Gyógyulgat

Voltunk dokinál. Som gyógyulgat. Még csütörtökön vissza kell vinni, de már nincs stridoros zöreje. Kérdeztem, hogy kilehetne-e vizsgáltatni, hogy mekkora a gond? Azt mondta a doktornő, hogy megtükröznék... Brrrrr! Nane! Azért még kutakodom, hogy tényleg ez az egy út van csak. Hát igen, amíg más gyerekének csak felírják a betegségre való gyógyszert, addig minket minden egyes alkalommal a kórházzal fognak ijesztegetni? Gondolkodom a doki váltáson, a homeos volta tart vissza igazán, meghát most is jó volt a kezelés. Szóval lehet, hogy jót akar, csak nemtudja kimutatni, és simán érzéketlen. Soma mikor eljöttünk, mondta: "Köszi, sziasztok!" pedig még nem is kértem ilyesmire. Pénteken megkérdezték, hogy hogy hívják ezt a kisfiút, és ő gyorsabb volt mint én, és megmondta. :-) És reagáltak ezekre? Nem, nem és nem. Az asszisztens is ugyanolyan 'gyerekbarát', mint a doktornő. Biztosan jól tudnak együtt dolgozni. Most a doktornő lerakott az asztal közepére egy matricát. Nem a gyereknek adta oda! Ez volt az összes kedvessége. Ja és a rendelő tele volt köhögő gyerekkel...

És mi jelezné jobban a gyógyulást, mint a szövegelés... egész nap mondja, mondja. Szinte követhetetlen mondathalmazok, egymásbakapcsolva egymástól eltérő dolgokat, itt-ott felbukkanó valóságelemekkel. (Nem is nagyon bírom követni.)
• Mivel nagyon ügyes volt a dokinéninél, kapott a kisbiciklijére lámpát és kosarat. (Egyébként is tervben volt.) Alig tudtuk felrakni tőle. Ő akarta egyedül szerelni. "Apa hozza Somának a furót és Soma megszereli a biciklit. Így, így jó lesz." - és csavarkulccsal ügyködik is.
• Játszik, felnéz, és azt mondja: "Törlő mondja: bittyó-bittyó-bittyó." - a kocsi ablaktörlőjére gondolt, meghallgattam és tényleg ilyesmi.
• Tegnapról:
- Hol van Apa?
- "Apa rendőrbácsi, ő Apa, Apa munkába van."
- És mit csinál Apa?
- "Dolgozik." - és tényleg!