16 hetes

Minden nap rácsodálkozok, hogy milyen mozgékony ez a gyerek, a testalkata ellenére. A hátán fekve pörög körbe és fordulgat oldalra, mindkét irányba. Az átfordulások gyakorisága azonban csökkent. Aminek én személy szerint nagyon örülök. Talán enyhült a feszesség. Bár nagy sajnálatomra a vállamra továbbra sem simul rá. Peckesen tartja magát. Kezdek megbékélni a dologgal. Figyelem, sokat. Nincs egyoldalú tevékenysége. Egyszer az egyik, másszor a másik zoknija hiányzik. Fejét sem tartja már féloldalasan. Talán hason még nemnagyon tevékenykedik a kezeivel. Főként azért nem, mert olyankor is az ökleit rágcsálja. Azért igyekszem sokszor hasra rakni. Nem tudom, hogy érdemes-e tovább vinni valahova. Mostani állapota talán megfelel a korának. Talán. Persze jobb lett volna, ha találok egy megnyugtató hangot az ügy érdekében. Vagyis találtam, Kingának köszönhetően, de messze van... Nos, figyelek tovább, ha beaggódok újfent, akkor nincs távolság, irány Kornél.

Kiderült, hogy miért nem volt problémás a kiskölyök a gyerekorvosunk szemében: egy azaz 1 Dévényes gyógytornász dolgozik csak a körzetünkben (a többi szül). Csak a súlyosakat/rászorultakat tudja fogadni. Mi nem vagyunk ez a kategória. Mondhatnám, hogy hálég. Ígyhát Zsombornak marad az anyája gyurmákolása. Tanulgatom a fogásokat, a gyerek meg egyre jobban élvezi. Bár csikis, amit meg én élvezek. Pláne, hogy hangosan kacag is ha olyan területhez sikerül érnem. És ha már élvezet, akkor szopi. Gyöngyözik a homloka szopi közben, és hallod ahogy kortyol. Gyors, de élvezetes lakmározó. Tegnap volt, hogy negyedszer mentünk el tőle kisebb időre, ami alatt PiciMama vigyázott rá. Az első alkalom tán 3 hetes korában történt. Megszoptattam mielőtt elmentem, de fejtem S.O.S tejet is. Két órát se voltunk távol. Mégis megitta a vésztartalékot. És azóta is így megy ez. Tegnap is ez történt, pedig most is megjöttünk szintidőn belül. Hiába, anya hijján enni kell (lelki probléma=evés). Lesz itt még gondunk... Bár egyáltalán nem látom kövérnek, csak amolyan vasgyúró alkat. Öröm kézbevenni. Sorra növi ki a ruhákat. 68-as bodyknál tartunk, és nemsokáig lesznek még jók. Egyre jobban nyúlik a gyerkőc, főleg a felsőteste a hosszú. A lábai elég rövidecskék, igazi húsos babalábak. Nagy böfögő művész ő, cumi mögül is simán. Apropó, cumi. Angol urakat megszégyenítő mozdulattal csippenti meg a cumi szélét és emeli el a szájától. Néha még vissza is rakja magának.

Hétforduló ide vagy oda, ma semmi sem tetszik a kis gentlemanusnak. Ha nem alszik - márpedig nem alszik- , akkor elégedetlenkedik. Semmi sem jó. De most alszik. Zenére aludt el (Kaláka - Kányádi versek), amint felcsendültek az első dallamok, már nem is kiabált. Majdnem egy órán át(!!) hallgatta, mire elaludt. Azt tudtam, hogy szereti ha szól valami, de hogy ennyire! Gyürögette a rongyiját és elnyomta az álom. Észrevettem, hogy gyakran markolássza a magán lévő ruhákat. Ezért Soma (pótolhatatlan)takaró-függőségéből tanulva, most ő egy Ikeás mintás pelust kapott. Mindjárt ébred, mert jön a fürdés, fél hat körül. Nincs kecmec. Ő a főnök. Ha most nem fürdetünk, akkor soha (bár abból sem csinálunk ügyet), mert jön az esti nyügi-parti. Ma meg aztán nemsok jóra számítok.

Azt gondoltam ilyenkorra már alig tudok valamit írni erről a vacakgombócról. Hát, nem úgy tűnik...