Action men

Ez a hét a buksibeütések hete volt. Kemény volt. Nekem lelkileg, Zsombornak fizikálisan is. Kedd reggel kezdődött egy ébredéses leeséssel. Jácint már korábban felkelt és én nem tudtam róla. Az ágy azon oldala védvár nélkül maradt. Zsombor ezt ki is használta és leesett. A sírására ébredtem. És vele sírtam. Keményfejű a drága, mert egy húszforintos nagyságon lévő színelváltozástól eltekintve nem lett baja. Trauma szintje viszont nem volt mérhető. Csak érezhetően megváltozott Zsombor. Soma hangossága, hirtelensége a napokban jobban megviselte, mint máskor. Az én szinte sohasem síró gyerekem hamar görbülőre biggyesztette a száját. És ez csak fokozódott napról napra. Ugyanis mini kaszkadőrünk hol asztal aljába, hol szék lábába, kiságy rácsába fejelt bele, vagy éppen valami játékkal ütötte meg a fejét. Hatalmas dudorok nem keletkeztek, csak némi színezetet kapott Zsom szép formás kis buksija. S hogy mire fel ez a sok koppanás? Nem éppen szülői felelőtlenségből történtek (az ágyról leesés határeset, a szívemet még mindig nyomasztja is). Zsombor állni akar. Felülni még nem tud, de remekül ül. A fekvést általában megreklamálja. A pihenőszék sem volt soha a kedvence. Most az etetőszékben csinálja azt, amit a pihenőben elkezdett, vagyis húzza felfelé magát minél ülőbbe. Nem nagyon szeretném egyenes háttámlával ültetni addig, amíg fel nem ül egyedül. De mindig kiharcolja az ülést. Van olyan, hogy valaki kihagyja a felülés megtanulását? Na, jó, ez sincs messze. A padlópuszik ebből keletkeznek. Mamai szemek ma látták az első felülését is. Szemüveg nélküli szemek voltak azok, így inkább majd csak a sajátomnak fogok hinni. Az ülést már tudja, így most az álldiga a cél. Ha ellehet képzelni csillogóbb szemeket a csillogóbbnál, na ezek azok ilyenkor. Szóval állni akar. Nyomja ki magát, feszíti a testét, ha valamiben megtud kapaszkodni. Általában engem használ eszközül hozzá, és ez még a legbiztonságosabb választás. És persze még nem alkalmas ez a babatest eme funkcióra. Kipp és kopp szüntelen, mert akaratszintje Napóleonéval vetekszik. Remélem a teste is bírni fogja a strapát. A kudarc nem tántorítja el, újra és újra próbálkozik. Diadalittas mosollyal jutalmazva önmagát egy-egy sikeres akció után. Amikor sírás a vége, akkor hatalmas könnycseppek gördülnek. De még alig száradt fel az arca, már csillogó szemmel ügyködik a következő bevetés előkészületein. Féltem és imádom mindezért.