Somának 40 fokos láza volt ma. Délben hoztam el az oviból. Szegénykém reszketett a láztól. Újra elkapta a köhögős nyavaja. Kapott injekciót, nagyot aludt és Apa elvitte a PiciMamáékhoz gyógyulni. Zsombort védendő. Nekem meg nagyon hiányoznak a kis és nagy szuszogók, már megint.
+ Fújt a szél egész nap. Rettenetesen fájt a fejem. A vérnyomásom az egekben volt. Zsombor is átnyüglődte a napot. Én kicsit rendbejöttem, Zsom is visszanyerte jóbabaságát. Ohó, így működik ez? Szép kilátások...
Nem sírom vissza ezt a napot.
szerda, március 31, 2010
kedd, március 30, 2010
5 hónapos
A kórházi napok sokmindenről tanúskodnak. Igazán erős, kitartó, kedves gyerekkel van dolgunk. Egy kis csoda nekem.
Ma visszavittem a dokinénihez az immár gyógyult gyereket (egy-két elszórt köhintése még van) és szerinte is jól van. Az 5 hós tanácsadást is lezavartuk egyben. Zsombor 7400 g, 66 cm.
Ééééés! Simán fordul mindkét irányba hátról hasra. A kezét is szépen kihúzza maga alól. A mai napunk szinte csak ezzel telt. Nemjó háton és nemjó hason, fordítson már át valaki!
Ma visszavittem a dokinénihez az immár gyógyult gyereket (egy-két elszórt köhintése még van) és szerinte is jól van. Az 5 hós tanácsadást is lezavartuk egyben. Zsombor 7400 g, 66 cm.
Ééééés! Simán fordul mindkét irányba hátról hasra. A kezét is szépen kihúzza maga alól. A mai napunk szinte csak ezzel telt. Nemjó háton és nemjó hason, fordítson már át valaki!
hétfő, március 29, 2010
A kis HŐS
Kórház (Soproni csecsemőosztály) - Márc 23. (K) - 29. (H)
Sírógörcsök közepette (részemről) irány a kórház. Hörghurut és kezdődő tüdőgyulladás. Zsombor alig 5 hónapos és fulladva (akkor már) köhögött. Gyorsan kapta el a baj. Igaza volt a doktornőnknek, tényleg jogos volt a beutaló. Sírás abbahagy, Anya megerősíti magát. Ami némileg sikerült is. Ismeretlen területen járunk és egészséges gyereket szeretnék visszakapni, itt sírásnak helye nincs! Azért jó volt a sok telefonhívás, sms valamint Jácint és Márti nagynéném látogatásai. (Somát nem akartam, hogy elhozza Jácint, nehogy elkapjon valami gebulát.) Ezek tartották bennem a lelket, no meg Zsombor vigyori pofija.
Zsombor nagyon jól viselte a betegséget és a kórházi körülményeket is. Csupa kacaj, csupa erő, csupa mozgás volt. Mint mindig. Csak a sikítós-kiabálós hangja nem volt meg. De az utolsó két napban azt is megtalálta. Mielőtt bementünk a kórházba - már egy hete - naponta átfordult egyet-egyet a fiatalember. Nem vitte túlzásba, de sikerült neki. Benn ezt a szériát akarta folytatni, de sajnos kanült helyeztek a bal kézfejébe amit kimerevítettek, beragasztottak. Ez némi akadályt jelentett a mozgássor végrehajtásában. Sok gyereknek zoknit húztak a kezére, ezzel védve azt. Ez Zsombornál kivitelezhetetlen lett volna, mert úgy használta ezt a kezét is mintha semmisem történt volna vele, rágta és rázta ezerrel a csörgőket. Zsom szája kapásból lilára ecselődött (soor). És ezért minden lila lett, a két ökle és a száján túl - nyálcsorgatás útján - a pofija is. No meg a kötés is a kezén. Ami az ott tartózkodásunk végére a csócsa következtében gyalázatosan nézett ki, de a kanül mégis működött. Ahogy az egyik nővér mondta: Jó kis harcedzett kanül ez! Zsombor meg is elégelte vasárnapra, hogy ez a keze akadályozza őt. Így fogta magát és addig próbálkozott míg sikerült átfordulnia. Persze a keze maga alá szorult (és persze, hogy a bekötözött), de innentől nem volt megállás. Akarata az van, az már most látszik, nem adja fel egykönnyen. Szóval csak a köhögés tudatta velünk, hogy beteg a gyerkőc. Láza sem volt, csak amikor beértünk a kórházba, akkor az egyszer mértünk 38,5-öt. Nagyon a betegség elejét sikerült elkapnunk, és Zsombor jól reagált a gyógyszerekre is. Csak a kötelező macerálások alatt sírdogált egy kicsit. Egyébként egy hihetetlenül jókedélyű gyerekkel sikerült átvészelnünk ezeket a napokat. Én rosszabbul viseltem mint a gyerkőc, betegség, bezártság, Soma és Jácint hiány, honvágy, és egy kis önvád. Azért kicsi, mert volt időm gondolkodni rajta, és talán senki nem tehet róla, hogy így alakultak a dolgok. Túl sokáig volt beteg a családban. Csoda, hogy én mindvégig megúsztam. Az is elég sokat jelez, hogy a csecsemőosztály tele volt kapuvári babákkal. Amivel a ritka szobaelhagyásokkor szembesültem. Szerencsénk volt, mert egy egyágyas (1 nekem, 1 a gyereknek) szobába kerültünk, amihez zuhanyzó-wc is tartozott, így nem kellett senkihez se alkalmazkodnunk, és egymás bacijain se osztoznunk. Gyógyulhatott Zsombor kedvére, amit meg is tett. Legyőzte Tüdő Gyulát. Hófehér bőr, lila száj, akár egy némafilm hős, aki csörgőzve-szopizva küzd. Így jókedvéből, súlyából semmit sem vesztett. Imádatos egy gyerek.
Sírógörcsök közepette (részemről) irány a kórház. Hörghurut és kezdődő tüdőgyulladás. Zsombor alig 5 hónapos és fulladva (akkor már) köhögött. Gyorsan kapta el a baj. Igaza volt a doktornőnknek, tényleg jogos volt a beutaló. Sírás abbahagy, Anya megerősíti magát. Ami némileg sikerült is. Ismeretlen területen járunk és egészséges gyereket szeretnék visszakapni, itt sírásnak helye nincs! Azért jó volt a sok telefonhívás, sms valamint Jácint és Márti nagynéném látogatásai. (Somát nem akartam, hogy elhozza Jácint, nehogy elkapjon valami gebulát.) Ezek tartották bennem a lelket, no meg Zsombor vigyori pofija.
Zsombor nagyon jól viselte a betegséget és a kórházi körülményeket is. Csupa kacaj, csupa erő, csupa mozgás volt. Mint mindig. Csak a sikítós-kiabálós hangja nem volt meg. De az utolsó két napban azt is megtalálta. Mielőtt bementünk a kórházba - már egy hete - naponta átfordult egyet-egyet a fiatalember. Nem vitte túlzásba, de sikerült neki. Benn ezt a szériát akarta folytatni, de sajnos kanült helyeztek a bal kézfejébe amit kimerevítettek, beragasztottak. Ez némi akadályt jelentett a mozgássor végrehajtásában. Sok gyereknek zoknit húztak a kezére, ezzel védve azt. Ez Zsombornál kivitelezhetetlen lett volna, mert úgy használta ezt a kezét is mintha semmisem történt volna vele, rágta és rázta ezerrel a csörgőket. Zsom szája kapásból lilára ecselődött (soor). És ezért minden lila lett, a két ökle és a száján túl - nyálcsorgatás útján - a pofija is. No meg a kötés is a kezén. Ami az ott tartózkodásunk végére a csócsa következtében gyalázatosan nézett ki, de a kanül mégis működött. Ahogy az egyik nővér mondta: Jó kis harcedzett kanül ez! Zsombor meg is elégelte vasárnapra, hogy ez a keze akadályozza őt. Így fogta magát és addig próbálkozott míg sikerült átfordulnia. Persze a keze maga alá szorult (és persze, hogy a bekötözött), de innentől nem volt megállás. Akarata az van, az már most látszik, nem adja fel egykönnyen. Szóval csak a köhögés tudatta velünk, hogy beteg a gyerkőc. Láza sem volt, csak amikor beértünk a kórházba, akkor az egyszer mértünk 38,5-öt. Nagyon a betegség elejét sikerült elkapnunk, és Zsombor jól reagált a gyógyszerekre is. Csak a kötelező macerálások alatt sírdogált egy kicsit. Egyébként egy hihetetlenül jókedélyű gyerekkel sikerült átvészelnünk ezeket a napokat. Én rosszabbul viseltem mint a gyerkőc, betegség, bezártság, Soma és Jácint hiány, honvágy, és egy kis önvád. Azért kicsi, mert volt időm gondolkodni rajta, és talán senki nem tehet róla, hogy így alakultak a dolgok. Túl sokáig volt beteg a családban. Csoda, hogy én mindvégig megúsztam. Az is elég sokat jelez, hogy a csecsemőosztály tele volt kapuvári babákkal. Amivel a ritka szobaelhagyásokkor szembesültem. Szerencsénk volt, mert egy egyágyas (1 nekem, 1 a gyereknek) szobába kerültünk, amihez zuhanyzó-wc is tartozott, így nem kellett senkihez se alkalmazkodnunk, és egymás bacijain se osztoznunk. Gyógyulhatott Zsombor kedvére, amit meg is tett. Legyőzte Tüdő Gyulát. Hófehér bőr, lila száj, akár egy némafilm hős, aki csörgőzve-szopizva küzd. Így jókedvéből, súlyából semmit sem vesztett. Imádatos egy gyerek.
Tüdő Gyula
Zsombor a HŐS, legyőzte Tüdő Gyulát. (Túl sok Lázár Ervint olvastunk odabenn.) Legalábbis itthon vagyunk, végre! Vége a kórházi rabságnak (ill. szobarabság, mert csudajó betegségek röpködnek odabenn). Tüdő tisztának lett nyilvánítva, s megnyílt az út a szabadba.
Egyelőre rettenetesen fáradt vagyok, de végre saját ágy... mmm. Vagyis egy "szűz" ágy (most lett kész az új ágyunk) a félig beszakadt kórházi helyett. Két gyerek és egy férfi szuszogása. Édes otthon. Végre.
Egyelőre rettenetesen fáradt vagyok, de végre saját ágy... mmm. Vagyis egy "szűz" ágy (most lett kész az új ágyunk) a félig beszakadt kórházi helyett. Két gyerek és egy férfi szuszogása. Édes otthon. Végre.
kedd, március 23, 2010
H
A nagyfiúk meggyógyultak. Soma oviban. Mégis kórház. Mindjárt indulunk Zsomborral. Köhög. A mellkasröntgen negatív lett, de a doktornő nem úgy látta. Felülbírálta. Nem kockáztat. Mi meg hogyan mernénk mást tenni, megyünk Sopronba.
Tele vagyok félelemmel.
Tele vagyok félelemmel.
péntek, március 19, 2010
Gólyahír
Megérkezett. Júlia Veronika, 57 cm, 3800 g.
Tudtuk, hogy hamarabb lesz a vártnál, így naponta tördeltük agyon a kezeinket. Nagyon izgultunk. Aztán sikerült anyájának lassan tovapörgetnie a napokat és kivárni a 37. hetet. Kicsilány is belehúzott, a fenti adatok bizonyítják. Huhh. De végre, itt van Ő. Két kiskrapek várja otthon a kis(?)tesót.
Hatalmas gratula minden résztvevőnek!
Tudtuk, hogy hamarabb lesz a vártnál, így naponta tördeltük agyon a kezeinket. Nagyon izgultunk. Aztán sikerült anyájának lassan tovapörgetnie a napokat és kivárni a 37. hetet. Kicsilány is belehúzott, a fenti adatok bizonyítják. Huhh. De végre, itt van Ő. Két kiskrapek várja otthon a kis(?)tesót.
Hatalmas gratula minden résztvevőnek!
BabaBácsi
A nagy sopánkodásban még írni is elfelejtettem Zsomborról, de megblogolás nélkül is növekszik rendesen. Már elmúlt 4,5 hónapos. Súlyát tartja (7,2 kg), mostanában hosszra gyúr. Kezd a nyaka is látszani. Kisdinnyéje vidáman pörög a nyakán. Alig pislog, annyira érdekli minden. Mindkét irányba simán gurul oldalra. Egyik nap már át is fordult (hátról hasra), de senki nem látta hogy és miként. Tegnap reggel viszont az ágyunk hepéjének jóvoltából - hasa alá szorult kézzel -, de átfordult. Azóta nem történt ilyesmi. Kedvenc időtöltése a játszószőnyeg elhagyás háton, pörgés-csúszás technikával. És ugyanezen technikával a kiságybejárás. Ez azért jópofa, mert két másodpercre nem figyelsz oda és már a lábának folytathatod a gügyögést szövegelést. Teliszáj vigyorok röppennek folyton folyvást. És rátalált a síkító hangjára is. Félelmetesen hangos, csak akkor hagyja abba, ha rögzíteni akarod videóra. Mindenért nyúl, mindent megmarkol és mindent visz be a szájába. Pelust gyüröget. Alvás terén a helyzet változatlan. A dézsában feláll. Agyő dézsa, pedig hogy imádtam.
Az elmúlt napokban mondták rá, hogy még nagyon babás és azt is, hogy ejha, kész férfi, majdhogynem bácsi. Nekem egy kis hős, aki hagyja, hogy cseppentsek a szemébe, bár ordít az orrszívásnál, de utánna hálás mosollyal jutalmaz. És sohasem köpi be a tesóját, csak akkor ha az teljes súlyával esik rá.
Az elmúlt napokban mondták rá, hogy még nagyon babás és azt is, hogy ejha, kész férfi, majdhogynem bácsi. Nekem egy kis hős, aki hagyja, hogy cseppentsek a szemébe, bár ordít az orrszívásnál, de utánna hálás mosollyal jutalmaz. És sohasem köpi be a tesóját, csak akkor ha az teljes súlyával esik rá.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
