiet egy puszira. Ó, annyira kellett Ő nekem. Meg én is Neki.

  

Majális helyett

Az elmúlt pár hétben eligazító táblát és park névtáblát festettem(festek). Megtudom csinálni, de örülök, hogy nem ebből élek. Nem nekem való. Viszont a grafikai munkák feldobnak, és nagyon jólesik egy-egy ilyet csinálni, mint ez a plakát. Pláne hogy az egyik fő támogató logóját is én varázsoltam.

Ja és persze az egész fesztivált J szervezte. Jók vagyunk, vagy jók vagyunk? Már csak eső ne essen és tömeg is legyen. Kisgyerekeseknek, családoknak például nagyon ajánlom vasárnap délután 4-kor a Zabszalma koncertet. Előző albumuk Simkó Tibor verseket dolgoz fel, az nagyon élvezetes még felnőtt fülnek is.
Menjetek nézzétek-halgassátok!
  

Holiskezdjem

Hol is kezdjem, hol is kezdjem... zajlik az élet, és szeretném azt írni, hogy csupa madárfütty és vidámság az életünk (bár az sem hiányzik belőle), de nagyon besűrűsödtek nálunk az események és élvezzük és túléljük. Pláne Húsvétkor.
 

Látogatóban

Végre eljutottunk a legújabb kisrokonunkhoz, Reginához, aki már három és fél hónapos.

A fiúk eddig el sem tudták képzelni a létét. Soma mégsem a gyerektől, hanem a zenélő kütyüitől alélt el (amit meg is értek). De Zsombort nagyon érdekelte Regi. Bár nem túl bátran, de tartós érdeklődéssel vizslatta a kicsit baba, baba felkiáltásokkal, örülésekkel. Édes volt. Regina nagy nyugalommal - a sohasem látott rokonok láttán - tágra nyílt szemekkel trónolt bababirodalmában, semmisem zavarta. Ő is édes volt.
És nem én lennék én, ha nem húznám rá örök szlogenünket: "Tiszta apja, de azért szép!"
 

Négyésfél

mesélő képekben

A fotók sorrendben vannak - 3 perc leforgása alatt készültek.

És igen, nagyon sok 3 percből áll egy nap. Szerencsére éjszaka alszik. Többnyire.

  

(Z)űrbázis

Ma dél körül hívtak az oviból. Már az első reakcióm, az ó jajj volt, nem is alaptalanul. Soma felszippantott az orrába véletlenül egy lego-darabkát (egy kúpszerű formát). Hirtelen végiggondoltam, hogy míg mi odaérünk Zsomborral, babakocsival nehezítve, addigra már rég lejjeb/beljebb csúszik a lego és persze mivel, s hogyan rohanok tovább a megmentés céljából. Tehát nem mi megyünk. Egyből riasztottam Jácintot aki eldobott kapátkaszát és autóval gyorsan a sebészeti ambulanciára szállította a gyereket. Ahol Benedek doktorúr még csipesszel eltudta csípni a betolakodót. Huhh. Csatakosra aggódtam magam e pár perc(?) alatt.
Szerencsénk volt, hogy Som gyorsan jelezte (felsírt) és el is mondta a probléma okát. Alvásidőben (Soma mostanában nem akar ottaludni) hasonfekve játszott a lego-emberével, akinek sajnálatos módon néhány kiegészítő is volt a kezében. Valami űrbázisos sztorit játszott el éppen, mikor talán tényleg véletlenül túl közel került a lego a gyerek arcához és beszippantotta.

Egy kicsit megviselődött Soma orrnyerge, de most már szépen veszi a levegőt, és az ijedtségen kívül nincs baja. Érzi, hogy micsoda nagy baj lehetett volna ebből. Sok-sok pillanatig volt félelemben, kétségek között. Mi nem is tetéztük a baját. Megkönnyebbülve átöleltük, és magától szipogva megígérte, hogy nem csinál többet ilyet. És csak nagyon reméljük, hogy tényleg.

Nem, nem vonom meg tőle a legót (szerintem nem lenne megoldás), de többé már nem vihet magával legót az oviba. (Eddig is csak két emberke volt megengedve.) És hason sem legózhat.

Az a legérdekesebb az egészben, hogy Soma sohasem vesz semmit a szájába. Pici babaként sem volt vele ilyen gondunk. Ugyanúgy mint ahogy a másfél éves öccse mellett is simán ott lehetnek a pici legók és a kinder-figurák is, eszébe sem jut megkóstolni őket. Mégis a migyerekünk volt a hoppmester.
 

Tiroli meglepetés

AnyÓkánk (a lányával) váratlanul meglátogatott minket.
A gyerekeket elárasztották játékkal, Soma naná, hogy legót kapott (kettőt is), Zsom meg plüss jószágokat (kettőt is). Soma valóságos extázist kapott a telibetrafált robot/kutya és repülő/helikopter építőktől. Zsombort pedig a kutya (naná) varázsolta el. Berobbantak hozzánk, és taroltak (tutira mentek a gyerkőcöknél). Bennem meg kavarogtak az érzelmek. Egyrészt jó volt látni a kivirult (hegyilevegő + gondtalanság) Ókánkat. Gondolom a honvágya azért elég erős lehet, de örülök, hogy jól érzi magát odakinn. Másrészt hiánya mindennap velünk van. Az ajtaja még mindig becsapósan csalogat. Hirtelen történt minden. Igyekszik mindkét fél megszokni a helyzetet. Skype, telefon, ez van. Meg talán egyszer mi is felkerekedünk...