Tavasz van már odakinn, de idebenn, ha nem is tél, de ősz. A három gebulából már csak a köhögése maradt meg Somának, de már az sem vészes. Ma vittük volna vissza a dokinénihez, ha nem lett volna tele a váró félholt beteg gyerekekkel (holnap újra próbálkozunk). A legnehezebb az volt az elmúlt időszakban, hogy távol tartsuk Somát Zsombortól. Ma kérdezte is, hogy már puszilgathatom? Háát, még azért nemkéne neki.
A betegség ellenére mégis tavasz van. Zsombor hatalmas kinti alvásai. Madárfütty. Nyitvafelejtett ablakok. PiciMama által hozott hóvirág a teraszon. Jobb hangulat jelzik a tavasz jöttét. Ideje volt már... Így gyógyulni is könnyebb. Soma homokozni, csúzdázni vágyik. Én padon üldögélésre, sétákra, napsütésre a szemembe, aligpulcsikra. Mondtam már, hogy szeretem a tavaszt?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése