Tegnap és ma

Tegnap volt a céges bulijuk a Jácintéknak és nekem is (inkább pofavizit, mint jó buli)... jó kis időzítés. Sőt a Jácint még éjjelre is ment dolgozni, úgyhogy a dorbézolás nem adatott meg neki. (Én meg ugyebár 'anti' vagyok.) Soma a Mamáéknál volt már déli alvásra és az éjjelt is ott töltötte. Állítólag jól. Innen másodkézbéliek az információim. Pedig nem volt könnyű letenni aludni, mert előkarácsonyoztak egyet a Bandiékkal, Mariannáékkal (Jácint unokatesóival). Som imádja őket. Ezt az is jelzi, hogy a fergeteges játékon kívül, hogy hatalmasat és mindenből evett amiből azok. :-) Ha csak ezen múlik... szerzünk előevőt a fiatalúrnak. Persze a Jézuska oda is hozott már valamit (Ferrari, dzsip, szabadidő ruha...). Már előre félek az ajándékdömpingtől. Bár Soma tényleg jó fiú, biztosan ezért a nagy áradat.
Ma délelőtt a Jácint ment érte. Addig én az utolsó simításokat végeztem a lakáson.

Szeretem ebben a gyerekben, hogy ha jól érzi magát, akkor bárki lehet körülötte, ő élvezi a 'másmilyen' élethelyzetet. Bár biztosan hiányzunk neki, de bízik bennünk és tudja hogy sohasem hagynánk őt magára. Ez annyira, de annyira JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ! Valahol ezzel a biztonságtudattal kezdődik a mi kapcsolatunk... Persze ha meglát, akkor már repül is hozzám. Ez a másik imádatos oldala a dolognak.

A céges vacsi felejthető volt, de előtte meglátogattam Márta barátnőmet és a pici babáját, Barnabást. Barnus egy tündéri, szép baba, és úgy figyelt rám (is), hogy rögtön levett a lábamról. Ez volt a nap fénypontja!
Íme a kislegény (remélem nem bánják az érintettek):

Márta most kezdi megtapasztalni a kisgyerekes lét minden ügyes-bajos dolgát. Nem mondom, hogy könnyű, pláne, hogy záporoznak a jótanácsok (én is hagytam nála jópárat, a szopipárnámmal együtt). Kitartás Márta! Nagyon szép kis családod van!