Tartom, hogy az egykeséget - minden előnyével együtt -, még a legérdekesebb (direkt használom ezt a szót) testvéri kapcsolat is überel. Bár tény, hogy szuperjó lenne csak az okos-ügyes Somával lenni most, frusztráció mentesen, csupán némi hisztivel megúszva (ha lennének). És megértem azt aki emiatt vállal csak egyet. De őszintén, nem vágyom rá. Majd túlleszünk sok-sok buckán, dimben meg dombon, és remélem, hogy nemcsak rombol is a "harc", hanem épít is. Megértem jelen helyzetünk indulatait, és teljesen normálisnak is tartom őket. Csak nehéz megélni, tolerálni, kivédeni, orvosolni. Egyébként meg néha azt gondolom, hogy a kisebb korkülönbség, illetve a nagyobb lett volna jó (bár a Sorsal nemjó vitatkozni). De látom (Kata), hogy az sem papírforma. Csak gyerekforma. Sokfélék vagyunk. Amit nagyon szeretek is. Főleg a fiaimban.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése