Ünnepek

Ez a hónap a szülinapok és névnapok özönét zúdította ránk, mégsem ünnnepeltünk oly sokat mint ezt máskor tenni szoktuk. Ez többnyire a nagy távolságok miatt történt, valamint hogy senkisem ért rá/nk. Az utolsó helyen áll, hogy nem voltam valami jól az elmúlt időszakban. És ezúton kérnék mindenkitől elnézést akik miattam (mert elfelejtettem) kimaradtak a köszöntésből!

Ma KatiNagyi szülinapját ünnepeltük, igencsak szűk családi körben, vagyis csak mi hárman voltunk KatiNagyinál ebédelni. És ez az ebéd tényleg "Csodás vót!". Köszönjük! A köszöntő apropójából a kezdő netnagyinkat picit megpróbáltam megismertetni a levelezés-netezés rejtelmeivel.
Remélem most már te is olvasod ezt a blogot KatiNagyi! (Rejtett üzenet: bárki tud üzenetet írni a blogba!) :-)

Vadászkutya szezon

Ahogy Jácint mondja, elindult a 'vadászkutya szezon', ugyanis minden illatra hevesen reagálok, nincs titok előttem, mindent kiszagolok és persze rosszul is vagyok tőle. Az utóbbi napokban állandó hányingerrel (a vécékagylóval nem randiztam) és álmos-levert állapotban tengődtem. Jácint szabadságon volt a héten, az én szerencsémre és az ő szerencsétlenségére. És APA hősiesen helytállt az embert-próbáló napokban. Gondolom Soma sokmindent érzékelt. Kimondatlan és kimondott dolgokat egyaránt. Az pedig világosan kitűnt számára, hogy anyai jelenlétem egyáltalán nem a megszokott, és még csak közelében sem jár a réginek. Többnyire a vízszintes helyzet volt a legelviselhetőbb számomra. Soma etetése, fürdetése, altatása, pelenkázása, napközbeni játszása mind Apára hárult. Maximum mesét néztünk együtt. Ez hihetetlenül kevés, tudtam én, de változtatni rajta nem. Soma éjszakai vándorlásokkal díjazta a helyzetet (a mai napig). Ez úgy zajlik, hogy összecsomagolja a cók-mókját (nyuszika, iszipohár, takaró) és jön, akarom mondani áttotyog hozzánk a hálózsákjában az éjszaka közepén. Ahányszor visszavisszük, annyiszor újra jön. Kb fél kettő tájt intul a túra, hajnali 5-ig. Az lenne a legjobb ha köztünk tudna aludni, de nem. Csak jön és maga sem tudja mit akar, vagyis aludni nem, az biztos. Sokszor közli, hogy "Rosszul aludtam." vagy "Fáj a fogam!" közben meg vigyorog. Meg ugrál, pörög mintha nappal lenne. Nagyon tanácstalanok vagyunk. Az éjszakai felkeléseknél csak Jácint jöhet szóba, mert én örülök, hogy élek. Így Jácint az egésznapos helytállás mellett éjszaka is szolgál. Sőt, még főz is, mert enni azt tudnék... mmm. Közben én meg azon drukkolok, hogy Jácint ne vágjon ki mint egy fostos kismacskát. Eme félelmemre, az én HŐSÖM azt mondta, hogy nem érzi tehernek a helyzetet és engem sem. Huhh. Bár én simán kivágtam volna magam. Azt hiszem jól választottam párt magamnak. A helytállását azzal jutalmaztam, hogy mára az elviselhetetlen állandó rosszullét, sima állandó rosszullétté alakult és a nap 50%-ában nyitott szemmel is tudok létezni. Sőt Somával is tudok lightjátszani. Remélem ez a tendencia csak javulni fog. A somai éjszakák viszont még megoldatlanok...

Jól tudtuk

Ma mentem el nőgyógyászhoz, aki igazolta is az állapotomat. A pocaklakó 6 hetes... pénteken lesz hét. :-)
A régi dokimhoz mentem, aki bebizonyította, hogy nem őt kell választanom szülészorvosomnak, ezzel a frappáns mondattal: "Ja, mintha emlékeznék rá, hogy említette, hogy babát akarnak." Alig tudtam szóhoz jutni. Majdnem elsírtam magam (ez mostanság könnyen jön). Hát ja, csak brahiból szedegetek baromi erős hormonbogyókat, amit ő írt fel. Mindenre nekem kellett rákérdeznem, mit szedjek (Elevit), hagyjam-e abba (Bromochriptin - igen)? Jácint itthon csillogó szemmel kérdezte, hogy mi volt... Én meg csak annyit nyögtem, hogy JÓL TUDTUK.

Mindenesetre az örömünk határtalan, ami a rosszulléteimmel egyenes arányban áll.

Rántotthusi a sztár

"Huhúú rántotthusi!" E mondat csillogó szemű kisfiam száját hagyta el ma. No megnézem én ezt! - gondoltam. És csoda történt! Soma úgy evett ebédet mint egy normális gyerek, mi meg majdnem hula-hula táncot jártunk örömünkben. Leves sok tésztával, sárgarépával, krumpli rántotthússal, és túrós süti desszertnek. Semmiből nem kell hatalmas adagot elképzelni, sőt így utánagondolva lehet, hogy egy jólevő gyerek éhenhalt volna tőle. :-) Az evő-széria délután is folytatódott. Friss kifli, alma is került a bendőbe, mindegyikből egy-egy fél. És a vacsora az ebéd ismétlése, mi lehetne más, amikor van rántotthusi!? No azért nem gondolom, hogy minden hétköznap megenné ezt a menüt, de a vasárnap kivétel, ilyenkor PiciMamáéknál a rántotthús mindent visz. Bárcsak több vasárnap lenne egy héten...

Egyébként a kakaót mint hajtóanyagot, lehet hogy le kellene védetnünk. Vagy inkább a gyereket?

29 hónapos

SZÖCSKE.
• Szinte csak kakaót szí, na meg levegőt. Egyéb táplálék alig kerül belé.
• Ugrál-pörög, alig tud megülni-állni egyhelyben. Hogy mi ad energiát neki ehhez? (Fotózni lehetetlen.)
• Haja hosszú, égnekálló... röpdös utánna.
• Öltözködés, vetkőzés, önállóság teljesen hidegen hagyja. Bár a lépcsőn most már kapaszkodás nélkül igyekszik fel (a harmadikra), de azt is olyan szeleburdian, hogy rossz nézni.
• Mégjobban beszél mint eddig... olyan szókincse lett hirtelen hogy beájulok tőle. Bővített mondatokban beszél és csak beszél és beszél... "és különben", "bocsánat", "háát olyan", "nemistudom"... A kedvencem: " Hát ez csodás vót!" - természetesen ételre vonatkoztatva, mintha egy falatnál többet evett volna belőle.

Halász Juci

Soma és apája koncerten voltak. Méghozzá Halász Jutka: Szeresd a testvéred! albumának bemutató koncertjén. Minden kulturális program lehetőséget megragadok ami a környéken adódik. Szóval (a borsos árak dacára) Apa és fia jót szórakoztak, a csöppet sem gyerekbarát nézőtéren, ahol csak ülni lehetett, s még megmoccanni sem, nemhogy táncikálni (művház vidéken, jellemző). Som ámulva ült apja ölében és felismert jópár számot, amire ülve rázta és tapsolt.

Kiegészítés: Én készültem Somával elmenni, de elkapott valami gebula. Háborog a belsőm... :-( Milyen jó, hogy az egész francos telet sikerült ilyesmi nélkül kihúznom. Bár lehet, hogy még tél van? Délelőtt esett a pelyhes fehér.

Jut-alakul

Azért minden napra jut-alakul valami Somai program, mégha nem is írom le ide. Voltunk többször is PiciMamázni-Papázni, KatiNagyizni, Ringatón, kölyöktornán, sétálni, vásárolni... szóval élünk. Bár néha nekem nem úgy tűnik. Olyan mintha az alvás iránti vágyam minden futó programomat felülírná. Most is aludnék, de van akaraterőm! Azért is leírom amit ki kell írnom magamból. :-)

A délelőttöt Jácint segédletével végigaludtam, de délutánra összeszedtem magam és látogatóba mentünk. (Ez mostanság a tipikus.) Márkhoz és a robotjához. A 8 éves nagyfiúnak most csak egy darabig volt érdekes Soma és az ő folyamatos kérdései, aztán unta a kicsit. Amiből Soma nem vett észre semmit. Pakolt, játszott miközben Márk igyekezett valami önszórakoztató dolgot kitalálni magának. Ez az alaptényállás mit sem befolyásolta azt, hogy sikerült elég sokáig náluk időzni.

A keresztlányom Dia és a kishúga (Hanna) között ennyi a korkülönbség (6 év), ez talán túl nagy, hogy igazi partnerei legyenek egymásnak a játékban. Bár remélem az élet rácáfol erre. Mindenesetre az biztos, hogy nagyon jó testvérek, aminek nagyon örülök.

Boldog születésnapot és névnapot Dia!!! :-)
Remélem hamarosan találkozunk a mi 7 éves nagy Keresztlányunkkal!