Zsombor ma talált az etetőszékében egy kis babakeksz darabot, és suttyomban lenyelte, egyben. Én pont nem voltam itthon (leszaladtam anyuhoz a ház elé). Jácint és PiciMama volt a gyerekekkel. A mama ujja gyors volt és kicsi, így lefért a gyerek torkán. (Jácintéról ez nem mondható el.) Szerencsénkre. Mama a megakadt kekszet kikapta, Jácint meg fejreállította a gyereket. A hatalmas bömbölésére futottam fel a ház elől. Amitől én megijedtem, az már nekik megkönnyebbülés volt. Egész nap csak esett és esett a babócánk, drukkoltunk, hogy nagyobb baleset nélkül megússza ezt a napot. Erre a "koronára", még álmunkban sem gondoltunk. Kemény nap volt. És tényleg lehet örülni a megnemtörténtnek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
igen... ismerős...
Nálunk Szonjának volt 2-szer ilyen esete...
• az egyik még kicsi babakorában 2-3 hónaposan... félrenyelt (folyadékot)... egyedül voltam itthon vele... fejjel lefelé ütöttem én is a hátát... utána fél órán keresztül remegett a testem...
• aztán meg egy majálison nyelt félre egy virslidarabot... ujjammal "kapartam ki"... és fejjel lefelé csüngött a Zsolti kezében... körülöttünk meg sok-sok ember...
nagy próbatétel a szülőnek az ilyen... tudom... és hajmeresztő...
(Pici mama jó, hogy kéznél és észnél volt...)
Ja a babakeksz...Manka is tegnap nyomott egy felet. Nem volt ennyire gáz, de nekem is felszaladt a vérnyomásom. Borzasztó puha, könnyen törik, Manka meg nem tud picit harapni...Fuff, nem irigyellek...És jó, hogy vigyázzák ezt a kislegényt az angyalkái...
Kéred az elsősegélynyújtó könyvecskémet;)?
Ó ha van netes formátumban engem is érdekelne. Szóljatok!!!
Előre is köszi érte!!!
Köszönet a linkért!!!!
És éljen Helga!!!!!
Asszem megrendelem a könyvet...
Bocsi, az előbbi is én voltam...
Ilyen, amikor az egész család egy gépet nyű.
Ha félrecsúszott volna, szóval Kata voltam. :)
Megjegyzés küldése