Tombolda

Itt járt a Gyöngyi-csapat. És olyandeolyan jó volt, alig álltunk fel a kanapéról, csak beszélgettünk, beszélgettünk a Gyöngyivel (és én egész jól tartottam magam). Teljes volt a létszám, szóval Apák is jelen voltak, így nemnagyon izgattuk magunkat a gyerkők miatt, pláne, hogy Zsizsi a babakocsijában (igen, felhozták a harmadikra) aludt több órán át. A másik kettő meg igazi csapatként (hatalmi vitákkal tarkítva) tombolt a gyerekszobában, legtöbbször magukban. Így még sohasem hagytuk magára Somát. De örülök, hogy megtettük, mert nagyon ügyesen elvoltak kettesben. Amikor komoly vita alakult ki közöttük főként a 'kinél legyen az autó' témakörben, akkor meg úgyis átjöttek hozzánk. Pláne, hogy Soma hajtépéssel próbált érvényt szerezni akaratának. Szegény Tomi. Ennek következményeiről itt lehet olvasni. :-)

Rágó

Sokat rágódtam rajta, hogy kinek mit mondjak, amikor az állapotomról kérdezősködtek - ma töltöttem be a 10. hetet. Jól esik hogy kérdezősködnek, mégis igyekszem visszafogottan, tőmondatokban lezárni a témát, mivel nem jellemzőm a sopánkodás. Csakhát amikor ramatyul van az ember lánya, akkor néha nehéz ez, és dafke kifakad, ha pont akkor és ott éri a kérdés... Egy frontot (ez a mélypontom - és elég gyakori manapság) átfetrengő napot követően a szomszéd csajszi tette fel nekem szolid kérdését... és hát én megmondtam. És ő is megmondta. Mármint, hogy barátnőjének is pont ilyen tünetei voltak és ő megoldásként az éjjel-nappali émelygésre: rágózott. Igen, ez az a RÁGÓGUMI, amit még Soma sohasem látott (még az én számban sem), és a Kisvakondos mesék közül is nem nézhetőnek ítéltünk. Most azonban kipróbáltam, és a hatása szuper. Nem mondom, hogy minden bajom elmúlt, de a tüneteimet nagyon jól tompítja. Azthiszem úgy működik a dolog, hogy becsapja a szervezetemet, olyan mintha ennék, de nem. Most már ott tartok, mint Gombóc Artúr a csokival, minden jöhet: gömbölyű, lapos, málnás, epres, töltött... mindent kipróbálok. Jácint már röhög rajtam, amikor új zsákmánnyal térek haza. Már tudok rágóval a számban aludni is. :-)

Tanulság: panaszkodni jó dolog (mégha nem is akaródzik), pláne ha érkezik a nemvárt segítség.

Haj

Soma a tavaszra való tekintettel új sérót kapott. Az eredeti terv szerint csak egy kicsit vágattunk volna, de mivel mostanság finnyás orrú anyja nemtudja elviselni gyereke hajának (frissen mosott) szagát se, így a rövid haj mellett döntöttünk. Pláne amikor Som közölte, hogy Gabi kicsit géppel, így-e (berregve mutatja) és kicsit ollóval, csitt-csatt (mutatja) fogja levágni a haját. És lőn. Som ült az ölemben (sajnos hajvágókendő nélkül, mert mindkettőnket kiráz a kendő érintése) és a tükörben nézte magát a műveletek közben, láthatóan tetszve magának, mert igen csábos pillantásokat lövelt a tükörképének. Nekem is bejött a fiatalúr, és fodrászunk szívét is meghódította, (akitől Soma bónuszként egy kis játék crossmotort is kapott). Talán ezen a képen látszik a frizura a sok kütyü mellett, mert azok vitték ám a prímet (a kötelező részen túl engem alig akart emberszába venni). Hiába aki műszaki vonzódású még a legnőiesebb szakmákban is talál csemegéket.

Somaduma

Soma sokat dumál és hihetetlen feleseigaz történeteket ad elő. Nemrég például a szomszédnak adta be, hogy ő már nem pelusos és a wc-be kakil és pisil. Olyan hiteles volt, hogy mindenki el is hitte. Persze igazándiból semmiféle hajlandóság nem mutatkozik efelé.

Ezek pedig olyan édes elszólások, amiket következetesen használ a gyerkőc, hogy ideje volt már összegyűjtenem őket:
- perketta = parketta
- kúkanyó = tyúkanyó
- robika papa = robikapa (rotációs kapa)
- hozzáért = ért hozzá
- antó = autó
- szálk = szálka
- szobr = szobor

Kis segítséggel elmondta a "Zöld erdőben jártam" kezdetű locsolóverset mindenkinek. Mondom, mindenkinek! :-) Nem értette, hogy a KeresztPapit miért nem kell meglocsolni.

Színek: Sűrűn használja a színek megnevezéseit, csak neméppen a megfelelő színre. Nemjön zavarba, ha hirtelen nemjut eszébe egyetlen szín sem, simán rávágja, hogy "Ez szinü biztos.". A feketét mindig eltalálja, és mostanában a fehér és a piros is nagy találati számot kap.

Autóval utazunk.
- "Anya, nézd! A Zoli lenyírta a füvet!" - mutat egy zöld mezőre.
- Nem Soma, ez egy mező, ahol valami nő, ami olyan mint a fű. Ha majd nagyobb lesz, akkor megtudjuk, hogy búza vagy kukorica lesz-e belőle...
- "Ühüm, akkor ez hasonló."

Nyusziinvázió

Somával szinte az egész múlt héten a PiciMamáéknál voltunk-aludtunk, mert Jácint koncertezett és dolgozott, és nem lett volna aki Somával van. Ma aludtunk itthon sok nap után. Somának már nagyon honvágya volt. A végére már a sok nyuszihoztaajándék sem érdekelte. "Haza megyünk!" - mondogatta. Pedig igazi nyusziinvázió volt nálunk szombat óta. Igazán még nem is értette az egészet, Ki hozza? Miért? Honnan? És annyira nem is lelkesítette a keresgélés sem (talán mert nemnagyon hagyták kibontakozni a "nyuszik"). Azért a csokik lázba hozták, no meg a könyvek és a játéktraktor és takarítógép is, de csak utólag. Az ünnepet nem tudtam ünnepivé tenni számára. Sajnálom, hogy az én aktivitásom szinte a nullával volt egyenlő az elmúlt időszakban. Számolom a napokat, remélem huss elillan hamar ez az egész.

Szóval így vagyunk. Jobb lenne egy kicsit jobban.

Végtelenül

Betöltött 9. hét. Végtelennek tűnik ez az egész... Annyira az eleje. Hihetetlen, hogy ilyen is tud lenni. De élünk.

Tavasz

Itt a tavasz végre! Úgy ölülök neki. Csak az a baj, hogy én nemhogy nem virulok, hanem igazi első trimeszteres kismamaként romjaimon hányódom. Somával semmi de semmi nyűgöm nem volt, úgyhogy ismeretlen nekem ez az egész. Most épp leesett a vérnyomásom (100/70) és iszonyú fejfájás gyötör. A továbbiakat nem részletezném, de most már a wc is főszereplő az életemben. Mindennek nagy vesztese Soma. Az éjjeli fennlétei-vándorlásai tovább folytatódtak, sőt, most már az elaltatása is kész tortúra. Fáradt, úgy tűnik mintha aludna, erre felkapja a fejét és már teljesen fenn is van, mesél, dumál... és azt akarja, hogy minél tovább legyen mellette... Apa. Ahhoz ragaszkodik aki épp/mindig elérhető. Nem csodálkozom rajta, csak rossz ez a helyzet nekem is és neki is. Végülis valamiképpen ki kell mutatnia, hogy nem stimmel valami a megszokott családi rendben. Tudom, hogy mi a megoldás: visszakapni engem... de az még jópár hét, mondják a tapasztaltak. Brühühü, legtöbbször sírhatnékom van. Meg lelkiismeretfurdalásom. Pláne mikor a gyerkő agyoncuppogatja a kezemet és dugja azt az okos szöszke fejét, pedig az effajta érzelemkimutatás nem volt sohasem az erőssége. Hiányzunk egymásnak na!
Mindenki igyekszik segíteni, a nagyszülők is csatasorba álltak. Köszönet érte!

Mindeközben gyerkőcöm tényleg kivirult... Csacsog fűvel-fával (néha szószerint is). Barátkozik. Hódít. S oly édes mint még soha. Megnőtt a haja, most hogy már kinőtte a koboldos formáját egész kislegényes lett. (Hamarosan irány a fodrász, hogy felnyírja alul, mert mindjárt átcsap kisleányosba, amit nem szándékolok.) A játszóteret még nemteljesen vette be, legtöbbször csak ámul, hogy honnan került ide ennyi gyerek, amikor télen alig láttunk párat. Mindent megvizsgál, megszakért... szépen komótosan feltérképez mindent. Amilyen kis ugrabugri idebenn, olyan nyugis-szemlélődő odakinn.

Én: - Soma mostmár mennünk kell haza!
Soma: "- Nemtudunk menni, mert kavics van a kezemben!"