Soma éjjel(!)-nappal mézest enne... És eszik is. PiciMama gyátja bőszen az adagokat, nehogy mézespuszi nélkül maradjunk. Ez éjjel hangzott el, úgy félhárom magasságában: "Anya, kéremszépen a mézesemet, napocskát, holdacskát, jó-jó!" Ha nem kap, akkor ordít. Három szemmel lekenyereztem. A "Meleg kakaót kérek!"-nek viszont már nem tettem eleget, pedig olyan édesen szokott kérni: közel hajol az arcomhoz (2-3 centire), szemtől-szembe és csücsörítve-bólogatva mondja, mintegy meggyőzésképpen... Szóval egyen nappal! Eszik is, de szinte mézespuszin kívül nemsok mindent. Néha egy kis túrórudi lecsúszik (igen, ezen valóban van csoki, és ezt már régóta fogyasztja, de talán a túró kompenzálja(?)).
Most voltunk dokinéninél, aki csodák csodájára úgy viselkedett mint egy gyerekorvos! Kedves volt, dícsérte Somát, két matricát is adott a kezébe. Ezért cserébe Soma is kedves és ügyes volt, szó nélkül teljesítette a kéréseket, kitát, meghallgat, lefekszik... Így kell ezt csinálni pro és kontra! Diagnózis: Soma jól van, egyet-egyet köhint még (főleg sírás után), de gyógyultnak lett nyilvánítva.
Som egy-két nap volt tötty, de most már kisördög. Szóval tényleg jól van. A váró tele volt beteg gyerekekkel, két család is volt 3 -3 beteg gyerekkel. Brrr. Egyik adja a másiknak. Képzelem milyen lehet annak akinek szinte lépten-nyomon beteg a gyereke... Szóval nem nyavajgok... már.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Sziasztok!
Mosolygok...
Jó a bejegyzés...
:-)
pussz Helga
Megjegyzés küldése