Dédire emlékezem

Egy éve ment el az én drága Mamám... Megtaláltam egy róla szóló fióknak írt írásomat. A 80. szülinapjára íródott (5 éve). Ezzel emlékezem rá. Soma is emlékszik rá és a mai napig keresi is, no meg figyelmeztet rá ha azt használjuk ami a Dédié!

"Az én nagymamám az a tipikus gömbölyded, töltöttpaprika illatú nagyi, mindenki nagyija. Hányszor, de hányszor kirándult az osztály a “fertődi mamá”-hoz. Halgattuk meséit, ettük főztjét.
Egyszer történt, élesen emlékszem(!), 4 éves lehettem: házunk körül fogócskáztunk mi ketten a mamával. Kerültem a házat, kerültem, de a mamát sehol se találtam. Kétségbeesésem határán a mama előlépett a semmiből. Tágra nyílt szemmel kérdeztem: mama, te meg hol voltál? A válasz gyors és egyszerű volt: repkedtem. Végignéztem az én cseppet sem könnyű nagyimon és sehogy sem értettem, hogy hogyan kerülhetett ő oda fel, a felhők közé. Amikor újra elkezdtünk játszani, s ismét eltűnt a mama, én már csak az eget kutattam. Ott kell lennie valahol - gondoltam. Ezt a játékot nem játszottuk többet, mert én nem kerestem őt a földön, csak a levegőben. Tudtam, hogy az én nagyim különleges: repked az emberek felett! A csoda misztériuma megérintett. Ma már tudom, hogy a mamám repülni ugyan nem tud, de különleges ő, mert ő az én nagymamám, aki csodálatossá varázsolta a gyermekkoromat (a papával együtt). Köszönöm neki szeretetét, támogatását!

Ui.: Egyébként szerintem a nagyik igenis tudnak “repkedni”!"

Nagyon hiányzol Mamuskám!