Még mindig megyünk...

... ma a Mártinál (nagynénémnél) jártunk Sopronban. Csudaszép kivilágított város. (Ohh!)

Mielőtt indultunk:
"- Anya hova megyünk most?"
- A Mártihoz.
"- Kihez megyünk?"
- Mondom, a Mártihoz.
"- Aha. Szeretem a Mártit. (Ezt eddig csak egy plüssállat érdemelte ki.)
- Felveszem a szemüvegemet. Mehetünk."

És a Mártinak pózolt is... a kisbetyár.

Megint ettünk, ittunk... jót mulattunk... Köszönjük!

Le a kalappal Márti előtt, még egy ilyen erős nőt nem ismerek. Remélem egy sokkal könnyebb és boldogabb év vár rá!

Kukuccs!

Még mindig kedvenc ez a játék... és persze most adott a helyzet. "Kukuccs!"

És még mindig nincs vége a karácsonynak... "muzsikálunk" és "kekc" (Bandi dugikekszét majszolja, az asztal meg roskadozik a sütiktől).

15 fog

Ma kibújt Soma jobb felső 3-as foga. Ez a 15. De szerintem a következő is kibújik mindjárt. És ezt Soma meg is mutatja. Ez azért eredmény, mert csak azóta tát, hogy beteg volt és megkapta a 'Boribon beteg' című könyvet. (Kösz Boribon!)

Itt meg a csodás szempillái látszanak.

Rosszcsont

Ma Soma életének legrosszcsontabb napját produkálta. (Két foga is bújik, ez szól csak kicsit a vélelmében.) Délelőtt letépte a tapétát a szobájában egy jó darabon. Ez még önmagában nem olyan nagy bűn egy kétévesnél, hanem az hogy a megfedésünket szabályosan kiröhögte, az már zavar. Aztán a frissen kapott duplo farm legmeghatározóbb elemét a kályhához rakta, és annak rendje módja szerint az 'elfonnyadt'. Bravó! Én sírva fakadtam (ez jól jellemzi általános lelkiállapotomat), alig tudtam abbahagyni. Ő megpróbált vigasztalni: "Anya sir, simogatlak. Vigasztalom Anyát." Délután folytatta a megkezdett szériát (3 órás alvás után). Tovább akarta bontani a tapétát, szintén jó kis rötyögések közepette. A függönyt is majdnem letépte. És eközben süketeset játszott, nem hallotta meg semmilyen kérésünket, intésünket. A második tapétás ügynél Apának eljárt a keze, a popóra csapott reflexből. Popper Péter írja valahol, hogy ütni csakis kizárólag dühből lehet, ilyen az emberi természet. Hát eddig még nem gyakoroltuk, s nem is szeretnénk, pláne, hogy Soma tényleg szófogadó kisgyerek. Hogy most mi lehetett vele? Innentől viszont visszaváltozott édes, érdeklődő jó gyerekké, és ezt a vendégségben is bemutatta. Lenyűgözte a Heninél lévő millió kis dísz, mütyür, még a tetőn is télapó és rénszarvas ült. Megegyeztünk, hogy csicsás volt minden, de hangulatos és méltán ejthette rabul Somát.

"Hol a roppanós jég?" - sétáláskor

"-Belekeveredett a csigabigába." (gombolyag)
- Ki?
"- A cica!" - aha, szóval Mirrmurról van szó, ez az új kedvenc.

"Anya Millmullosat!" - Nagyon örülök, hogy tetszik neki, pont az ő szintjén van. Persze ebből is max 4 mesét nézhet egy nap (jó rövidek).

És hogy ne legyen minden happy, beszakadt a jó kis ágyunk alja (elég régi darab, de nagyon kedveljük). Jácint ma délelőtt Soma segítségével megcsinálta. "Hozom a fürészemet... Segítek Apának.", Kalapálok, így-e!", "Megmélem, 6 2 9."

Tegnap itt volt a Kitti végre nálunk. A Mackóváros élete és a sajtoskeksz teljesen lekötötte őket. Édesek ugye?

Kis árnyék

Tényleg jó és sűrű napok vannak mögöttünk, és meglepően szépen teltek. Csak egy kis árnyék vetül rá részemről. Úgy képzeltem hogy ezt a karácsonyt már pocaklakóstól töltjük, de nem. Sokáig halogattam a segítséget ezügyben (prolaktinóma), mégpedig a gyógyszert (Bromocriptin). Most már 10 napja szedem és szinte minden mellékhatása kijött rajtam... állítólag idővel csökkennek majd a tünetek, de most irtó nehezen viselem magamat (aluszékonyság, fáradékonyság, étvágytalanság, szájszárazság, hányinger). Remélem, hogy Soma mindebből semmit nem érez meg, bár kissé feszült vagyok, de igyekszem, hogy ez ne legyen szembeszökő. (Jácint nehezen viseli.)

Tudom, tudom....

... hogy nem az ajándékokról szól a karácsony, de mégis fontosnak éreztük, hogy ezt a drága kisfiút, aki az év minden napján elvarázsol minket kedvességével, huncutságával, jóságával, most MI varázsoljuk el. A szeretetet meg úgysem tartalékoljuk csak erre az egy-két napra.

Karácsony 2.

PiciMamánál és Papánál

Ez a nap a szerszámok jegyében telt. Ez a Jézuska nagyon tudja, hogy mit szeret ez a kisfiú. Kapott egy Stihl játékfűrészt, szerszámos kocsit (sőt még a szomszédoktól is egy szerszámos táskát). Nagyon de nagyon jó lehetett ez a Soma! Az 'Öreg néne őzikéje' c. könyv és egy hátizsák már csak hab volt a tortán. Mondanom sem kell, hogy a fűrész aratta a legnagyobb sikert, és Soma estig dolgozott is vele, miközben ezt énekelte: "Vigan él a favágó, fürészelni jajdejo, hali-hali-hó!" Majdnem a karácsonyfa is áldozatul esett. :-)

Ismét jót ettünk, ittunk, aludtunk, jót mulattunk... Soma is! Ám ma minket leptek meg ajándék téren... EZER KÖSZÖNET! Ezek az angyalkák már csak ilyenek...

(Csak homályos mobilos képek készültek, mert sajnos itthon hagytam a gépemet.)

Ma még a DédiPapát is meglátogattuk hosszú idő után. Sajnos nem vágyunk túl gyakran hozzá, pedig idős és magányos, csakhát élni is úgy kellett volna... Na mindegy, ott voltunk, és remélem ezzel legalább most örömet is szereztünk neki. Soma jól érezte magát és láthatóan az öreg (Apám apja) is. Apámat Soma hozta fel: "JóskaPapa nincsen. JóskaPapának fáj a lába." - szóval a vele való találkozás még várat magára. Mint mindig.