Eljött az általam várva várt családi nap az oviban. Reménységi fokom nem volt, így csalódni sem tudtam. Viszont meglepődni igen. A belépő családonként 1000 Ft volt. Szívesebben dobtam volna akármennyit egy adakozó-perselybe. Valamint a kispénzűeket ezzel ki is iktatták a rendezvényről, ugyebár. Kicsi színház, kicsi bűvész, kicsi éneklés, kicsi arcfestés, kicsi lufi, kicsi krumpli, kicsi lángos, kicsi palacsinta, kicsi szörp (minden étel-ital kizárólag pénzért). Zsákbamacska 200 ft-ért, ahol mindenki nyer. Amihez előzőleg mi szülők vittük a zsákbavalókat. Szóval ezen a minden pénzért van cuccon eléggé fennakadtam. De csak picit. Végülis támogatjuk az ovit, vagy mi. De azért valamiféle játékos vetélkedőre vagy valami csapatépítő, gyerekösszefogó játékra számítottam kicsit. Hát ilyen nem volt. A gyerekek külön-külön lézengtek, ki pókhálós arccal, ki elfuserált lepkeképűn. Soma kezdetben mufurc volt (mert most érkezett meg haza a várvavárt legószállítmány), de aztán később az időközben megbékélt Soma megmutogatta Zsombornak az ovis játszótér bevehető dolgait, és bíztatta azok kipróbálására. Hát nem nagyon kellett bíztatni. (Amikor Somért megyünk, akkor Zsom dermedten ül a babakocsiban és nézi a nyüzsgő gyereksereget.) Mégis a legnagyobb sikert Zsombornál egy kiürült lufisdoboz aratta. Sománál és a többi gyereknél meg a zsákbamacskán nyert rózsaszín buborékfújónk, mert volt egy anyuka, aki csak fújta, fújta a buborékokat kifulladásig, a kacagó, buborékfogó gyerekeknek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése