Rosszcsont

Ma Soma életének legrosszcsontabb napját produkálta. (Két foga is bújik, ez szól csak kicsit a vélelmében.) Délelőtt letépte a tapétát a szobájában egy jó darabon. Ez még önmagában nem olyan nagy bűn egy kétévesnél, hanem az hogy a megfedésünket szabályosan kiröhögte, az már zavar. Aztán a frissen kapott duplo farm legmeghatározóbb elemét a kályhához rakta, és annak rendje módja szerint az 'elfonnyadt'. Bravó! Én sírva fakadtam (ez jól jellemzi általános lelkiállapotomat), alig tudtam abbahagyni. Ő megpróbált vigasztalni: "Anya sir, simogatlak. Vigasztalom Anyát." Délután folytatta a megkezdett szériát (3 órás alvás után). Tovább akarta bontani a tapétát, szintén jó kis rötyögések közepette. A függönyt is majdnem letépte. És eközben süketeset játszott, nem hallotta meg semmilyen kérésünket, intésünket. A második tapétás ügynél Apának eljárt a keze, a popóra csapott reflexből. Popper Péter írja valahol, hogy ütni csakis kizárólag dühből lehet, ilyen az emberi természet. Hát eddig még nem gyakoroltuk, s nem is szeretnénk, pláne, hogy Soma tényleg szófogadó kisgyerek. Hogy most mi lehetett vele? Innentől viszont visszaváltozott édes, érdeklődő jó gyerekké, és ezt a vendégségben is bemutatta. Lenyűgözte a Heninél lévő millió kis dísz, mütyür, még a tetőn is télapó és rénszarvas ült. Megegyeztünk, hogy csicsás volt minden, de hangulatos és méltán ejthette rabul Somát.

"Hol a roppanós jég?" - sétáláskor

"-Belekeveredett a csigabigába." (gombolyag)
- Ki?
"- A cica!" - aha, szóval Mirrmurról van szó, ez az új kedvenc.

"Anya Millmullosat!" - Nagyon örülök, hogy tetszik neki, pont az ő szintjén van. Persze ebből is max 4 mesét nézhet egy nap (jó rövidek).

És hogy ne legyen minden happy, beszakadt a jó kis ágyunk alja (elég régi darab, de nagyon kedveljük). Jácint ma délelőtt Soma segítségével megcsinálta. "Hozom a fürészemet... Segítek Apának.", Kalapálok, így-e!", "Megmélem, 6 2 9."

Tegnap itt volt a Kitti végre nálunk. A Mackóváros élete és a sajtoskeksz teljesen lekötötte őket. Édesek ugye?