"Gyere vissza Pupu!"

Szonja-Liza csapat vendégeskedett ma nálunk. Soma imádta, hogy itt voltak a kiscsajok, mégis mindenért sírt, mindenért nyafogott, mindenen megsértődött. Odanyújtott valamit Lizának "Tessék Liza ezt neked adom.", s mikor az elvette, Som eszeveszett sírásba kezdett. Ez volt a leggyakoribb tényállás. Tudom, saját terep védelme... birtoklás... nehéz egy ilyen kis gyereknek. No de a Szonja a maga 20 hónapjával semmin nem akadt fenn. Mosolygott-aludt-evett és lepergett róla minden Somhiszti. Szóval a várakozás izgalmát és a lányok ittléte felett érzett örömöt leszámítva is rá kellett jönnöm (má'megint), hogy Soma egy tipikus bőgőmasina. Van még mit tanulnia a gyerkőcömnek a közösségi életből. Azért a csapat megígérte, hogy jönnek még, tehát annyira mégsem volt vészes... Vagy ennyire kedvelnek minket???! :-)

• Somára ragad minden szó... Helga azt mondta Szonjának: Hova mész te kis Pupu? (Helga a szógyártás nagymestere. Vigyázat Hel!) Erre Soma: "Gyere vissza Pupu!"

• Szonja DVD gombot nyomkodna - Soma rászól: "Nem szabad! Azt nem lehet bekapcsóni, veszélyes. Nem, nem lehet! A szakember ért hozzá, tudod!

Összegzés: Most aztán mesélhetek Somának...

"Anya elmeséled?! Szonjásat, Lizásat és Helgásat is."

Idol

Az én fiam ma eddig tőle sohasem látott áhitattal nézte MÁRK-ot, a harmadikas nagyfiút. Pilla nem rebben, hang megreked, mozgás lelassul... és tekintet csüng. A náluk töltött bő két óra alatt ez a hozzáállás semmit sem változott. Ilyen még nem volt. Mondjuk Márk jó példakép lenne, nagy hozzáértéssel magyaráz a picinek, keresi a kedvét és jókat örül-derül Soma egy-egy elsuttogott(!!) szaván. > "Anya, Soma azt mondta erre az autóra, hogy: tökéletes! Tényleg azt mondta!" Láthatólag élvezték egymás társaságát. A gyerkőcöm alig akart hazajönni...

Van remény...

Egyrészt süt a nap.

Másrészt kezd beindulni a helyi Ringató! Úgylátszik a napsütésnek ehhez is sok köze van. Az anyukák kezdenek kibújni a csemetéjükkel a csigaházukból. Szép számban voltunk ma... és persze jól is éreztük magunkat.

Az ecset esete

Imádom ezt a hajcsücsköt (mindig szalagot készülök bele kötni, mint a Tulipános Fanfannak, de feminin vonása miatt mindig elvetem az ötletet)... és ahogy alkot... balkézzel.

Ó én balga!

Gondoltam visszaolvasok... olyan jó lenne már a kezünkben tartani a babaszobás kézlenyomatos lapunkat...

És azt a felfedezést tettem, hogy semminek semmi nyoma a blogban! Merthogy minden piszkozatban maradt!!!!! Úgy besűrösödtek az események akkoriban, ez a mentségem. Bár senki sem hiányolta! :-( Pedig igazán jó kis napokat töltöttünk el Budapest és környékén még októberben (Az ÚT - bejegyzés alatt). Szóval akit mégis érdekel, most olvasgathat.

Huhh!

Jön a gyerekem és közli:
"- Anya szipuztam!" - és persze vigyorog. Én nem, mert ugye ez elég meredek, pláne egy kétévestől.
- Miiicsodaaa?! - közben Som rájön, hogy talán nemjól mondta...
"- Szopiztam, így." - és cuppog a mellemnél.
Én meg felsóhajtok, hogy talán még van remény. :-)

Soma szókeresgélése ma a fenti párbeszédben teljesedett ki. Igen, így szokta, bár nem mindig ilyen vicces. De az dícséretes, hogy például az "agregátor" szó is ment neki másodszorra. Bár rólam lefolyt egy kis víz mire rájöttem, hogy mit szeretne mondani.

Először

Először a PiciMamáékhoz akartunk menni, de elkezdett esni a hó és az utak ilyenkor arrafelé járhatatlanok, így maradtunk itthon kettesben. És nem is lett ez olyan rossz nap.

Először főztünk együtt vagy mi. Inkább azt mondanám, hogy túrós derelyét főztem ki (olvasztottam ki) és zsemlemorzsába forgattam. Mellette meg rotyogott egy kis zacskós leves... Körülbelül ez az én főzési tudományom. Ez a gyerek jöttével semmit sem változott. Pedig voltak terveim... huhúú. Még kezdetben sokat pempősítettem neki, de ennyiben ki is merült a tudományom. Szóval a konyhai dolgokat Jácintra hagyományoztam. Hiába Ő ebben a nyerő - és persze lehet is ENGEM irigyelni érte. :-)
Szóval Som a morzsázás főtudora lett. A zsemlemorzsát kavargatta, öntögette, sőt még a szájába is került a cuccból. Nos ez azért érdekes, mert: 1 > a nemszeretek koszos lenni kategóriában volt eddig a főzni segítés. Csak a játék-dolgain tudott igazán jót főzni (főleg levegőt). 2 > nemszereti megenni-megfogni az érdekes állagú dolgokat (ez nagyon széles skálán mozog). A kész derelye már ebbe a kategóriába esett.

És az egészben mi volt a legszenzációsabb Soma számára? Hogy egy kicsit videóztam is. A felvételt vagy harmincszor nézte és kacagta végig (pedig ez már igazándiból a lecsengés megörökítése volt). Azt jobban megörökítettem volna, ahogy saját magán kacarászik és kommentálja is: "Soma baba micsináltál!", "Mégegyszer!" stb. Mindenesetre azt megállapíthatjuk, hogy mindketten nagyon jól szórakoztunk. Lehet, hogy mégis megkellene tanulnom főzni? (Ó ez nagyon költői kérdés volt.)

Délután cukrászdában voltunk. Soma ma először életében megevett egy egész szelet sütit (gesztenyés alagút). Biztosan nagyon éhes is volt, mert először tette meg az oda-vissza utat (kb 2 km) gyalog ebben a hidegben. Lassan haladtunk, mert mindenhol hógolyót gyúrt és minden havas helyet be kellett járnia (igencsak rákapott a havazás ízére). Olyan édesen végigbohóckodta az utat, hogy el is feledtette velem hogy csigalassan haladtunk.

És végül az esti fürdésnél beleborította az összes játékát a fürdőkádba, majd a fürdőkádas formabedobóját felfedezve szépen összehalászta a sok cucc közül a bedobandókat és mindet be is juttatta a megfelelő helyre. Először. Kirakó és formabedobó, ezek sohasem hozták lázba, eddig.