Vége

Ezt az évet azthiszem nemcsinálnám újra végig. Legalábbis ebből 10 hónapot. Elég nehéz volt ez a pocakosság. Sok az aggódás. De persze megérte minden. És az utolsó két hónap kárpótolt is mindenért. Zsombor megszületett, és én két csodafiú anyukája lehetek. Mennyei érzés. Teljes a családunk. Teljes a férfiuralom, de már nem bánom. Így zárni az évet nem rossz dolog. Már csak egy ekkora családhoz illő ház hiányzik...

BÚÉK!

Testvérek

Somának volt már pár féltékenységre utaló jelzése, de nem túl vészesek. Egyébként már vártam is ilyesmit, mert az eléggé furcsa lett volna ha ekkora változás minden jel nélkül megy végbe. Szóval Soma most már nem akarja ölbevenni Zsombort, jön simogatni, puszilgatni, de fogni nem szeretné. Már azt is mondta, hogy nem szereti, de a következő pillanatban már szeretgette is. Szinte ennyi. Pánikba esik ha nem hallja a hangját, vagy nem találja a megszokott helyén. Ezen kívül ilyenek hallhatóak: "Isteni babaillata van!", "Segítek kiemelni!", "Megigazítottalak, na most itt biztonságos." , "Anya egyél meg! - és mutatja a pocakját. És a Zsombort is! ...

Jó elnézni őket, külön-külön is és együtt is (ez utóbbi fotóban sajnos szinte kivitelezhetetlen). Lehet úgy szeretni a másodikat mint az elsőt? Igen. Igen. Igen! Olyan jó, hogy Soma után már kitaposott úton járok. Kevesebb a félelmem, biztosabb a kezem, nagyobb az energiám. És hatalmas a szeretetem. Betöltik a fiúk a szívemet, és még Apának is marad benne egy kis hely. Olyan jóóóóóóóóóóó kétgyerekesnek lenni!

Izgulok...

Tesóméknál még nincs meg a baba. Ez az 5. ráhúzott nap. Nagyon izgalmas. Az év első babájára gyúrnak...

Zsomborodik

avagy Zsombor 2 hónapos


Hihetetlen, hogy már itt tartunk. Minden mércét megüt ami egy két hónapostól elvárható. Talán kicsit hangosabb... a kiabálása. Először nem sír ha gondja van, hanem kurjongat. Anya gyere már! hangsúllyal. Mély hangján gagyorászik, közben a szemedbe fúrja a tekintetét. Akkor a legédesebb, amikor a cicibe mondogat bele két szlappantás között. Sokat mosolyog. Talán kicsit nagyobb a súlya az átlagnál (nekem mindenesetre nehéznek tűnik), kb 5,5 kg. Ha lavinaszerű hegyomlás hangjait halljuk, nem kell messzire rohannunk, csak a kiságy felé szagolnunk. Igen, újfent kicserélhetjük az imént cserélt pelust. Szerencsére barátaink-rokonaink elláttak rendesen e fogyóeszközzel. Szeret enni, nappal elég sűrűn kér. Ilyenkor az alvása sem olyan mély és elég rövid. Olyan két óránként eszik, közte alszik egy órát, a többit átnézegeti. Éjszaka - ha végre elaludt (kb kilenc tájt) - van hogy csak egyszer ébred és szopizik. Tejem van rengeteg, ezt főleg éjjel sínylem meg, amikor fejnem kellene, de nincs erőm hozzá. Olyankor tejben fürdünk. Azért a fagyasztóba is jut elég. A fejét emeli rendesen, bár hason egyáltalán nem szeret. A fények, kontrasztok ámulatba ejtik. A keze nézegetésre nem való, de annál finomabb. Hatalmasakat cuppog rajta. Szeret kézben lenni, de nem tartom jónak a sok tartigálást, persze azért így sem panaszkodhat. Szereti a változatos fekhelyeket, így inkább ezeket variálom. A kiságya csak alvásra való. Kezdem érzékelni, hogy érzékenyedik. Bár még bírja a nagy nyüzsgést körülötte, ha fenn van meg egyenesen imádja. 57 cm hosszúnak mértem, 62-es ruhákat hord. Nemcsak ő nődigél, de a haja és a szempillája is. Mindkettőből még bármi lehet. A vizet változatlanul kedveli, nem csoda, hisz víz jegyű. Ma véletlenül kicsúszott a kezemből fürdetéskor (Ej-ej Anya!), és elmerült a dézsában. És egy nyikk nélkül tette ezt! Szeretném majd őt is babausziba hordani, mint annó Somát. Egyébként a masszázst is egyre jobban kedveli. Egy kicsit kötöttnek találom. Jó lenne ha hamarosan kapnánk időpontot az ortopédián. A csípő és hasi uh-ja hétfőn megtörtént és semmi rendelleneset nem találtak. Mindenesetre masszírozom rendszeresen, már a jó érzés miatt is. A hangokra nagyon figyel, kedves dallamokra elolvad.

Egy aranybogár ez a gyerek. Akarom mondani: tömör gyönyör.

Nemalvás

Soma és Zsombor egyaránt nemalvásban szenvednek (mi bezzeg tudnánk aludni). Az okok különbözőek. De az estékhez a két gyerekhez két felnőtt kell. Ami szerencséjükre megadatik. A mi szerencsétlenségünkre.

Soma nem anyafüggő alvás téren, így Apa is megfelel terrorizálandó személynek. Ne menj ki! Ne ülj le! Olvassunk! Mesélj még! Fejből! Énekelj! Ne énekelj! Szomjas vagyok. Kakilni kell! Fáj a tenyerem! Viszket a fenekem! És még sorolhatnám. És végül amikor már minden lehetséges kártyáját kijátszotta, jöhet a végső csapás: NEMAKAROKALUDNI, BRÜHÜHÜ! Dülöngél, ujjszopi ezerrel, takaró gyürögetés, öklömnyi könnyek. És nem hall, nem lát, csak baromi fáradt. Lehet, hogy kicsit határozottabbnak is kellene lennie Apának, mert Som eléggé megvezeti. Velem nem lenne ilyen könnyű dolga, de hagyom hogy ők játszák le a meccsüket, az én kiszámíthatatlan jelenlétem (Zsombor nyüglődés/szopi miatt), szerintem csak bonyolítana a dolgon. De aztán Apa legyűri, kb 10 körül. És rövid az éjjel... mert persze Som időnként megjelenik nálunk, olyan frissen mintha reggel lenne, és persze azt gondolja, hogy mi is olyan fittek vagyunk, mint ő. Azért édes amikor pl a műholdak problematikáját akarja megtárgyalni az éjszaka kellős közepén. Kicsit mellémbújik (persze még mindig nem tud nálunk elaludni). Majd Apa visszaviszi a szobájába (illetve megy magától) és megint legyűri. Mert persze a műsor kicsiben most is kijár. Zsombor nem kel olyan gyakran mint Soma. Zsombor velünk egy szobában alszik. A mellettünk lévő kiságyban. Szóval van egy kis rejtett féltékenység is a dologban... Mindenesetre nehéz megélni. Főleg akkor sajnálom Somát amikor az elalvás ellen kűzd. Főleg azért problémás ez az egész, mert tudjuk, velünk akar lenni és még játszani. A másnapi együttjátszási kilátások egyáltalán nem hozzák lázba. Holvanazmég! Egyet tudok, belsőleg kell akarnia elaludni, mindenféle külső motíváció nem hatásos. De hogyan érjük el ezt?

Zsombor maratonit nézelődött az elején éjjel (mikor máskor), a nappalt meg szinte átaludta. Maratonikat szopizva közben. Most meg maratonit nyüglődik az elalvásért, de viszont maratonit alszik utána. A szopit mára már nagyon gyorsan lezavarja, csak az utánajövő böfivel kűzd rendesen, van hogy egy óra múlva is jön egy. Sajnos néha fulladozó jelleggel. Résen kell lenni. Nemnagyon merjük még alvás közben sem felügyelet nélkül hagyni emiatt. Ezek a kósza böfik lehetnek az elalvás megnehezítői. Talán a pocakja is fáj. Bár a lábát nem húzkodja fel. Azért Infakolt kap, amit csak pukikönnyítőként emlegetünk. Először csak este aludt el nehezen, most már a napközbeni sem sima ügy. Pláne, hogy van egy nehezítő körülményünk is, aki hangos és persze akkor jön-sír-akar amikor a legjobban nemkéne. A cumival kezdek megbékélni, bár továbbra sem szeretem. Rengeteget könnyít az elalvásán. Egyébként meg sokat van nélküle. Éjszaka például egyáltalán nem szükséges az elalvásához. Nappal meg ha nem álmos, akkor a keze beszlappantása is megteszi.

És hogy megoldódik-e ez az egész? Hát igen remélem... Egyenlőre lövésem sincs egyikhez sem, lehet hogy többet kellene aludnom hozzá, hogy jobban tudjak gondolkodni. Remélem hamar kinövi mindkettő, ez lenne a szuper megoldás. Ezt jól kigondoltam. Pricc és prucc!

Ünnepek

Most végre megálltunk kicsit. Az elmúlt napokban volt program bőven. 25-én Anyumnál voltunk (ahova a tesómék is hivatalosak voltak), 26-án Jácint szüleinél ünnepeltünk (ahol a Heni&Zolika párossal is találkoztunk), 27-én Apám jött hozzánk (és egy kicsit felszaladt hozzánk Hanzi nagybátyám). Szóval nem unatkoztunk (és persze jól teleettük magunkat). Volt ám csillogó szempár rengeteg. Somáé a karácsonyfák és ajándékok irányába csillogott. A vendéglátóké és vendégeké meg Zsombor irányába. És mindegyik érthető. Mindkét fiú nagyon jól viselkedett. Soma sokat játszott, énekelt és énekeltetett. Bár némikor túlságosan felpörgött a sok élménytől, de még kezelhetőn belül maradt. A három napból kettőn nem aludt délután. Vajon miért? Így viszont este hamar kidőlt és végigaludta az éjszakákat. Somának még mindig a karácsonyfa tetszik a legjobban, azzal dicsekszik, azt mutogatja. Az ajándékok másodlagosak, bár nagyon örült nekik, de magától nem büszkélkedik velük, bezzeg a fával! Zsombor jókat aludt-evett a nagy nyüzsik közepedtében. Amikor fenn volt meg nézelődött, gőgicsélt. Angyali volt. Tetszett is mindenkinek. Most már az áll-orrvonalát leszámítva egyáltalán nem hasonlít Somára. Szeretem fotózni, de olyan sötétek a napok (és a lakásunk), hogy alig lehet éles képet csinálni róla. Ezt nagyon sajnálom. Pedig Soma szélvész jellegéhez képest egyenesen remek fotóalany. Egyébként alig bírok (én is) betelni vele. Olyan erős, életrevaló. Igazi fa alá való ajándék. Az illata, a keze, a tekintete, a hangja, egyre jobban látszó pillái, növögető haja... mmm. Imádatos. Második, de mégis első a maga módján.

Azthiszem teljesen elfogult vagyok a gyerekeimmel szemben, ezt eddig hibámnak tudtam be, de most rájöttem, csak így érdemes! (Lehet hogy csillagpor ment a szemembe?) Tökéletes gyerek után, nevelünk egy újabb tökéleteset.

Sűrű de szeretetteli napok voltak ezek (hihetetlen, de igaz). Még az éves veszekedések is elmaradtak. Sőt Apám ittléte is elég jól sikerült. De most már azért jó lesz lelassulni...

A mi napunk

Sohasem szerettem a karácsonyt (no talán még gyerekkoromban). De most minden más. Mióta miénk ez a nap. Mondom, a MIÉNK. Veszekedésnek nyoma sincs. Amíg a gyerekek alszanak az "angyalok" dolgoznak. Sülthal és gyertyaillat lengi be a lakást. Minden lelassul. Minden békés. Talán még szent is. Szeretem. Pedig izgulok ám. Mégis minden lesz. Teremtődik. Még egy barátnős séta is belefér a napba, kacagó gyerekekkel. Hónak nyoma sincs. Gyönyörű napsütéses idő van. És a szőke vacak a karácsonyfának örül a legjobban, amit ékesszólón kommentál is. Sőt még azt is észreveszi, hogy a fa fényei az ablakban is tükröződnek. "Ó de gyönyörű, nézd!" Alig tudja levenni a fáról a tekintetét... Sőt Zsombor is. Én már túl vagyok ezen a fázison. Zsombor nagyot aludt, jót szopizott (amíg én bámultam a fát, meg elmerengtem), és most nézelődik. Az ajándékok örömöt hoznak. Soma Zsombor keljfelJancsijának örül a legjobban. Mosolygunk. Együtt vagyunk. NÉGYEN. Két gyönyörű fiúcskával, akiknél jobbat kívánni sem tudnánk. Ez nagyon jó! A legszebb ajándék.