Hiány

Jácint lázas, beteg, nagyon. Somával péntek este kiköltöztek PiciMamáékhoz. Apa gyógyul, Soma játszik (ő már jól van). PiciNagyszülők meg örülnek, hogy ott vannak és gondoskodhatnak róluk. Zsombor és én vagyunk csak itthon. Ahányszor Zsomborra nézek vagy Somát vagy Jácintot látom benne. Nagyon hiányoznak a fiúk. Jöhetnének már... talán holnap...

17. hét

Már nem akartam hétfordulós bejegyzést írni, de rájöttem, hogy holnap (28-án) vége a hónapnak. Nincs februárban 30-a, így Zsombor sohasem lesz 4 hónapos. :-) De 17 hetes igen.

Milyen is ő most? Beszél, sokat. "Ogii, ogő, zsogő, ebii" és hasonlók. Bugyborékolva ejtve a szavakat. Sajnos nem értem, mert franciául van. Hiába kérem, hogy Légyszives, magyarul! Ő csillogó szemekkel mosolyog rajta: Ó butácska Anyácska, hát akkor elmondom hangosabban újra! És mondja, mondja... artikulál, magyaráz. De letud döbbenni is, azokkal az édes pofazacskóival. Olyankor csak néz, néz szótlanul(!). Fények, minták, mozgás minden érdekli. Fejét remekül forgatja hason, háton, egyremegy. Arra tekeredik amerre látnivaló van. Jobban mondva épp az az érdekes amiért kűzdenie kell. Ha karban vagy egy kicsit döntöttebb felületen van, akkor emeli a felsőtestét, mint aki fel akar ülni. Egyik nap a karomban tartottam és böfizett egyet. A hátát tartó karommal nyúltam letörölni (hát, igen), a gyerek meg úgy megtartotta magát mintha ott volna a karom. Ma ennél is továbbléptünk, főleg akarás terén. Hasra téve szépen kiemeli a fejét és tekintget, általában. Ma viszont folyton a földet túrta a pofijával és a popóját emelgette, olyan kúszásformán próbálkozott. Sokáig kísérletezgetett így, majd amikor odaraktam a lábához a tenyeremet támasztékul, egyből ki is használta és rúgott egyet magán előre.

És még én nem akartam bejegyzést írni....

És a hatodik napon...

...lőn megkönnyebbülés Babának és Anyának egyaránt. A pelus megtelt tartalommal. Az életünk meg könnyed mosolyokkal.

Ennyire beteg

Tavasz

Tavasz van már odakinn, de idebenn, ha nem is tél, de ősz. A három gebulából már csak a köhögése maradt meg Somának, de már az sem vészes. Ma vittük volna vissza a dokinénihez, ha nem lett volna tele a váró félholt beteg gyerekekkel (holnap újra próbálkozunk). A legnehezebb az volt az elmúlt időszakban, hogy távol tartsuk Somát Zsombortól. Ma kérdezte is, hogy már puszilgathatom? Háát, még azért nemkéne neki.
A betegség ellenére mégis tavasz van. Zsombor hatalmas kinti alvásai. Madárfütty. Nyitvafelejtett ablakok. PiciMama által hozott hóvirág a teraszon. Jobb hangulat jelzik a tavasz jöttét. Ideje volt már... Így gyógyulni is könnyebb. Soma homokozni, csúzdázni vágyik. Én padon üldögélésre, sétákra, napsütésre a szemembe, aligpulcsikra. Mondtam már, hogy szeretem a tavaszt?

Csajos vonal

Orvosi széljegyzet

Soma az oviban lefolyó összes betegséget begyűjtötte. Egyszerre akarja lezavarni őket. Vagyis köhög, a gyomra még nem a régi, alig eszik még magához képest is, és a szeme piros, váladékos (olyan kötőhártyagyulladás szerű). Szóval beteg, a dokinéni szerint is. Elkellene szeparálni a két gyereket, ami kész vicc. Pláne, hogy Soma szeretetrohama nagyobb mint bármikor máskor. Oviba nem mehet, csütörtökön kontroll. Ma minden adandó alkalommal előadta a nagyhalált, ha valami nem úgy alakult ahogy ő szerette volna. Egyébként meg irtó fürge ürge, mintha semmi baja nem lenne.

Zsombor ma már enyhébben adta elő a programját. Jó lenne, ha visszatérnénk a régi kerékvágásba. Talán jó úton járunk. Azonban nincs széklete két napja, pedig napi 2-3 szokott lenni neki. Dokinéni megnyugtatott, hogy ez anyatejes babáknál előfordulhat, sőt még akár 5 napig is eltarthat. Óóóóó! A szelek járnak, a gyerek emiatt (pluszban) nem szenved. Ez van. Hümm.

PiciMamának is volt nagy futása. Apa meg kezdi érezni magán a gyerek összes tünetét...
Gyógyulni volna jó!