Zanzásítva

Mostanában nem teljesen vagyok be- és kiszámítható. Zsombor turbóssága (tényleg ez a legjobb kifejezés rá) teljesen leköti az agyi kapacitásomat. Ami kicsi fennmarad, azt meg olvasással töltöm ki, hogy némileg embernek érezzem magam. Próbálok jövőt teremteni. Házakat nézegetek, nehéz dió...  Soma megbetegedett (láz, nátha, köhögés). Persze ahogy elkezdődött az ovi, úgy a betegeskedés is, meg a rossz idő is. Ma szinte egész nap esett. Én meg ennek ellenére (vagy épp ezért) egész nap allergiával küszködök. Jácint ma volt aláírni a nyugdíjas papírjait. Szóval hiphiphurrá, nyugdíjas! Jövő héten kezdi a Projectmenedzser és pályázatíró tanfolyamot. Én meg végre elkezdek sportolni (hihi), vagyis megnézem mi fán terem a spinning. Jógára szerettem volna menni, de olyan késői időpontok vannak, hogy semmiképpen nemtudok eljutni rá. Az angolom is elkezdődött a héten (megint nulltudással indulok neki), csinálom, de jó lenne, ha tényleg komolyan is venném. Miről nem írtam még? Zsombor egy nagyon kedves, aktív kukucska-manó, nevetése bearanyozza a mindennapjainkat. Soma, az óvónénije szerint beszokott az oviba, már kinyilt a csipája és nem alszik délutánonként. Egyébként meg értelmes, okos nagyfiú (hangoztatja is). Csak a hisztijeit kell túlélnünk. Azthiszem ez kimardt: Vonzok... hisztimentességet. :-)

Szóval így.