Zsombor rákapcsolt.
Hétfőn feltérdelt a kiságyában.
Kedden az állásra edzett. (7,5 hónapos volt ekkor)
Szerdán ez sikerült is neki a járókában.
Csütörtök az ülni és mászni akarásé volt.
Pénteken felült egyedül.
Azóta ezeket kombinálja. És mintha már az a kúszás olyan mászásféle lenne. És mi lett volna, ha nem beteg? (Nagyon gyorsan gyógyult, pár nap alatt kidolgozta magából a betegséget.)
Fotó nincs sok róla, ugyanis a fiatalúr a legveszélyesebb (ezekre) helyeken próbálgatja az újabbnál újabb tudományait. Én meg játszom a védőrács szerepét. A kanapé karfájánál a legjobb felállni, és áthajolva rajta, kicsit kapargatva azt, letekinteni a mélybe, nagyon. Én féltem. Ő meg büszkülve a tudásától vigyorog nagyokat. Ez a hét kemény volt, minden porcikám sajog, fogni-tartani-elkapni nem kis feladat. 9,3 kg - 70,5 cm, és rettenetesen fürge, hajlékony, mozgékony, bátor/vakmerő. Néha eszembe jut, hogy tényleg ennek a gyereknek aggódtam én a kötöttségén?! Most meg elkezdhetek aggódni a hiperaktivitásán? :-) Amikor ül a babakocsiban sokan megkérdik, mindig ilyen nyugodt gyerek? És tényleg az, főleg kint. Egy hangja sincs. Szemlélődik, kedvencei a fák, szinte hipnotikus állapotban tudja nézni a a falevelek mozgását. De ha terepre kerül, nincs megállás. Minden ami felkelti az érdeklődélét, az szájba, kézbe kívánkozik, és kitartóan kűzd is értük. És most bővült is az eszköztára. Ha tényleg lehetetlen a vállalkozás, akkor beveti a "nyüszmögök és hatalmas kék szemekkel nézek" eszköztárat. És ki ne dőlne be neki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése