Öröm adni

Tegnap nagy örömömre jótékonykodhattunk. :-) Soma sok plüsst kapott már ezidáig, túl sokat. Kitaláltam, hogy jó lenne ha ezek a helyes(!) figurák jó kezekbe kerülnének, a helyi óvodára gondoltam. (Még így is rengeteg maradt otthon.) Mind jó minőségű, csak éppen Soma (vagy általam) nem annyira kedvelt jószág. Ki is mostam őket, és egy nagy zsák meg is telt velük. Tényleg jó kis termés két év alatt. Délelőtt Soma PiciMamával el is ment megkérdezni, hogy szívesen fogadják-e. És IGEN. Délután el is vittem nekik. És tényleg örültek neki! Gondolom nem számítottak rá... A karácsonyfa alá kerülnek majd. Egyébként azt hitték az óvónők Somára, hogy beiratkozni jött, mert olyan jól beszélt és illedelmes is volt. :-) Általában kérés nélkül köszön, és egy sima szia nem nagyon szokta elhagyni a száját, inkább ilyesmi: "Sziasztok óvónénik!"

Napok óta rakodok. A többéves felhalmozott ramatyoktól igyekszem megszabadulni, a szokásos nagytakarítás kereteit túlszárnyalva. Sőt, azt is szeretném tudni (most és majd a jövőhéten is), hogy mi hol található, vagyis rendszerezek is... ami szinte lehetetlen vállalkozás, de igyekszem. + díszítgetés, csomagolgatás, ajándékkeresés (hogy a Jézuskának ne legyen olyan sok dolga)... A dolgokat nehezíti, hogy Soma is szeretné tudni, hogy mi van a szekrényekben, fiókokban (ez indította el a lavinát). Ha nem szemlélheti meg, akkor hisztizik. Hát igen. Várható volt ebben a korban. Néhány napja kapott rá a földön fetrengésre, de csak itthon és ritkán csinálja. Amikor van elég interakció, akkor eszébe sem jut. Talán az övé eléggé szelíd, csak zokog-zokog, hatalmas könnycseppeket hullatva, és mormolja, hogy mit nem akar vagy akar, persze mindezt a földön fekve. Egyébként inkább a huncutkodás az ő válfaja... nézi, hogy mit reagálunk a cselekedeteire (amik széles skálán mozognak), és jókat kacag mozdulatainkon, beszédünkön, mégha azok nem is stimmelnek a várakozásával.

Porcgyenge... a netes gyerekorvosok nemnagyon értik, hogy miről beszélek... Hát akkor én?