Soma 2 éves 10 hónapos

28. hét

Egy kicsit megemelkedett a vérnyomásom, most a normális körül ingadozik. Tudom, hogy még nincs vész, de félek...

Zsombor meg szétveri a berendezést odabenn.

Döcögős-haladós

Az elmúlt egy hétben Apáé volt a színtér. Vagyis lejárólapozta az erkélyt és kifestette a konyhát, fürdőt (már nagyon ramaty állapotban voltak, Soma szerint "páfrányos"). Még jó hogy ezermester a drága, ha egyszer rászánja magát a dolgokra. Sokat dolgozott és nagyon elfáradt. Mi meg száműzettünk a munkálatok alatt PiciMamáékhoz. Én természetesen megint unaktív formámat hoztam, míg Soma épp az ellenkezőjét. Szerintem a nagyszülők teljesen leamortizálódtak a nagy unokázásban... amiben azért ők a ludasak nagyrészt. Az önálló játék szinte nem létezik, állandó interaktivitást biztosítanak a gyereknek (az intő szó dacára). Na de végre mától pihenőt kaptak. Bár már hiányzik nekik Soma, meg a folytonos csivitelése, merthogy be nem áll a szája mostanság. Egyetlen unoka... (még) és paradicsom neki a falusi lét, traktorokkal, kombájnokkal, fűrészelőkkel, kismedencével és két kenyérre kenhető nagyszülővel. Ha nem náluk voltunk, akkor KatiNagyit szerencséltettük, aki a harmadik személy akit Soma mindenkörülményekközött kenyérre ken. És ami a legjobb az egészben, hogy ezt mindenki élvezi is. Én is.

A héten szerény ünneplés is volt... Jácint szülinapja, korosodik, lassan eléri a nyugdíjkorhatárt (reméljük). Elvégre 37 már. És hogy teljesebb legyen az egész, a névnapjától két nap választotta el e remek napot. Isten éltesse! Azért volt süti is és egy kis ajándékozás is, de már nem mi vagyunk a fontosak.

Bibi one!

Első számú vágyam volt idén Olaszországba menni, a második számú a Balaton. Bibionéba a tesómék mentek (helyettünk) szombaton. Összepakoltak és elindultak, minden foglalás és tervezgetés nélkül... Irigykedem. A Balatonhoz még eljuthatunk... De egyenlőre maradt nekünk KatiMami riviérája. Ami valljuk be, hosszú autóút nélkül is elérhető és egész kellemes kis hely. Az állapotomhoz meg ez passzol igazán.

Egyébként mindenkitől őszintén irigylem, hogy nyaral... de én nem vagyok képes rá. :-)

27. hét

Babavárás Soma szemszögéből

• Rájött, hogy ha neki kistesója lesz, akkor ő lesz a NAGYtesó! És ennek nagyon örül.
• Van, hogy szembetalálkozik a pocakommal és akaratlanul tör fel belőle egy "Hűha!".
• Ma egész nap labdát tömködött a pólója alá... és néha még a háta is fájt.

Somáróóól

Nőcsábász. És ez ki lenne más mint Soma, ez a kis bókoló fiú. Sokszor jön: "Jajj, de csinos vagy Anya!" - és simogat. Megfésüli a hajamat, puszilgat. Nagyon óvón bánik velem... Irtó jól esik. (A pocaknak és lakójának is töbször jut puszi, simi. "Anya megnőtt a pocakod? Mi van benne? Kinyomja a kistesó? Adok a Zsombornak is puszit.") De jut ilyen figyelem másnak is, főleg lányoknak. Jöhet kicsi, nagy, ő megpróbálja becserkészni. A módszerei elég változatosak. Legtöbbször szóban udvarol: például ha egy mondatban tízszer hangzik el az adott lány neve, ill. "Jajde édes vagy!" - szól a kisebbekhez és simogat. És persze ezekhez a mondatokhoz illő nézés is párosul. Soma a lányokat sem hagyja hidegen, szívesen játszanak vele, várják jöttét.

Színbiztos. Piros, sárga, zöld, kék, narancs, fekete. Sohasem(!) téveszt. És kezdi az árnyalatok közötti különbséget is észrevenni.

Beszéde egyre árnyaltabbá kezd válni. Pl. "Hol van az én kis családom?" Eddig is jól beszélt, de most már összefüggéseket lát meg és közöl. Összehasonlít. Számol, 1-től tízig. Versek, mondókák szövegét nem tudja pontosan, de elmeséli a tartalmukat, kicsit kiszínezve a történeteket. Sokszor handabandázik, sztorijainak semmi értelme, viszont hosszan meséli őket, akár játék közben önmagának is.

• Ma reggel átjött a mi szobánkba és közölte: "Most már látom hova vezet ez az ajtó." - és a két szobát elválasztó ajtóra bök, amit rolettával zártunk/takartunk le.
• Evés közben: "Becsukom a szemem, hogy tudjam, a Papa hogyan eszik." (PiciPapa szinte semmit sem lát.)

És nem utolsó sorban irtó fürge, míg én egyre jobban lassulok...

Zoo - Győr

Állatkerti körkép Somával

Így kell figyelni.

Ettől nem kell félni.

Ettől igen. És, hogy be is bizonyítsa, félelmeteset üvöltött... aztán modellt állt. Profi. Király!

Ez csak nagy.

És van aki meg is meri etetni. (Hihetetlenül óvatos volt.)

Volt akit más etetett... Som lenyűgözve figyelte a szopiztatatást.

Volt aki követelte a falatokat. Kijött miatta a törpeviziló a dagonyából és tátotta is a száját. Mi meg célbadobálósat játszottunk.

És persze a kismajomnak is meg kellett kóstolnia, hogy mit adunk az állatoknak.