Soma és Zsombor: Értelem és érzelem

A reményszéria folytatódik. Történt ugyanis, hogy Zsombor pont egy hete kiejtette élete első NEM-ét, egyből duplázva. Azóta a jól bevált fejrázást és bólogatást (többnyire hajlandóságnak megfelelően) most egy(két) huncut nem fejeli meg. PiciPapa váltig állítja, hogy hamarosan beszélni fog ez a gyerek, hiszen Zsom minden hangzót mond, csak sajátosan használja. Mi csak hablatyot hallunk, meg sikongatásokat, meg morgásokat, de hinni akarunk annak, aki jobban hall mint lát. Bár meg kell mondanom irtóra beindult az úr, mert van ha (mutatóújj feltartva az arcához) - ha hall valamit, van gye - gyere, pa - parízer (pedig a sajtot jobban szereti) + ütögeti a hűtőt, ba - banán, van iszi - ivópohár (ez tegnapi termés). Mindez ezen a héten kívánkozott ki. Szinte naponta bővül a paletta. Látom a közlésvágyat a szemén, és azt is hogy zavarja, hogy nem értjük. Így addig pantomímezik, míg rá nem jövünk a megoldásra (igen nagy kitartással). Szóval szerintem belső kényszer hajtja, mert mi egyáltalán nem siettetjük a dolgot, hisz Zsom nagyon kifejező szavak nélkül is. Az érintések, rezdülések embere. Érzi mikor kell adni és kitől mit várhat. Símogat, puszilgat ha úgy érzi, vagyis ha lehetősége adódik rá, szóval mindig. (Hát meg kell mondjam: Mmmmmmm!) Viszont elvárja hogy ott legyek mellette szinte mindig. Ezt olyan jól csinálja, hogy magamtól akarok mellette lenni. Szinte függővé tesz. Ilyen finomra hangolt gyereknek nehéz ellenállni. Nyugodtság és aktivitás jellemzi. Érdekes egyveleg. Felmászik bárhova, elér mindent, bekapcsol mindent: tü (a távirányítóért bármire képes). Általában nagyon megfontoltan és magabiztosan működik. A hajmeresztő produkciókból (kisszekrény tetején táncolás) sosincs baleset, ami nem azt jelenti, hogy Zsomborunk nem tarka. Mert az. Ha nincs más, akkor Somával fejelnek össze. Egyébként meg egy kiflivel simán végigül egy nagybevásárlást is. Semmiért nem obégat (Som is ilyen volt). Azért ha a végefelé megunja, akkor kikívánkozik a kosárból és nézelődve pakol, de ha megkérem, hogy vigye vissza a dolgokat, megteszi. Szeret oda-odakiabálni az embereknek, de ha azok reagálnak is rá, akkor nagyon meglepődik és lefagy, nagy kék szemevel hatalmasakat paslog.

Somával is egyre jobban vannak, mondjuk inkább Zsomboron múlik a dolog, mert nagyon készségesen odaad dolgokat, kérésre meg pláne. Csak néha akad egy-egy kivétel, többnyire ló-kutya-autó tekintetében. Direktben nem rombolós fajta. Soma persze nehezen viseli, ha Zsom segítés közben véletlenül mégis dönt. De valahol érzi, hogy jó kistesója van, és büszke rá. Akkor meg egyenesen olvadozom, amikor Som cirógatja, puszilgatja a kicsit, aki lehunyja a szemét, úgy várja/élvezi a kényeztetést. Persze Somának is nagyon tetszik, hogy ilyen odaadón és feltétel nélkül reagálnak rá. Mivel a kicsinek magától értetődő közege az érintés, és Soma látja ezt, így ő is több testi kontaktus enged meg, és láthatólag nagyon élvezi. Felváltva göncölöm, puszilgatom, csikizem őket. És már csapatban is tudnak rohangálni, a hátamon lovagolni, velem huncotkodni. Sőt kikacagni. Mondjuk kacagásban mindkettő gyerekem csudajó, de Zsom kacaja mindent felülmúlóan magával ragadó. A mimikában is mindkettő jó, Soma szemeket mereget (jujj!), és most már tud kacsintani is, Zsombornak meg a szemforgatása (felfelé néz, szinte csak a fehérje látszik) zabálnivaló. Szóval fejlődnek, ami nem meglepő, de nekem az tetszik az egészben a legjobban, amikor egymás által ügyesednek. Som úgy örül Zsombor új szavának mintha az övé lenne. Pedig ő sem panaszkodhat. Legos videokat néz (naja), ahol angolul beszélnek, és ez úgy ragad a gyerekre, hogy csak nézek. Legoangolt beszél. Félrehallásoggal, de tipikus angol hangeffektekkel. Nem gondoltam rá, hogy nyelvet kellene tanulnia még, de lehet, hogy elkellene gondolkoznom rajta.