csütörtök, február 18, 2010

Torkos mindennapok

Szeretek sokmindent a télre fogni, elég kényelmes megoldás. No de lassan itt a tavasz... és akkor mi lesz? Marad a nagy tohonya testem, kifogás meg nuku. Szülés után ugyanannyit nyomtam mint várandóság előtt. Azóta +2-t mutat a mérleg. A karácsonyi lakomákra is rálehet kenni pár dekát. De hát az alap is sok, és még itt van az a fránya plusz is. Ha a tonnányi melleket leszámítom, akkor is sok. Sajnos a szoptatás is rám hozza a kilókat, nem viszi. (Az arcrügyekről meg ne is beszéljünk.) Egy szó mint száz, elégedetlen vagyok magammal. Kicsit sajnálom is magam. De mi változna, ha nem is teszek semmit? Sohasem sportoltam életemben. Nem gondoltam, hogy szükség van rá, hiszen úgy néztem ki elég sokáig "mintha". Apám inas vékony alkatát örököltem. Kicsinek meg Soma típus voltam, alig engedtek iskolába, mert nem voltam 18 kiló, majdnem 7 évesen. Minden bordám kilátszott és irigyeltem keresztanyám hurkáit. Na, ma már szó sincs ilyesmiről. Kislány vágyam teljesült, hullámzok rendesen, főleg hastájékon. A sportolásra evégett sokat gondolok. Most itt tartok. Lehet a rágondolástól formába jönni?? Kár. A Zsomboros babauszi kecsegtet valamiféle reménnyel, de szerintem kevés lesz. A főiskolán fallabdáztam, mert egyik kedves csoporttársam megkönyörült rajtam és párjául fogadott. És, hogy miért kellett megkönyörülni? Mert minden felém dobott/ütött tárgy megrémített, és jobb esetben csukott szemmel hárítottam vagy elurottam előlük. Ugye milyen belevaló volt ez a Csilla! A fallabda hatására - kicsi labda, kicsi ütő... húúú - megtanultam elkapni a dolgokat. És ma már ha szükségszerű még vissza is tudom ütni azokat. A fenekem meg soha életében nem volt olyan feszes. Játszani viszont a mai napig nem tudok, örülök egy sima beleütésnek is. És a rendes csoporttársak is a múlt ködébe vesztek. Az aerobic-ot nem nekem találták ki, mert ugyebár ritmusérzékem sincs. Talán még a pilates szóba jöhet. Egyre jobban kiderül, hogy micsoda katasztrófa vagyok. Úszni csak vízfölött tartott fejjel szeretek. Biciklizni meg egyáltalán nem. Elgyaloglok bárhová, de azért célok jók ha vannak (és a távgyaloglók teste sem villanyoz fel). Szóval mi légyen? A döntést elodáztam. És elmentünk kettesben(!!!) ebédelni a Jácinttal. Ha ez nem is tett jót a testemnek, de a lelkemnek annál inkább. Addig is míg rá nem jövök, hogy mit és hogyan, marad a nemrég (mert azért mégiscsak tettem már lépéseket az ÜGY érdekében) megkezdett egészségesebb táplálkozás. Mert rájöttem, hogy imádom a zöldségeket, a gyümölcsöket, a szárnyas husikat és tényleg kedvem van megkóstolni bármit (a csípősön kívül). Az édesség meghát... vasakarat és kész. Talán a joghurtokkal nagyrészük kiváltható, mert azokat is imádom, pláne friss gyümölcsdarabokkal.
Ahogy leírtam mindezt, látom, hogy van remény. Bár a torkoskodó hajlamot és a lustaságot azért még valahogy lekellene győznöm. Talán a jóga lesz a nyerő...

5 megjegyzés:

SKY írta...

Az előbb írtam neked, de elszállt... :(

A lényeg az volt, hogy itt van Kornél száma: 0670 3785218 Bia az M7esről nincs messze, hátha egyszer eljöttök errefelé, és megnyugtat...

Az alakformálódás itt is téma, csak ne esne olyan veszettül jól a túró rudi mostanában... Valószínűleg a szopi meg a fogyókúra nincsenek jóban :( Viszont meggyőződésem, hogy lehet alakformálni pozitív gondolatokkal is :):)
Puszillak
Kinga

G írta...

Pont az jutot eszembe, hogy milyen neked való lenne a Pilates vagy még inkább a jóga, de olyan jól eltaláltad :D

kata írta...

Hát ez nagyon ismerős.
Kislányként viccelődtünk, hogy etióp vagyok és annyit hallottam, hogy de vékony vagy, egyél már, hogy az egyetem környékén kezdtem megfogadni, de nem szóltak, hogy hagyjam abba. Benedekkel rengeteget híztam, szoptatással nekem se mentek le, sőt. Majd rákaptam a gyerekek maradékéra, nagy hiba.
Sohase sportoltam, futni egy percig bírtam, de annál nagyobb hasat növesztettem.
Csak azért írom le, mert hasonló lusta társad szoptatás után, szeptembertől spinningre jár, és tetszik neki. Két hónap kihagyással ugyan, heti 3-4 zöldség-gyümölcs nappal -12kg az eredmény, még dolgozok 8-on továbbra is. Bár az új mérlgünk az írta ki, hogy bónusz 12 van még rajtam. Megkértem Szabit vigye vissza azonnal.
Mennyiségi korlát ilyenkor nincs, csak zöldek nyersen, főve, keverve.. és egyéb napokon, amikor mindent eszünk, igyekszünk elfelejteni a pékárut. Ez a legnehezebb, mert imádom a kiflit. Nasinak meg gyümölcs ezerrel.
Szerintem ez még a szoptatás alatt is elmegy, mert nem éhezel, és értékes tápanyagot viszel be.
Most tanulom én is, mert én nem álltam túl jól a zöldségekhez, csak a gyümölcsöket faltam, de ma pl körtés spenótkrémlevest főztem és finom lett.
Ha gondolod adok pár nekem bevált ötletet.

Puszi,
kata

Krisz írta...

Ti vagytok az én embereim!

Sajnos a pozitív gondolatok csak kb tíz évvel korábban voltak önmagukban hatásosak. Sajnos most már nem elegendőek.

Kata... váóóóóóóó! Bármilyen tanácsot szívesen fogadok!

kata írta...

AMit mi kitaláltunk magunknak, azt mások krumplidiétának hívják.
Krumpli, mert attól jól is lehet lakni. Egy időre.
Sütőzacskóban más zöldekkel, hajában alufóliába csomagolva, vagy megfőzve ez az alap. Erre jön párolva mexikói fagyos zöldségkeverék, paradicsom, hagyma, kinek mi tetszik.
Nyersaláták, nekünk most legjobban káposzta retekkel, uborkával, hagymával, rétegenként sajttal és nyakonöntve egy natúr joghurttal, mert azt is megérdemeljük.
Eszünk körözöttet kenyér nélkül sonkábacsavarva, tojást, natúrhúsokat, főzelékeket, sütőzacskóban sütök húst (nagyon rákaptam, mosogatni se nagyon kell utána:)), sült tököt, az is jól laktat.
Meg krémleveseket. Gyors és még a gyerek is megeszi levesgyönggyel a zöldet is. Nem nagy kunszt, a tejszín segít rajta sokat, habarni nem szoktam így, de lehet krumplival is sűríteni, akár a babáknak a főzeléket.
A héten két napig lencsesalátát ettünk, mert annyira ízlett. Főtt lencse+hagyma+tejföl+virsli.
És mondom nem éhezünk. Négyig eszünk szénhidrátot, és nincs itthon nasi.
Remélem találtál kedvedre való tippet, kíváncsi vagyok melyik tetszik neked.

Kata