Kedvenc póz

Zsombor ebben a pózban szeret lenni mostanság, magyaráz, figyel mindent, szabad kezével pakol, a másikkal meg igyekszik kinyomni magát. Folyton mozgásban van. Egy energiabomba. Ülni akar. De nagyon. Én meg úgy döntöttem, hogy segítem amiben tudom. Így hagyom az ügyködését. Fekvő helyzetből egy ujjamba kapaszkodva felhúzza magát ülőbe. Szinte önerő az egész. Kis ideig ül meg, de addig ragyog, majd eldől. Úgy bírom!

Babauszi újrakezdés

Megint csobbantunk. Zsombor már nem volt olyan elfogadó mint legelőször. Hiába, elmúlt már hat hónapos, jobban leköti/zavarja a környezete. Sokan is voltak a medencében. Vízben lenni, arcot locsolni nem volt gond. A labdákat összegyűjteni/megenni feladatot is kiválóan teljesítette Zsombor. Hiába, a kaparintós kezek nem hazudtolták meg magukat. Háton lebegni azonban már nem akaródzott. De nem adjuk fel.

Pitypang muzsika

Először voltunk ma Zsomborral. Ez tulajdonképpen a régi Ringató, csak átalkult, de megmaradt. Lemállott róla a védjegyes kötöttség. Irányított foglalkozás, jó hangulat, kis csapat. Talán a legutóbbin segíthetnénk egy kis reklámmal, szóróanyaggal. Szívügyem a dolog. Még mindig. Attól függetlenül, hogy szinte egyetlen mondókát-éneket sem ismertem. Jól kiestünk a ritmusból. Ideje lesz újra közösségi életet élnünk. Már csak azért is, mert Zsombor kerek pislogásmentes szemekkel élvezte végig az egészet.

Az anyukák megcsodálták Zsombort, és egyöntetűen "Tiszta apja!" címet szavaztak neki. Már ezért is érdemes volt elmenni (ugye Jácint?).

Zsombor és az alma

avagy a hozzátáplálás

Zsombor és az alma ma már jó barátok. Az alma most már reszelve van terítéken. Zsombor valósággal repül a következő falatért. Szereti, hogy végre ülhet (sokfokozatban hátradönthető) etetőszékében és végre felemelkedve hozzánk mindent láthat. 6 hónapig kizárólag anyatejen nődigélt. A kötődése a tejcihez változatlan, sokat és gyakran szopizik. A sokat abból gondolom, hogy ma a védőben 8330 g-ot mértek (és 67 cm-t). Súlyos egyéniség a lelkem. Egy hónappal korábban azt írtam volna még, hogy Soma is pont így fordult át, kúszott és pont ekkora volt. Most azonban majdnem ráver egy kilót a 6 hónapos bátyusra. Soma erre a korra belassított és nyolctól nyolcig aludt éjjel. Zsombort más fából faragták. Hihetetlen mozgásigénye és étvágya van. A kettő egymást generálja. Nappal tartja a két órát és éjjel is szopizik. Éjszaka nem is vagyok tudatában, hogy mennyit és mikor. A fiatalúr éjfél utáni evészetét állandó csatlakozásnak érzékelem. Ez lehet a titka e remek eredménynek. Annyira jellemző rá, hogy úgy szopizik, hogy egyszercsak fogja magát elgurul/átfordul néz egy picit hason (buci fej, nagy szemek, értetlenkedés, hogy hogyan került ő ide), majd visszagurul és ott folytatja ahol abbahagyta. Részemről visszafolytott röhögés. A fekveszopi gyönyörei. A jobb mellemet favorizálja, szinte csak abból eszik, a balból a kötelezően rátukmáltat fogyasztja, így éjjel ezt nem is vesszük igénybe. Mire nem képes egy test! Azért (oly sokat hallottam már róla) jó lenne egyszer egy nap melltartóbetét nélkül létezni. De messze még a szoptatás vége (remélem), és nekem ez fontosabb mint a jó megjelenés. Tényleg. Persze szeretnék bombaanyuka lenni, bár kicsi az esély rá, márcsak azért is mert a jobb mellem kétszer akkora mint a bal. Fogyókúra szintén kilőve. Viva la Zsombor-szopi! Az étkezésben és mozgásban van a nyitja a dolognak. A másodikra még nem leltem megoldást. Az első terén meg: imádom a nyers sárgarépát, heuréka! (Sománál a brokkolira voltam rákattanva), a köreteket mostanában ezzel helyettesítem. Talán egy kicsit fogytam is, és jó kis vitaminforrás is. Még mindig alig eszem puffasztót. Zsombor hamar jelez miatta. Elég szegényes az étrendem. Tehát Zsomboré is. Szóval megvártam a 6 hónapos álomhatárt a hozzátáplálással. De most már tényleg itt volt az ideje. Úgy csinálok mint aki először kezdi... minden kifolyt az emlékezetemből. Soma jó evő volt, a kezdetektől mindent szívesen fogadott és evett. Egyedül a paradicsomosat nem kedvelte (most sem szereti). És már akkor sem szeretett koszosnak lenni. Így jó élményeim vannak. Zsombor szinte kinézi a falatot a szánkból. Szívesen szopogatna gerezd almát (kipróbáltuk), de nem találok olyan keményet amit biztonsággal adhatnék neki (van olyan?). A sárgarépámat viszont élvezettel csócsálja. Bíztatóak a kezdetek.

Nekem

Soma: "Nagyon szeretlek Anyukám!"
Zsombor szemei meg pont ugyanezt csillogták.

Köszönöm!

Mamáknak

Éljen Május elseje!

Párbeszéd múlt hét keddről:
Én: - Lesz valami itt május elsején?
Jácint: - Nem láttam plakátot... Mindjárt felhívom X-t.
Én: - Azért mindig szokott lenni valami.
Jácint: - Hát most nem lesz. (Már a tudás birtokában.)
Én: - ???
Jácint: - Na jó, telefonálok párat...

Szerdára körvonalazódott a program.
Csütörtökre megvoltak a plakáttervek (ez is házon belül).
Pénteken lehetett is már ragasztani a kész plakátokat...

Aztán jöttek a gondok... egészen a mai napig. Jácint izzadt és tette a dógát, pörgött, elemében volt, problémák sorát győzte le. Szeme csillogott. A mi tiszteletbeli-háztartásbeli Apánk megtáltosodott. Nem az ebédben alkotott nagyot (már az Este jó-t is Apa főz-zel énekeljük), hanem a VILÁG-ban (khm, khm, csak Kapuváron). Alig két hét alatt lett Majálisunk*. Olyan érzésem volt mint amikor a kismamalétből valaki összekaparja magát, pá pelusok, büfik és magábasüppedés. És belecsap a közepébe. És még jól is csinálja. Büszke vagyok rá. Jó volt így látni őt. Nagyonis kedvemrevaló lett belőle. Pedig még nincs is itthon.

* Egyedül voltam két gyerekkel. Apa csak néha bukkant fel. Zsombor tündér volt. Sem zajok, sem tömeg nem zavarta, csak szívta magába a sok látnivalót. De Som olyan nyűgös volt, hogy szinte alig láttunk valamit a programból. Így hamar le kellett lépnünk. Ilyen a mi formánk. Pedig Jácint csinált nekünk Majálist.