Ússzunk!

Zsombor vízzel való kapcsolatáról már régen írtam. Járunk babausziba rendületlenül, pedig Zsombor sír. Nem akar víz alá menni. Amint tartásba helyezem, már görbül is le a szája, amikor meg kimondom, hogy Ússzunk!, akkor elkezd bömbölni. Szép gömbölyű arca szétcsúszik, merő kétségbeesés. De amikor alant van, mindent jól csinál. És egy másodperc múlva már kutyabaja. Nekem csinálja a cirkuszt. Én meg legyek erős (mondja a Hajni) ilyenkor. Mert egyébként meg jól érzi magát a vízben. Nagy franc. Ha véletlenül megmártom a habokban (ugyebár 10.5 kiló a vízben sem sokkal kevesebb), akkor egy hang nélkül tűri azt. A többi feladatot meg ügyesen/vígan csinálja, pláne ha egy gumizsiráf is nála lehet. Ma meg például hasonfekve egy szivacson istenit rocsózott. A vízpermet szitált és csobogott az arcába, de az nem számít. Minthogy az úszás utáni tusoláskor is simán betarthatom az egész gyereket a tus alá, az meg sem nyikkan. Szóval hiába minden manó-fortély, megyünk még usziba!