Morgoncok

Zsombort a frontok nyomasztják. Anyum most hallotta először sírni. Te így is tudsz? - kérdezte. Nem volt nehéz hallania. Három napja hallatja a hangját. Aludni akar, de nem tud. Bealszik, de tíz perc se telik bele és újból kel, sírva, kiabálva. A kinti levegő se mindig nyomja el. Kézben mégcsak elvan, de már az összes családtagnak leszakad a keze. Az sem vigasztal, hogy Csenge is hasonlatosan viselkedik. Az állandósult elégedetlenkedő üzemmőd nagyon megvisel. Segítenék, de ne tudok. Töretlenül próbálkozom. A zeneterápia némi bizakodásra ad okot. Bár válogatós a gyerek. Most Szalóki Ági ringatja.

Soma meg benyelt egy hasmenéses-hányós izét. 7 hét betegségmentes ovi után. (Kedves rokon, igen, végre!) Már csak idő kérdése volt. Szerintem jól kihúzta. Picimamáéknál érte el a vég, így maradt is ott kúrálódni. Most hoztuk haza. Nagyon hiányzott, de reméljük mi így nem kaptuk el. Ma már tünetmentes, csak levert volt. Délutánra viszont elkezdett veszettül köhögni. Fáradt, kedvetlen, morgós. Beteg. Sajnálatos. Dokinéni lesz belőle holnap.

Rossz így üdvözölni ezeket a csodás tavaszias napsugarakat.