Gyerekmegőrző(?)

7 szülő. Ennyien voltak a mai ovis szülőin. 20 a csoportlétszám. 10 kicsi és 10 középsős a megoszlás. Eddig mindig tiszta csoportok voltak, most van először, hogy különböző korúak kerültek egy csoportba. Úgy tűnik ez csak néhányunkat érdekelt.

Én személy szerint örülök, hogy elmentem és megismerhettem az óvónéniket (Marika és Kati néni), olyan igazi ÓVÓknak tűntek. Se nem mézesmázas, se nem rideg. Kedvesek, barátságosak, gyerekközpontúak. A játékos formában való egyéni fejlesztés elkötelezettjei. Kicsit megkönnyebbültem. Érződött a hangjukon, hogy sajnos sok dologban nem ők döntenek, hanem a központi irányítás (pfujj!), úgy mint színház, kirándulás, családi nap (tavaly egyik sem adatott meg Somának). Kicsit elszontyolodtam. De van zeneovi, bár nemannyira a 4 éveseknek. Azért elmegyünk kukucskálni az első órára. Hiába mondá előző óvónéni, hogy "EZEKNEK, nem érdemes, még kicsik az ilyesmihez!" (néptánchoz is). Majd meglátjuk. Mivel egy csoport megszünt, ezért felszabadult egy terem. Itt tornaszobát rendeztek be. Végre. Minden rosszban van valami jó. És kiderült néhány dolog még. Minthogy már tavaly is volt gyümölcsnap (erről miért nem szólt nekünk senki?). Csütörtökönként minden gyerek hoz magával egy szem gyümölcsöt. És a falkaszellem jegyében mind megeszik. Valamint most már kaphatnak villát, azok akik igényt tartanak rá. És fogat is moshatnak! Soma ez utóbbinak annyira örül, hogy már vitt is magának fogkefét, csak én nemtudtam róla. (Sok van neki, mert minden drogériában kikönyörög magának egy újat, és használja is őket.)

Eddig ha az ovira gondoltam, mindig egy gyerekmegörző képe ugrott be. Azzal párosítva, hogy én ezt mennyire nem akarom. De a közösséget Somának meg igen. Vívódtam, itthoni kis Torpedó képének fel-fel-villanásával. Meggyőződésem, hogy Somának saját kortársakra van szüksége. Zsombor is lesz egyszer majd jó (játszó)társ, de még nem most. (Vannak bíztató jelek.) Arra jutottam, hogy jó lesz ez a csoport Somának, talán jobb is mint az előző. Az óvónénijeit szívesen elfogadnám én is. Engem meggyőztek, bizalmat szavazok nekik. Végre úgy érzem jó (és tapasztalt) kezekbe engedem át az én drága kincsemet. És Soma hogy áll a dologhoz? Se nem lelkesen, se nem sírva, zokszó nélkül megy oviba minden reggel. Majd minden nap végén egy kis vigyorit hozok haza. És talán egyszer még megérem azt is, hogy mesél az én kisnagy fiam a gyertyafényes meseolvasásról is...