kedd, szeptember 14, 2010

Az alvásról


Soma jól érzi magát az oviban. Csak... nem alszik. És délután nyűgös-hisztis. Pedig ha alszik, akkor egy édes kis betyár, még Zsomborral való kapcsolata is kezd egész édestestvéres lenni. Viszi neki a "nekivaló" játékokat. Simogatva, "Jajj, te még pici vagy ehhez!" elveszi tőle amit nem akar odaadni neki. Egész jól működik a cserebere is. Vagyis: Ha elveszel valamit az öcsédtől, akkor adj helyette valami mást. Zsombor meg örül az új dolgoknak. DE, Soma nem alszik vagy két hete (hétvégente még letehető). Így sajnos a lassan ideálishoz hasonlítani kezdő itthoni létünk Soma sikításaitól hangos. Még vidám, amikor értemegyek, de húsz perc sem telik bele, és a kialvatlanság ördöge megszállja. Persze semmisemjó, és sír, sikít. Sikítva mondja a problémáját is (mi kell, mi legyen, hova ne, mit ne... stb.), és közben durván bánik az emberekkel és a tárgyakkal is. Csakhogy a sikítástól nem értek semmit, így orvosolni sem tudom a baját. Vagyis tudom mi a baj, az hogy nem aludt. Ennek meg csak egyetlen gyógymódja van. Az alvás. Na, ezt ultramagascével nem akarja. Ugyebár az a gyerek aki két órát (sőt!) is tud aludni délutánonként, annak szüksége van alvásra. Hagynám én a nemalvást, ha nem lenne utána az egész délutánunk egy hisztierdő. Így azonban programot tervezni is rémálom. Egy sima vásárlást sem merek bevállalni vele. Ha viszont alszik, akkor ő a kis segítőm, emlékezetem. Mosolya fülig ér, dumája a szokásos követhetetlen maszlag, amit hatalmas geszusokkal kísér. Kedves, udvarias. Mindenkit szeretget. Karját körémfonja, dorombol picit, szeme elvész az enyémben. Ez egy remek kisfickó (és rögtön el is felejtem azt a másik kibírhatatlan sivító kismacskát).

Most Zsombor jön. És mivel az ő rossz alvókájáról akarok írni, vígan horpaszt itt mögöttem, több mint másfél órája. Pedig rossz idő sincs. Olyankor tud nagyobbakat aludni, vagy ha mellébújok. Kétszer alszik napközben (fél10 tájt és fél2 körül), max fél órákat. Már megszoktuk a rövid alvásokat ilyenkor. Szerencsére Jácint itthon van, így nem alvásidő alatt kell megcsinálni a dolgokat. Érdekes szopista a fiatalúr, mert nappal csak alvás előtt fogyaszt anyatejet, máskor nem hajlandó elfogadni. (Most már csak és kizárólagosan egy mellből szoptatok.) Éjjel viszont nem is tudom hányszor szopizik, nagyon gyakran hallom a halszerű tátika neszeit. Nem sír, szinte fel sem ébred, csak szétpattanó buborékhangokat hallat. Aztán nagyokat kortyol és mintha mi sem történt volna, alszik tovább. Közöttünk. Csak a kialvatlanságom fokából tudok arra következtetni, hogy túl gyakori lehet az ilyesmi. Merthogy én sem vagyok magamnál a szopik alatt. De nem bánom. Ha nem hallom meg időben a halk neszeket, akkor felül, feláll - akár a zsákjában is - és persze még ekkor is alszik. Szereti a közelségemet, és én is az övét. Olyan édes ahogy szuszog, bújik, dől a hasamra, fúrja a fejét az oldalamba. És Jácint öröme is ugyanez. (Ami Somával elképzelhetetlen volt.) Időnként azért visszarakom Zsombort a kiságyába, hogy meglegyen a felnőtt illúziónk. Szóval kupacalszunk. És szeretjük. Soma meg belenyugodott, hogy neki ez nem megy. És tudja, hogy egyet nyüsszent és már nála vagyunk. Bizalom a jelszó.

Szóval akár alszanak, akár nem. Megtartom őket. Azért könnyebb lenne, ha aludnának.

4 megjegyzés:

Kata írta...

Zsombor viselkedése erősen hajaz Manka néhány hónappal ezelőtti szopisztrájkjára...
próbálgasd többször cicire rakni. Én járkáltam vele fel s alá közben énekeltem. Gondolhatod...ÁÁÁÁÁÁÁ. Ugyanez volt. Éjszaka, félálomban szopi, egyébként meg...De elmúlt!!!Mostanság meg főzeléket nem akar enni :) inkáb csak szopizni. Ki érti ezeket a gyerekeket????

Krisz írta...

Kata... Ez nem pillanatnyi nappali nemszopizás, kb nyár közepe óta tart. Sokat próbálkoztam én is a kezdetekben, mire rájöttem, hogy a gyerek azt akarja mondani, hogy "Ne erőlködj Anya, majd éjjel mindent pótolok." :-)

Nem derült ki számomra az akkori bejegyzésből, hogy mikor nem volt hajlandó szopizni a kishölgy. Azóta nem volt szopisztrájk nálatok?

Kár, hogy nem tudok kommenteket írni a blogodba. Pedig néha oly szívesen... :-)

andi írta...

szia
Soma kezet foghatna Bogival, ami az ovis nem alvást illeti..Bogi is nagy ritkán alszik csak,akkor is csak nyúl farknyit..pedig az óvónéni végig simogatja...szerencsére ő jobban bírja, ritkán hisztis miatta, inkább csak extra anyás..hétvégente itthon igyekszik pótolni, két órás alvásokkal délután..

Kata írta...

Többször is volt szopisztrájkunk és mindannyiszor nagyon kemény volt...Mindig azt hittem, na eddig tartott a szoptatás, pedig én még szeretném. Szerencsére mindig el is múlt néhány hét alatt.
kommenteket tudsz írni. Ha nem látszik, az azért van, mert moderálnom kell előtte. Hogy miért, ne kérdezd...nem tom átállítani :)
Ha végképp nem megy, kérdezd Helgát, ő már ügyes. Mer' olyan jó lenne...
Pussz!!!