Áll a bál

Soma másfél hónapja óvodás. És sok versikét, éneket mondogatott eddig is, de általában átköltve, illetve csak a neki tetsző részeket ismételgetve. Azonban most eljött az igazi versmondás ideje. Hibátlanul fújja szerzőstől-címestől a következő verset:

Czeglédy Gabriella:
Áll a bál

Farsangi fánk,
pufóka,
teremben áll
a móka.

Kéményseprő,
Piroska,
a szakács meg
a kukta

ropják együtt
a táncot,
mind megeszik
a fánkot.

Én meg dagadozom a büszkeségtől.

Holnap lesz a jelmezbál az oviban. Csak gyerekek mehetnek, szülők nem. Pedig úúúúgy megnézném. Soma kalóz lesz, bár nemigen van fogalma róla, hogy mi is az (szerencsére). Egy a lényeg, hogy fegyvere legyen. Kardja. Bár ezzel is ma találkozott először. Ilyen gyorsan fel(be)öltözni sem láttam még soha. Lelkes volt és kardos. Hiába, fiú. Pedig eleinte nagyon örültem, amikor azt ecsetelte, hogy milyen és mekkora krokodil lesz ő a farsangon. Már elkezdem agyalni rajta, hogy hogyan fogok papírmasséból fejet kreálni neki. Aztán nagyon gyorsan változtak a tervei. Zsoldos, oroszlán, pókember... na ennél megállt bennem az ütő. Már most kezdi? És tényleg néz ilyen mesét(?) egy ennyi idős gyerek. Szóval akkor döntsd el végre édes kisfiam, hogy mi is akarsz lenni a jelmezbálon!? Hááát, kalóz. Jó, akkor legyen. Az elkövetkezendő ezermegegy ötletet meg sem hallottam. Pláne amikor felhívott az egyik kedves ismerősünk, hogy tudna szerezni Somának egy kalóz jelmezt. Igen, pont azt. Szóval így. Talán jövőre tényleg krokodil lesz majd.